2012. október 16., kedd

Hogyan védjük meg magunkat a netes baromságoktól?

Bizony, a kérdés messzemenőkig jogos. Amióta ugyanis boldog és boldogtalan írhat, publikálhat a neten (például blog formájában ugyebár), azóta jogosan merül fel a kérdés, hogyan szűrhetjük ki a Google keresőn keresztül kapott találatok közül az emberiség eddig még nem, de nagy valószínűség szerint az utókor által sem sokra értékelt gondolkodóit? Egyszerűbben: hogyan védjük magunkat a baromságtól?
forrás: www.zengardner.com

Az internetes források hitelességénk vizsgálata komoly mentális teljesítményt igényel, leginkább józan paraszti eszet. (Jut eszembe a volt tanító nénim egy kedvenc szavajárása volt a "Gyerekek, csak a józan paraszti eszeteket, azt ne hagyjátok el!")
 Mégis szinte bármilyen típusú internetes forrás esetében lehet bizonyos jeleket, jegyeket keresni, amelyek arról árulkodnak, mennyire vehető a szerző komolyan.

1. Szerző
Mindenek keressük meg a szerzőt és nezzünk utána a neten, mit lehet erről az emberről tudni. Ha az írás névtelen, a szerzőt nem tüntetik fel, komoly aggályaink lehetnek a mű hitelességét illetően. 

 2. Irodalomjegyzék
Ha van, ezt érdemes megnézni. Általánosságban elmondható, minél több és többféle irodalomból dolgozott valaki egy szöveg, könyv, cikk megírásakor, valószínüleg annál átfogóbb és összetettebb képe van a témáról, tehát amit írt, nagyobb valószínűséggel igaz, mint hamis. Persze azért a mennyiség mellett vannak minőségi kritériumok is. Ebből a szempontból a legjobb példák azok az áltudományos, összesküvés elméleteket népszerűsító "botránykönyvek", amelyek Jézus magyar származásáról és hasonlóan tudományos témákról akarnak meggyőzni. Ha megnézed, itt is van szakirodalom, de szinte mindegyik egyformán egy körből kerül ki. Tehát amit keress: külföldi szakirodalom, esetleg olyanok, amelyek ugyanazt a témát eltérő oldalról közelítik meg (ez gyakran kiderül a címekből is).

3. Lektorálás
Ha van irodalom jegyzék, akkor szokott lenni lektor is. Ő az, aki tartalmilag ellenőrzite a kész munkát (a nyelvi lektor a helyesírást ellenőrizte). Érdemes olykor a lektor személyére is rákeresni, kicsoda ő, miről híres,  mi a szakterülete. Itt már könnyen lebuknak azok, akiknek vaj van a fülük mögött.

4. Honlap ellenőrzése
Érdemes megnézni, melyik honlapon található az adott cikk. Milyen további cikkek, könyvek találhatóak fenn? Kik csinálják azt a honlapot? Érdemes megnézni a "Rólunk", "Magunkról" linkeket. Hasonlóan érdekes a "Céljaink", "Küldetésünk", "Víziónk" menü. Érdemes csekkolni az Impresszumot (általában a honlap legalján helyezik el, kisbetűvel, gyakran nem véletlenül). Ha ezek az adatok nem elérhetőek, nem derül ki, pontosan ki, kik állnak (személy, szervezet) egy honlap, blog, netes újság mögött, akkor az máris büdös!

5. Független források keresése
Ez sokkal inkább egyes információk hitelességének vizsgálatára alkalmas. Mondjuk szeretnéd eldönteni, hogy tényleg igaz-e, hogy a tanulási technikák fejlesztése növeli az iskolai teljesítményt, akkor keresel legalább három független forrást, tehát három olyan cikket, könyvet, szerzőt, akik egymástól függetlenül is ezt állítják. A független forrás kritériumai (1) az információikat nem egymástól vették, hanem saját maguk gyűjtötték (2)   nem feltételezhető, hogy mindketten szándékosan meg akarnak téveszteni a függetlenség látszatával.

Ezeknek a technikákkal egészen jól kiszűrhetjük a világrengető baromságokat. Böngészésre fel!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése