2012. január 31., kedd

Tehetsz érte, nem csak ellene!

Nos, a rövid közéleti kitérőt követően most akkor következzen egy hagyományos SpeckoPed bejegyzés, utoljára a hónap témájáról, az idegen vagy ismeretlen szavakról.

Eddig csak olyan technikákat mutattam be az ismeretlen szavakat illetően, ami akkor segít, amikor éppen helyzetben vagy és nem értesz valamit. Most lássuk, mit lehet tenni előre az ilyen helyzetek elkerüléséért!

Ha megfigyeld, akkor a leggyakrabban használt idegen kifejezések többsége néhány szóelemből épül fel, gyakoriak a hasonló végződések is. Ezeket meg lehet tanulni, és ha legközelebb találkozol eggyel, akkor máris sokkal könnyebb helyzetben leszel, mert egy részét már biztosan érteni fogod.

Itt és most, csak a SpeckoPeden, megtalálható a leggyakoribb pre- és szuffixumok listája!

Ha gondoljátok, akkor mentsétek le a képet és ki is lehet nyomtatni! :)

2012. január 26., csütörtök

Rendkívüli különkiadás: A SpeckoPed a demagóg érvek ellen

Vitatanárként különösen bosszantanak a demagóg érvek. (Igen, vitával is foglalkozom, egyszer, majd ha időm engedi, arról is írok egy blogot!) Különösen akkor, ha értelmes és gondolkozó emberek szájából bukkannak ki.
Az elmúlt napokban, ahogy folyamatosan bevezetik az új felsőoktatási törvény különféle elemeit, erősödik - az egyébként évek óta húzódó vita - a diplomás túlképzésről. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a jelenlegi hallgatók egy része támogatja azt a kormányzati politikát, hogy csökkenjen az államilag finanszírozott létszámkeret (sokan még a középkori röghözkötést idéző hallgatói szerződést is). Nem kell különös képességek birtokában lenni ahhoz, hogy elképzeljük, milyen érvekkel támasztják alá a fiatalok a véleményüket:
"Minek képezzünk feleslegesen ennyi jogászt és bölcsészt, nincs rájuk szükség!"
"Ma sokkal többre lehet menni egy jó szakmával szokszor (mit jelent itt ez egyáltalán?), mint egy diplomával!"
"Ha mindenkinek diplomája lesz, akkor ki fogja a kétkezi munkát elvégezni?"
"Sokan csak azért járnak egyetemre, mert kell egy diploma (ez így igaz, de alább az is kiderül, miért és miért nem tudom ezért a hallgatókat hibáztatni)!"
"Aki igenis közpénzen végezte el az egyetemet, az maradjon itthon és a munkájával 'fizesse' vissza azt a társadalomnak!"
"Igazságtalan az, hogy a fiatalok itthon tanulnak aztán elmennek külföldre dolgozni!"
Sajnos, ezek az érvek - bár a vitatechnikai szempontból ezek valójában nem érvek, maximum kijelentések - egyre népszerűbbek a hallgatók körében is, megítélésem szerint a tájékozatlanság okán. Ebben a rendkívüli kiadásban, bejegyzésben most ezeket igyekszem tényekkel és adatokkal megcáfolni.
Miről is szól ez az álláspont? Valójában ezek az érvek két késznek tekintett hipotézisből indulnak ki, (1) Magyarországon feleslegesen képzünk diplomásokat, (2) és azok is kimennek külföldre dolgozni. Az első hipotézis még vizsgálható, azonban a második sokkal nehezebb. Ugyanis amióta Magyarország az EU és a Schengeni övezet tagja, nem lehet tudni, pontosan kik és milyen arányban hagyják el munkavállalás céljából az országot. A magyarországi nyilvántartásban maximum annyi szerepel, ki és mikor jelentette be hosszabb külföldi tartózkodását (ha jelentette egyáltalán, mert ha nem, akkor statisztikailag a magyarországi munkanélküliek vagy inaktívak táborát gazdagítja), de arról nincs és nem is lehet a magyar államnak semmilyen adata, hogy kinn vállalt-e munkát, fizetett-e adót..stb., már csak a hazatérést követően a nyugdíjak kiszámításakor. Ez persze felveti azt a kérdést is, vajon hogyan kívánja ellenőrizni, egyáltalán betartatni az állam a hallgatói szerződést, ha egyszer nincs rálátása arra, az állampolgárok mikor és mennyi ideig tartózkodnak külföldön, vagy egyáltalán vállalnak-e munkát ott?!
Az egyetlen tájékozódási pont az önbevalláson alapuló kutatások, amelyekből több is készült. 2009-ben az IBM végzett átfogó munkaerőpiaci kutatást, amelynek keretében a munkaerő mobilitását is vizsgálták. A megkérdezettek 75 %-a válaszolta azt, hogy még belföldön sem volna hajlandó elköltözni egy munkáért, mert érzelmileg erősen kötődik a lakóhelyéhez. Kérdés tehát, hogy ha ennyire alacsony (mindössze 23 % a teljes munkaerőpiacon) a belföldi mobilitási hajlandóság, akkor jogos félelem-e, hogy tömegével elhagyják az országot a fiatalok? Az Eurobarométer 2011-es jelentése szerint a nemzetközi mobilitásukról híres lengyelek gazdasági mutatói (növekedés, államadósság mértéke) lényegesen jobbak, mint ugyanebben az időszakban Magyarországéi. Levonható tehát az a következtetés, hogy egy országnak nem feltétlenül káros, ha a munkát nem vagy csak nehezen találó fiatalok külföldön próbálkoznak, hiszen így nem terhelik az adott ország szociális büdzséjét.

