Egy merengős bejegyzés

Nem szoktam itt a SpeckoPeden elmélkedni. Mert ez nem erre van. De ma nagyon elgondolkodtatott valami, amivel kapcsolatosan sok évvel ezelőtt rengeteg problémám volt.

Amikor diák voltam, sosem értettem, miért kell a matematikai szöveges feladatok végén szöveges választ adni. Mindig úgy gondoltam, hogy a szöveg csak körítés, a lényeg, hogy eljussak egy felírt egyenletig, megoldjam és akkor csókolom. Mert mit kell a 27-et annyit ragozni, ha egyszer 27. Minek mondatba foglalni, meg válaszolni, pláne minek az M.: stb., stb.

Persze mindig odaírtam, mert kellett. Mert arra is járt pont, de szívem szerint elhagytam volna. És tanárként is mindig nagyon elnéző tudok lenni azokkal a diákokkal szemben, akiknek ez nyűg. Sosem éreztem volna magam igazán hitelesnek, ha szigorú szemmel megkövetelem mindazt, amit én magam is feleslegesnek tartok, tartottam.

Mert hogy ma volt egy érdekes élményem, ami kifejezetten más megvilágításba helyezte a szöveges választ. A szakdolgozati kutatásom keretében mostanában többet vagyok együtt diszkalkuliás tanulókkal. Velük veszek fel ugyanis egy tesztet. Semmi extra, a részletekkel nem is untatok itt senkit sem (legyen annyi elég, hogy a szakdolgozatom címe a Diszkalkuliás tanulók matematikai metakognitív készségeinek vizsgálata, amire a volt általános iskolám egyik matektanára csak annyit bírt mondani, hogy "nem baj Lacikám, fő, hogy legalább te érted!"). A teszt részeként a tanulóknak meg kell oldaniuk többféle szöveges feladatot.

Ma az egyik lány, akit vizsgáltam, az egyik feladatban elszámolta magát. A történet szerint főhősünk éppen Budapestről tart Nyíregyházára, ami 240 kilométer, ebből levezetett már 78-at. Hány km van még hátra?

A lány érdekes módon az egyeseket és a tizeseket kivonta, míg a százasokat összeadta, így kijött végeredényként a 382 km. A hiba nem tűnt fel neki, teljes elégedettséggel ment a következő feladatra.

Aztán, amikor végzett az utolsó feladattal is, akkor észrevette, hogy ehhez a feladathoz nem írt szöveges választ. És akkor megtörtént a csoda. Amint elkezdte leírni, hogy ...tehát 3...gondolkodik, újraszámol...helyes megoldásra jut.

Na ezért. Ezért kell mindig szöveges választ is adni. Ezért nyűstölik a matektanárok az embert egy állandó séma alkalmazásával. Ezért kell annyit körmölni és ezért nem elég az egyenlet megoldása. Szóval a mai naptól hitelesen tudom megkövetelni a szöveges választ, mert végre látom értelmét. Kár, hogy 20 évet kellett erre várnom...