2011. július 31., vasárnap

SNI = fogyatékosság?!

Nem könnyű megírni egy blog legelső bejegyzését. Az első poszt olyan, mint egy előszó, egyfajta előhang a későbbi gondolatok elé. Éppen ezért kell gondosan megválasztani, miről is szóljon. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy összegyűjtsem benne a tapasztalataimat, gondolataimat a gyógypedagógia területéről olyan formában, hogy az mások számára is érthető legyen. Tehát nem gyógypedagógusoknak kívánok itt írni, ezért előre is elnézésüket kérem!
Az első bejegyzésemet két alapfogalom tisztázásnak szentelem, amit tapasztalataim szerint az átlagember gyakran összekever, ezek pedig a "fogyatékosság" és a "sajátos nevelési igény" vagy "SNI".
Gyakran hallom pedagógus kollégák szájából, "tudod, ő olyan esenis!" Mert érthető okoknál fogva a két fogalom valahogy egymás szinonimájává nőtte ki magát, aki "esenis" az "fogyatékos" is egyben. De mi pontosan a két fogalom közötti különbség?
A "fogyatékosság" mindenek előtt gyógypedagógiai fogalom, azon belül is diagnosztikus. Leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az egyén akadályozott abban, hogy az élet mindennapi tevékenységeiben, a közösségeinkben aktívan részt vegyen, dolgozzon, családot alapítson. Ennek természetesen vannak belső tényezői (pl.: az adott illető nem lát), illetve külső tényezői (pl.: nem akadálymentesített a szavazófülke, ezért egy mozgáskorlátozott nem tud elmenni szavazni).
A "sajátos nevelési igény" ezzel ellentétben jogi fogalom, amelyet a 1993. évi LXXIX. törvény, az un. Közoktatási törvény vezetett be. A fogalom többletjogokat jelent, tehát az, aki "sajátos nevelési igényű" többlet jogokkal rendelkezik az iskolában, pl.: fejlesztő foglalkozások, értékelés alóli felmentés, meghosszabbított képzési idő, megemelt családi pótlék, ingyenes tankönyv...stb. Ennek oka, hogy a törvényalkotó elismeri, hogy bizonyos tanulók ezen extra jogok nélkül nem képesek eleget tenni tankötelezettségüknek. A törvény továbbá pontosan meghatározza, mi tartozik a "sajátos nevelési igény" kategóriájába, ezek pedig nem minden esetben fogyatékosságok is egyben. Ez országonként ráadás nagyon eltérő, pl. Törökországban sajátos nevelési igényűnek számítanak a tehetséges gyerekek is, akik szintén extra jogokkal rendelkeznek az iskolában. Egy diszkalkuliás gyerek a törvény értelmében "sajátos nevelési igényű", tehát jogosult fejlesztő foglalkozásokra, felmenthető matematikából az értékelés alól, azonban nem fogyatékos!
Mondhatjuk tehát, hogy olyan ez, mint a bogár és a rovar esete: minden fogyatékos gyerek sajátos nevelési igényű, de nem minden sajátos nevelési igényű gyerek egyben fogyatékos is.