De igazolható-e az álláspont, miszerint Magyarországon valóban feleslegesen képzünk diplomásokat? Ehhez először is tisztáznunk kell azt, mit jelent feleslegesen képezni! Az én meglátásom szerint egy diploma értékét vagy értéktelenségét nem feltétlenül abból lehet megállapítani, hogy a szűken értelmezett "pályán, szakmában" hány fiatal helyezkedik el. Magyarán, egy filozófus diploma nem feltétlenül attól és azért értékes a munkaerőpiacon, mert csudajó filozófus állásokat lehet vele "megcsípni", hanem azért, mert piacképes, magyarán lehet vele munkát találni. Ebből a definícióból követezik, hogy a feleslegesen képezni számomra a munkanélküliséggel mérhető, tehát feleslegesen képzünk akkor, ha sok a diplomás munkanélküli.
Ha megvizsgáljuk a KSH 1998 és 2010 között munkanélküliségi adatait a 20-29 éves korosztályban (azért ezt a korosztály válaszottam, mert itt már megjelennek a diplomások is, illetve mert ha valóban túlképzés volna, akkor az a legnagyobb valószínűség szerint ebben a korosztályban éreztetné a legnagyobb hatását), akkor érdekes képet kapunk.
A 20-29 év közötti munkanélküli fiatalok aránya a legmagasabb iskolai végzettség szerint. Forrás: KSH, készítette: Kiss László Roland
Szemre is jól látható (őszinte leszek, pontos statisztikai számításokat nem végeztem), hogy alapvetően három csoportot különíthetünk el aszerint, hogyan viszonyulnak az átlag munkanélküliséghez (sötétkék vonallal jelölve). Az első csoportba tartoznak az általános iskolai vagy az alatti legmagasabb végzettséggel rendelkezők. Az ő csoportjukban folyamatosan az átlag feletti a munkanélküliség. További tulajdonsága ennek a csoportnak, hogy ha emelkedik az átlag munkanélküliség, akkor náluk minden esetben nagyobb mértékű emelkedés volt tapasztalható.
A második csoportba a szakiskolai és gimnáziumi végzettséggel rendelkezők tartoznak, ők relatíve szoros együttjárást mutatnak (hangsúlyozom, nem számítások alapján) az átlaggal. Ebben az értelemben nincs sok különbség a szakiskolai és csak gimnáziumi végzettséggel rendelkezők között.
Végül látható, hogy a főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkezők körében folyamatosan az átlag alatt van a munkanélküliség, kiegyensúlyozotabb, tehát a gazdasági válságok kevésbbé érintik őket, ennek következtében a munkanélküliség emelkedése is enyhébb volt ebben a csoportban.
Az utóbbi két csoport között ingáznak a szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők: hol felülről a diplomásokat, hol alulról az gimnáziumi és szakisklai végzettséggel rendelkezőket érintik, azonban kiegyensúlyozatabban.
Még egy grafikont had mutassak meg.
Felősoktatásba felvett hallgatók száma és a főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkező 20-29 év közötti munkanélküli fiatalok aránya 1998-2010. Forrás: KSH Készítette: Kiss László Roland
Ha valóban túlképeznénk a diplomások körében, akkor azt várnánk, ahogyan emelkedik a felvett hallgatók száma, úgy emelkedni fog a diplomás munkanélküliek száma is. Számítások nélkül, szemre ez a fajta korreláció nem jelenthető ki. Két ponton ugrott nagyot a felvett hallgatók létszáma: 2000 és 2001 között, illetve 2008-ban. Ezeket csak mérsékelten követte a munkanélküliek számának növekedése 2008-ban, de itt nem tekinthetünk el a gazdasági válság hatásától, ezért nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a feleslegesen felvett hallgatók miatt növekedett a munkanélküliség.
Mi kövektezik tehát ebből?
1. Munkaerőpiaci szempontból még mindig a legbiztonságosabb a diploma, azon belül is az egyetemi diploma. Nem csak itt a legalacsonyabb a munkanélküliség, hanem őket érinti legkevésbbé a válság. Így már érthető, miért akarnak sokan diplomához jutni. Úgy tűnik, az állampolgárok intuitívan is jól érzékelik a munkaerőpiaci viszonyokat.
2. Az érettségi és a szakiskolai végzettség szinte azonos módon értéktelen.
3. Ha valamiből "felesleg" van a magyar munkaerőpiacon, akkor az a képzetlen, általános iskolai vagy az alatti végzettséggel rendelkező állampolgárok, nem a diplomások. 
4. Az állam elemi érdeke tehát éppen hogy nem az egyetemi és gimnáziumi helyek szűkítése, hanem az, hogy lehetőleg minél több állampolgárt juttasson érettségihez, majd azt követően szakmához vagy diplomához. Nem véletlenül fogalmazta meg 2011 áprilisában az EU, hogy az évtized végére szeretné uniós szinten 40%-ra emelni a diplomások arányát (Magyarországon jelenleg 23,9 a 30-34 évesek között).

Remélem, hogy ezzel a hosszabb és talán kimerítő bejegyzéssel hozzá tudtam tenni ahhoz, hogy ha felsőoktatásról szóló vitában veszünk részt, akkor legalább már nem ködös, demagóg és bizonyítékokat nélkülöző, az egyéni megérzésekre épülő érveket használjunk.
Mindez persze nem cáfol rá arra az elemi igazságra, hogy a felsőoktatás átalakításra és reformra szorul. De hogy mindezek tükrében milyenre és hogyan, na az volna egy izgalmas és értékes vita!





2012. január 22., vasárnap

A távolságot, mint üveggolyót

Tehát január, tehát idegen vagy ismeretlen szavak. Honnan tudom, hogy az a szó, mit éppen nem értek, mennyire fontos? A kérdés egyáltalán nem mellékes, mert kikövetkeztetni, feltérképezni egy ismeretlen szót időigényes mulatság, tehát ha nem fontos, ne dolgozzunk hiába.

Forrás: wadallat.blog.hu
Ezzel kapcsolatosan két megfigyelést végezzünk el. Kezdem a legegyszerűbbel: hol található a szó a mondatban? Ha az elején, akkor nagy valószínűséggel, még ha nem is minden esetben, de fontos. Ez a nyelv sajátosságából ered. A magyar nyelvben szeretünk azzal a mondatelemmel indítani, amelyiknek a legnagyobb az információ értéke. A "Sári törte el a vázát" (tehát nem Feri vagy John) és "A vázát törte el Sári" (nem a poharat vagy egy tányért) között épp a fontos információban van a különbség, amit a szórenddel érzékeltetünk. A szabály tehát világos: ha a mondat elején van az ismeretlen szó, akkor fontos, hogy értsd! Ha a szó a mondat végén található, akkor további vizsgálatok szükségesek, ekkor alkalmazzuk a második módszer.

A második megfigyelést már említettem: mennyire esik távol az adott szó az alany-állítmány predikátumtól. De mit jelent ebben a kontextusban, hogy "távol esik"?
Nézzünk meg ezzel kapcsolatban egy példamondatot: Peti németjuhász kutyája egy verőfényes nyári délutánon elásta a szomszéd hátsó kertjében a vasárnapi ebéd maradék csirkecsontjait.
Ábrázoljuk ezt a mondatot gondolattérkép formájában és máris érthetővé válik a "távolság" kifejezés!

Először is láthatjuk, hogy a mondat két nagy csoportra osztható: egyes elemek az alany, mások az állítmány bővítményei. Ezen belül megkülönböztethetünk különféle szinteket. Első szint az alany és állítmány szintje, erre épül az egész mondat. A második szint azoké a szavaké, amelyek közvetlenül az alanyhoz és az állítmányhoz kapcsolódnak, jelen esetben a délutánon, kertjében, csirkecsontjait, németjuhász és Peti. A következő szint szavai már nem kapcsolódnak közvetlenül az alany-állítmány pároshoz, és így tovább egyre lejjebb és lejjebb.

Azt, hogy mennyire határozza meg egy szó a mondat jelentését, az is megmutatja, mennyire esik "messzire" az első szinttől. Ebből látható, hogy az alany-állítmány páros a legfontosabb jelentéshordozó a mondatban, hiszen azt az elemi információt képviselik: ki és mit csinált. Azonban ha elég távol esik ettől, mint jelen példánkban a "vasárnapi" szó, akkor a mondat jelentése szempontjából mellékes. Képzeljük el, hogy nem értjük ebben a mondatban a "vasárnapi" szót. Mi történik? Semmi különös, a mondat értelmét akkor is tudjuk, még ha nem világos, nem a szombati vagy a keddi, hanem a vasárnapi  ebéd csirkecsontjairól beszélünk.

Persze hasonló elemzést végezni mindezért még mindig elég fáradtságos és felesleges, azonban az érthetőség kedvéért szükségszerű itt. A gyakorlatban a következőt javaslom, görgesd fel csak azt az ágat, amelyen az ismeretlen szó "csücsül". A példánknál maradva: mire vonatkozik a vasárnapi? Ebéd. És az mihez tartozik? Csirkecsontjait. És az? Elásta. Meg is van az állítmányig vezető lánc: vasárnapi -> ebéd -> csirkecsontjait -> elásta.

Természetesen ahhoz, hogy ez menjen, jól kell tudni mondatot elemezni. Ehhez nyújt segítséget a nehezen olvasók és diszlexiások számára az előző bejegyzés.

2012. január 14., szombat

Huttyos hutty

Szenteljük tehát a januárt az idegen szavaknak. Az előző bejegyzésemben leírtam egy olyan módszert, olvasási algoritmust, ha szabad ilyet írnom, amely segítségével könnyebben boldogulhatunk azokkal a mondatokkal, amelyekben olyan szavak találhatók, amelyeknek nem tudjuk a jelentését.
Most szeretném egy kicsit ezt a technikát cifrázni, mert meghúzódik a háttérben egy érdekes jelenség, amely megérdemel egy külön bejegyzést.

Forrás: kivultagasabb.posztr.hu
Ha visszaolvassátok, akkor látjátok, hogy a technika második pontja az ismeretlen szó mondattani szerepének, illetve a mondatban betöltött funkciójának feltérképezése. Első ránézésre talán meglepő vagy furcsa, de mindezt akkor is értjük és megérezzük, ha magát a szót nem. Hogy miért? Képzejük el, hogy egy parkban ülünk és előttünk egy iskolai osztály fogócskázik, de nem tudjuk ki a fogó. Hogy egészen pontosak legyünk, tételezzük fel, hogy egy ritka szembetegségünk van, aminek következtében nem látjuk a fogót, de csak a fogót! Ha úgy könnyebb, akkor a jótündér elvarázsolt bennünket. Mégis, mindig tudni fogjuk, hogy merre jár a fogó! Miért? A többiek viselkedéséből, a környzetből. Erről van itt is szó: bár nem értjük az adott szó jelentését, mégis a környezetéből számtalan információt megtudhatunk. A ragok, jelek, képzők csodálatos világa segít bennünket ebben. Ugyanis épp ezek azok az útjelző táblák, amelyek megmutatják a szó mondattani funkcióját (alany, állítmány...stb.) És ez hatalmas fegyver a kezünkben, pontosabban az agyunkban, a szövegértésért és tanulásért vívott mindennapi csatáinkban.

Persze joggal felmerül a kérdés, hogy azok számára, akiknek sok gondot jelent az olvasás, például egy diszlexiás kamasz számára, hogyan lehet biztos és használható tudást adni ezekről a nyelvi útjelző táblákról? Ezzel kapcsolatosan én egy egyszerű trükköt alkalmazok, értelmetlen szavakből alkotott mondatot elemzek velük. Mondjuk egy ilyet: A huttyos hutty huttyosan elhuttyolta a hutty huttyos huttyát huttykor. Ennek a mondatnak lássuk be nincs semmi értelme, de oly annyira, hogy minden egyes mondatelem azonos szótőből ered. Mégha volna is a hutty-nak bármi jelentése, biztosan nem következtethető ki. És mégis, le tudjuk elemezni. Mit állítok? Elhuttyolta. Ki? A hutty. Milyen hutty? Huttyos...stb.
Az egyetlen oka annak, amiért ezt a feladatot meg lehet oldani, az a ragok, jelek és képzők egyetemes és univerzális jelrendszere a nyelvünkben! A tapasztalataim szerint ilyen és ehhez hasonló mondatok segítenek még a diszlexiás tanulók esetében is abban, hogy egy idegen szóval való találkozáskor képesek legyünk a figyelmünket a jelek, képzők és ragok által közvetített mondattani funkcióra helyezni.

Szóval, éljenek a ragok és jelek, éljen a hutty, bármi legyen az!

2012. január 9., hétfő

Az év első bejegyzése...

...kicsit sokat váratot magára, de remélem, megbocsátjátok nekem. Mentségemre váljon, hogy kiderült, a képzésem részeként teljesítendő fél éves terepgyakorlatot Németországban teljesíthetem, e mellett egy cikket is írtam kedvenc témámról, a gondolattérképekről...tehát a blog hanyagolása ellenére is produktív voltam.

A "Felkészülés a vizsgaidőszakra" sorozattal sok - remélem - hasznos tanulási technikát osztottam meg olvasóimmal. A sorozat alapú blogolás úgy tűnik jó módszer, sokan olvasták a bejegyzéseket, ezért most egy újabb sorozatba kezdek.

A SpeckoPed 2012-es, második évadjában a tanulási problémákat állítom a blog középpontjába, magyarán minden egyes bejegyzésben egy életszagú és -szerű problémás helyzetre igyekszem megoldást találni.

Tehát a hét tanulási problémája: nem értem, amit olvasok, mert tele van olyan szavakkal, amelyeknek a jelentését nem tudom/értem!

Az egyik lehetséges megoldás, ha hipotézist alkotunk, mit jelenthet az ismeretlen szó. Tekintsük a következő példamondatot: Az emberek többsége igyekszik egyfajta mezomorf testalkatot elérni. Mit jelenthet tehát a mezomorf kifejezés?
Ha egy könyvtárban, vagy otthon a számítógép előtt ülnénk, akkor a legegyszerűbb megoldás az volna, ha elővennénk az értelmező kéziszótárt. Azonban vannak helyzetek, amikor mindez lehetetlen. Hogyan lehet tehát kikövetkeztetni a jelentés?
Az egyik legelemibb és legegyszerűbb megoldás, ha a szó bizonyos tényezőjéből kikövetkeztetjük a jelentését. Megfigyelési szempontok:
1. Összetett szó-e? Ha igen, akkor milyen szóelemeket vélek felfedezni benne? (mezo- és -morf) Ismerem-e ezek közül bármelyiket? Én összesen annyit tudok, hogy a -morf jelentése 'forma, alak'.

2. Milyen szerepet tölt be a mondatban? Tárgy? Ige? Jelző? Mire vonatkozik? Minek a jelzője?Minek/kinek a birtoka? A mezomorf a testalkatra vonatkozik, jelző, tehát arra ad választ, hogy "milyen testalkat?"

3. A szövegkörnyezet mit árul el róla? Ez esetben úgy gondolkodom, hogy az "igyekszik (...) elérni" arra utal, hogy ez valami pozitív jelentéssel bír. Ezek szerint a mezomorf testalkat valami jó dolog, amiért küzdeni kell.

A következő lépésben felállítok egy hipotézist arra vonatkozóan, hogy mit jelenthet ez a szó. A példánknál maradva a mezomorf lehetséges jelentése: sportos, idális.
Ellenőrizzük le a hipotézisünket úgy, hogy behelyettesítjük az idegen kifejezést a hipotetikus jelentéssel: Az emberek többsége igyekszik egyfajta sportos/ideális testalkatot elérni. Értelmes így is a mondat? Igen? Nem?

Ami fontos, hogy ez a módszer nem alkalmas arra, hogy nagyon pontos definíciókat és értelmezéseket adjunk, viszont segít, ha egy-egy idegen kifejezés miatt akadunk meg a szövegben. Ha ennél is pontosabb kell, akkor irány a szótár!









....Ééééés a megoldás: