Mi kell a sikeres tanuláshoz?

Hosszabb idő után újra vállaltam magántanítványt, akinél individualizált tanulási technika fejlesztést csinálok. Ez a módszer azt hiszem abban más - talán több, de nem biztos - az egyszerű tanulási technikák oktatásánál, hogy itt a különféle stratégiák, trükkök megismerése nem öncélű (noha azzal sem volna semmi baj), hanem valamilyen egyéb fejlesztési célt szolgál. Így az utóbbi pár hétben többször kerültem abba a helyzetbe, hogy magyarázom és magyarázom, mi kell a sikeres tanuláshoz. Mert ez egyáltalán nem egyértelmű, még azoknak a szakembereknek sem, akik hivatásszerűen ezzel foglalkoznak.

Tehát ebben a tanév eleji első posztomban erről fogok értekezni. Nem szeretnék nagyon belemélyedni a téma kognitív pszichológiai mélységeibe (elvégre ez nem egy tudományos publikáció), így előre is elnézést, ha valakinek felszínes és bulváros lesz a poszt. De azért remélem ők is elhiszik, hogy annak, amit írok, megvan a tudományos alapja.

Tehát azzal mindenki tisztában van, hogy a tanuláshoz kell egy hely: legyen csendes, világos, lehetőleg asztallal és székkel. Most nem ezekről szeretnék írni. Akit ez érdekel, annak tudom javasolni a feng shui ide vonatkozó elveit. :)

Engem sokkal inkább az érdekel, mivel kell rendelkeznem a fejemben ahhoz, hogy sikeresen tudjak tanulni. Ennek alapvetően három feltétele van: (1) önismeret, (2) tanulási technikák és (3) probléma elemző készség. Vegyük sorra őket!

forrás: literacylearningtutor.com

1. Önismeret
Voltaképpen arról van szó, hogy a tanulási folyamat sikeressége nem választható le arról, hogy ki tanul. Én például sokkal könnyebben tudok úgy tanulni, ha beleélem magam egy szerepbe (erről az államvizsgámra készülve még írtam is egyszer). Más akkor a leghatékonyabb, ha olvas. Én például szeretek hajnalban kelni és tanulni, mert olyankor eredményesebb tudok lenni, de barátaim közül néhányan inkább éjszakai baglyok.
Ezek az apró tapasztalatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy sikeresek legyünk a tanulásban. Minél jobban ismerem saját magam, a határaimat, az erősségeimet, annál tudatosabban és hatékonyabban képes vagyok irányítani saját tanulási folyamataimat. Minél kevésbé ismerem önmagam, annál nagyobb a valószínűsége, hogy olyan tanulási technikát választok, amivel a teljesítményemet nem tudom maximalizálni.
Az önismeret kategóriájába tartozik a tanulási stílus feltérképezése is. Nem szeretnék erről most sokat írni, írtam már róla a vizsgaidőszakról szóló cikkekben. Viszont az mindenképpen ide tartozik, hogy fontos ismernem, én milyen csatornákon tudok a leghatékonyabban tanulni (vizuális, kinesztetikus vagy auditív, esetleg olfaktorikus vagyok), milyen típusú feladatokat kedvelek (nagy folyamat vagy kicsi lépés), hogyan hozok döntést...és a sort még folytathatnám.

Akár a spájz, a tanulási technikák is jó, ha ott vannak a "polcon"
forrás: otthonokesmegoldasok.hu

2. Tanulási technikák
A tanulási technikák voltaképpen olyanok, mint a krumpli és a liszt a spájzban: sokmindenre használhatóak, ha a helyzet úgy hozza. Azaz kontextus és tartalom független építő kövek, amelyekből már egy komplexebb stratégia felépíthető.
Ilyen tanulási technika a gondolattérkép készítés, különféle mnemotechnikák, jegyzetelési technikák.
Érdemes ezekből minél többet ismerni. Hogy miért? Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot azért, mert
ha minél többféle alapanyag lapul a spájzban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy váratlan vendégek esetén valami igazán jót tudunk letenni az asztalra. Lefordítva: minél többféle technikát és trükköt ismersz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy tanulási helyzetben meg tudod állni a helyed.

3. Probléma elemzési készség
Na itt álljunk meg egy kicsit, mert ha én nem gyógypedagógus lennék, akkor nem érteném, hogy ez mégis hogy kapcsolódik ide! Az agyunk számára minden tanulási helyzet egy problémahelyzetként értelmeződik. Azaz miközben mi lelkesen ismételgetjük Radnóti Nem tudhatom versének sorait, az agyunk igyekszik megküzdeni azzal a problémával, hogy nem tudja megjegyezni szóról szóra a szöveget, pedig szükséges.

forrás: blog.mindomo.com

Ahhoz, hogy jó megoldási stratégiát válasszunk a problémához (tanuláshoz), ahhoz mindenek előtt meg kell értenünk a problémát magát. Ez bizonyos helyzetekben könnyű, mint amilyen a verstanulás (tudnom kell, most nem tudom, tehát meg kell tanulom, megoldás: mnemotechnika.) Más helyzetekben azonban nem ennyire egyszer, jellemzőek ezek az összetettebb, nyitott végű tanulási helyzetek, mint amilyen egy szakdolgozat megírása, projektfeladat vagy éppen esszé írása.
Érdemes azt is világosan látnunk, hogy mennyire nehéz egy feladat, és ennek megfelelően milyen megoldást/output-ot vár el tőlünk.
Érthető tehát, hogy aki rosszul értelmez egy probléma (tanulási) helyzetet, az törvényszerűen rossz megoldási stratégiát választ hozzá, ebből kifolyólag az eredmény is rossz lesz, de minimum gyengébb, mint amit ki tudott volna hozni magából.
Végezetül még egy dolgot szeretnék hangsőlyozni: nem véletlenül írtam készséget, és nem pedig képességet. Mint minden készség, ez is fejleszthető. Például azzal, ha a gyerekeket, fiatalokat megkérdezzük a feladatról a megoldás előtt és után a következőkről:

• Mennyire lesz/volt neki nehéz?
• Mennyi ideig fog tartani a megoldás?
• Mit fog csinálni?
• Szerinte hogyan fog kinézni a végeredmény? (Persze ha a kérdésnek értelme van, ez feladatfüggő.)

Hogyan lesz ebből a három területből sikeres tanulás? Nézzük a képletet:
ÖNISMERET + TANULÁSI TECHNIKA + PROBLÉMA ELEMZÉS
Ha mindhárom területtel kellő kompetenciával bírunk, akkor eredményképpen olyan tanulókká válhatunk, aki tudja hogyan és milyen módszerekkel tud jól tanulni, gyorsan átlátja az előtte álló feladatokat és képes azokra érvényes és hatékony egyedi megoldást felépíteni. Jól hangzik, nem!?

Gondolattérképek újratöltve

Képzeljétek, egyetemi szakirodalom lettem! Pontosabban nem én, hanem a blog, de hát a kettő közötti különbség voltaképpen inkább csak formai. Nem kell semmi extra dologra számítani, inkább csak arról lehet szó, hogy még mindig elég kevés szakirodalom érhető el ingyenesen és online a tanulási technikákról. Így jutott eszembe az, hogy már egy ideje tervezgetek egy újabb bejegyzést a gondolattérképekről.

Az előző bejegyzésben főként az online formában merültünk el, most azonban a jó öreg papír alapút szeretném népszerűsíteni.

Azt hinnénk, hogy gondolattérképeket rajzolni egyszerű dolog, pedig az igazság az, hogy kevesen vannak azok, akik valóban ismerik azokat a legegyszerűbb szabályokat, amelyek betartásával valóban hasznos térképeket tudnak rajzolni.

A gondolattérkép készítésének 7 szabálya

1. Legyen organikus!
Ez azt jelenti, hogy ha módod van rá, kerüld az egyenes vonalakat, a szabályos kört. Helyette legyen girbegurba, kacskaringós. Akkor csináltad igazán jól, ha a térképed leginkább egy idegsejtre hasonlít a végén.

2. Egy szó egy vonalon.
Tudom, hogy nagy a kísértés, de akkor sem szabad egy szónál többet írni egy vonalra. Ennek több oka is van. Egyrészt a gondolattérkép nem arra való, hogy minden apró részletet kijegyzetelj egy szövegből, sokkal inkább arra, hogy kulcsszavakkal segítse a memóriádat. Másrészt a szöveggel túlzsúfolt gondolattérkép pont a lényegét veszíti el.

3. A szó hossza legyen azonos az ág hosszával!
Ennek praktikus okai vannak: ne legyen sok üres, használatlan tér a papíron. Ha ezt a szabályt betartod, akkor lényegesen gyorsabban tudsz navigálni a térképeden, átláthatóvá válik, így te is gyorsabban tudsz tanulni.

4. Használj színeket!
Az a legjobb, ha minden ág más színű. Ez azt jelenti, hogy gondolattérképezés közben legyen nálad színes ceruza, esteleg filctoll, nekem főként a ceruza tűnt igazán hasznosnak. Túl azon, hogy esztétikusabb lesz az eredmény, az agyunk is jobban kedveli a színes dolgokat, mint az egyszínűeket. Azaz azt kell észrevenned, hogy egy színes térképről könnyebben, nagyobb kedvvel tanulsz.

5. Használj képeket!
Ez nem azt jelenti, hogy csak az vágjon bele gondolattérképek készítésébe, aki képes egy Mona Lisát odarittyenteni, bőven elég, ha olykor szavak helyett valami kis piktogrammot rajzolsz, esetleg pálcika embereket. Lássuk be, ez nem egy akkora kihívás, viszont ezzel ismét érdekesebbé tehetjük a térképet magunk számára, ennek következményeit pedig már boncolgattam.

6. Jelezd a fontosságot!
Érdemes csökkenteni a betűméretet a szerint, hogy mennyire esik közel az adott szó a központi fogalomhoz. Azt szokták javasolni, hogy a közvetlenül kapcsolódó fogalmakat érdemes csupa nagybetűvel írni, és csökkenteni a szavak méretét, csupa kisbetűket használni az ágak vége felé haladva.

7. A 7-es szabály
A 7 egy fontos szám a gondolattérképek életében, és ennek oka van. A hetet agyunk könnyen kezeli, tudod, a rövidtávú memória kapacitása is 7 pluszminusz 2 elem. A 7-es szabály azt mondja, ne legyen hétnél több ágad a térképen, azokon se legyen hétnél több elágazás, és - na most fogsz meglepődni - hétnél több szintet se használj, ami azt jelenti, hogy egy ágon az első és utolsó szó között ne legyen hétnél több a lépések száma.

És hogy lásd, mire gondolok, megosztok egy olyan térképet, amit én készítettem az emelt matek érettségi szóbelijére készülve. (Most pénteken lesz, drukkoljatok!)

Néhány tanulság:
1. A színek tényleg jót tesznek a térképnek, ráadásul valóban azt figyeltem meg magamon, hogy növelte a motivációmat.

2. Amit nem tudtam egy-egy szóval kifejezni, azt ilyen keretes írásba foglalva azért rátettem a térképre, így ez is ott van, ha tanulnom kell.

3. Nehéz szép, girbegurba ágat rajzolni.

4. Érdemes rajzolni képeket, piktogramokat. Nekem sikerült rajzolás közben teljesen elfelejtenem, hogy most éppen matematikát tanulok.

5. A térkép készítése előtt egyszer átfutottam a fejezetet, aztán még egyszer elolvastam, ekkor azonban már alá is húztam azokat a kulcsszavakat, amelyeket a térképen is feltűntetni szerettem volna. Harmadik lépésben álltam neki a térképnek.

6. Az idő előre haladtával egyre gyorsabban végeztem vele, de szerintem így is egy fejezet az első olvasástól a rajzolás befejezéséig kb. 35-45 percet vett igénybe. Ez csak tipp, mert nem mértem stopperrel az időt.

Hasznos oldalak
UsingMindmaps
http://www.usingmindmaps.com/how-to-mind-map-in-seven-steps.html

MindmapTutor
http://www.mindmaptutor.com/2009/02/mind-map-principles/

Mindmaps about mindmapping
http://www.mind-mapping.co.uk/mind-maps-examples/about-mind-maps.htm

Aludni vagy nem aludni? - ez nem lehet kérdés!

NSF infografikája
az alvásról

Beköszöntött az érettségi. A madarak csiripelnek, a közeli gimnázium mellett a pakrban pont ma nyírják a füvet - gondolom minden tizenkettedikes örül neki - az internet pedig telis teli hasznos tanácsokkal. Mivel mi egész évben ontjuk magunkból a jobbnál jobb tanulási tippeket, ezért a jeles alkalomból most nem tesszük, inkább egy másik témát szeretnék előhúzni a zsákból, ez pedig az alvás.

Az érettségi idején vagy az egyetemi vizsgaidőszakban az ember hajlamos kevesebbet aludni: még gyorsan átnézem ezt a tételt, elolvasom ezt a feladatot…stb. Pedig annak, hogy mennyit és milyen minőségben alszol, komoly hatása van arra, hogyan tudsz teljesíteni egy-egy vizsgán.

A Wisconsin Egyetem kutatói arra jutottak, hogy az alvás az ára a tanulásnak. Amikor ugyanis tanulunk, az agyunk újabb és újabb kapcsolatokat, ún. szinapszisokat hoz létre az agysejtek között, ez viszont energia igényes tevékenység, amelybe az agy hamar elfárad, ezt szerintem mindannyian tapasztaltuk már.

Az alvás szerepe a tanulási folyamatban, hogy pihenni küldi az agyat, lecsökken az aktivitása. Ekkor azonban történik valami nagyon fontos, amit talán a számítógépek töredezettségmentesítéséhez hasonló. Alvás közben az agyunk igyekszik újrastrukturálni a tanultakat, egyszerűsíteni, elfelejteni a felesleges részleteket, erősíteni az újonnan kialakult idegsejti kapcsolatokat…stb. Azaz tanul.

Stafanie Weisman tanulásmódszertani könyvében említ egy kutatást, ami a College Student Journal-ban jelent meg, és amely egyértelműen kimutatta, a jegyek bizony együttjárnak az alvással, azaz aki többet alszik, jobb jegyek kap.

Persze jogos a kérdés, mennyi az annyi? Az amerikai National Sleep Foundation (azért valahol szívet melengető, hogy az amcsiknak van Nemzeti Alvás Alapítványuk is) állásfoglalása szerint egy középiskolásnak 8,5-9,5 óra, egy felnőttnek (18+) kb. 7-9 óra alvásra van szüksége.

Persze hogy a dolog azért ne legyen ennyire könnyű, a Brigham Young Egyetem kutatói egy kísérletben arra jutottak, hogy ugyan a teljes kipihentség állapotához a hallgatóknak kb. 8-9 órányi alvásra van szükségük, mégis a legjobb teljesítményt azok nyújtották a kísérletben használt műveltségi teszten, akik ennél két órával kevesebbet aludtak.

Mi ebből a tanulság?
1. Nincs értelme éjszakázni, mert okosabb nem leszel tőle, csak csökken a teljesítményed.

2. Ma már ne stresszelj a holnapi matekon, a délutánt használd ki a pihenésre, lazításra, ez a legjobb dolog, amit most tehetsz.

3. Feküdj le időben, hogy eleget aludhass.

Sok sikert mindenkinek, holnap pedig beszámolok, hogyan bírkoztam meg én az emelt matekkal!

Tanulok, hogy tanulhassak

Úgy tartja a mondás, a jó pap holtig tanul. De arról már nem beszél senki, hogy holtáig érettségizik. Az új, kétszintű érettségi rendszerben könnyen abban a helyzetben találja magát az ember, hogy bár az első igazi vizsgaélményét már elég régen a háta mögött tudhatja, sőt, azóta egy diplomával is gazdagabb lett, mégis vissza kell ülnie az (közép)iskola padba, és szintemelőznie kell. Mondjuk matekból.

Ez történt velem is. A történetem ott kezdődött, hogy gyógypedagógusként végezve azt éreztem, itt nem lehet vége az egyetemi tanulmányaimnak: nemcsak az ambíciót, de a képességet is magamban éreztem egy következő, egyetemi stúdium megkezdéséhez.

Az már egy sokkal nehezebb döntés volt, hogy pontosan mit is tanuljak: gyógypedagógia MA-t nem szerettem volna, így végül a pszichológia mellett döntöttem. Megtaláltam a leginkább az igényeimnek megfelelő intézményt: ahol német nyelven, levelező tagozaton, munka mellett tudok tanulni. A beiratkozáskor egyetlen bökkenő volt csupán, mivel én már a kétszintű érettségi rendszerben vizsgáztam (büszke elsők voltunk mindannyian akkor), ezért az egyetem velem szemben előírta az emelt szintű érettségit matematikából. Hogy rendelkeztem történelemból (kétszeresen is), németből (szintén kétszeresen), az senkit sem érdekelt, ide csak a matek jó.

Tanulásmódszertannal, tanulásfejlesztéssel foglalkozó szakemberként felszívtam magam, és otthon, munka előtt hajnalban (értsd fél öt és hat között), és munka után, kölcsönkönyvből, egy éppenhogy működő számológéppel elkezdtem felkészülni. Ha történetesen valamelyik humán tárgyból kellene vizsgáznom, a dolog még csak ki sem hozott volna a komfort zónámból, de a matek, az más.

Folyamatosan azzal kellett szembesülnöm, hogy itt nem egy meghatározott tananyagot várnak el tőlem, hanem egyfajta gondolkodásmódot, amelynek az elsajátítása számomra nehézséget okoz. Az egyetlen szerencsém - na jó, nem az egyetlen - hogy iskolai karrierem alatt fantasztikus matektanáraim voltak, akik jó alapokat tettek le, amelyekre még most, lassan 10 évvel az érettségit követően is építeni tudok.

Az idő rövidsége, a tanyanyag speciális volta, illetve a kihívás mértéke hamar világossá tette számomra, hogy 4 év tananyagának szisztematikus és alapos átismétlésével nem fogok tudni levizsgázni, annál is inkább, mivel munka mellett hektikusan van csak időm tanulni.

A felkészülés során azt hiszem a tanulás új dimenzióit ismertem meg.

1. A próbálkozás is hatékony tanulás.
Tanár és idő híján a tananyag szisztematikus átismétlése nem volt számomra járható út, ezért elkezdtem megoldani az emelt szintű feladatokat. Ha nem sikerült, megnéztem a megoldást. Mondanom sem kell, az elején egyet sem sikerült megoldanom, de 2 hónap alatt eljutottam oda, hogy minden feladatlapon volt legalább 3-4 olyan feladat, amit már segítség nélkül is meg tudtam oldani. Ebben a formában a tanulás nemcsak gyorsabb, hanem élvezetesebb is volt számomra.

2. Ne a legkisebb, hanem a legnagyobb feladattal kezd!
Egészen addig, amíg úgy tanultam, hogy mindig a legkisebb feladattal kezdtem, nagyon alacsony hatékonysággal tudtam tanulni. E helyett ma már kapásból a legnehezebb, emelt szintű feladattal kezdek, és annak a megoldását próbálom megérteni. Ennek eredményeképpen a tanulási tempóm megsokszorozódott. Egy másik eredménye is volt ennek: nem ijedek már meg a feladatoktól, félelem nélkül pedig a teljesítményem is megnőtt.

3. Mindent kérdőjelezz meg!
Még a megoldókulcsot is. Ugyanis az is lehet hibás, sőt, nemcsak lehet, hanem az is. Voltak pillanatok, amikor hiába láttam, hogy valami más szerepel a megoldásban, tudtam, hogy az nem lehet helyes. Ilyen esetekben szinte kivétel nélkül kiderült, hogy igazam volt, a megadott megoldás hibás volt. Fontos, hogy bízz a saját tudásodban!

4. Merj segítséget kérni!
A világ tele van segítőkész emberekkel. Bármilyen problémával, feladattal is találkozol, biztos lehetsz benne, hogy egyik ismerősöd, barátod tud a megoldásban, vagy annak megtalálásában segíteni. Ha ők nem, akkor a barátod barátja, esetleg annak a kisöccse.

5. Figyeld a hibáidat!
Egy ponton azzal kezdtem el szórakoztatni magam, hogy minden egyes önállóan megoldott feladat leellenőrzése után felírtam piros tollal a lap szélére, mit hibáztam. Elsőre kissé mazochistának tűnik a módszer, de másfél órát követően elképesztő képet kaptam arról, mikor és milyen hibákat követek el. Önmagam ilyetén megismerése hozzájárult ahhoz, hogy ma jobb vagyok matekból, mint 18 évesen!

6. Merj belevágni!
Azt hiszem, addig nem is tudtam komolyan venni ezt az egész matekérettségi felkészülést, amíg el nem küldtem a hivatalos jelentkezésemet. Attól a ponttól már nem volt vissza út. Egy biztos, “Csak akkor születtek nagy dolgok,/ Ha bátrak voltak, akik mertek/ S ha százszor tudtak bátrak lenni,/ százszor bátrak és viharvertek.” Adynál szebben nem is tudnám elmondani azt, ahogy átéltem ezt a folyamatot, és fejlődtem általa.

Mindebből talán világossá válik, felkészülni egy emelt szintű érettségire nem könnyű feladat. Mint ahogyan vezetni egy projektet, elindítani egy céget, vagy éppen megtanulni egy másik nyelvet sem az. Azonban az életnek csak elég kevés területén vagyunk képesek hatékony és eredményes tanulás nélkül megállni a helyünket, és ezek tipikusan nem kecsegtetnek tartós sikerrel. A többihez pedig olykor fel kell készülnünk egy matekérettségire.

Gondolatok a páros tanulásról

Van, hogy egyedül nem megy. Sokan szenvednek attól, hogy egyedül nehezen veszik rá magukat a tanulásra, folyamatosan pótcselekvéseket keresnek maguknak: rendrakás, mosogatás, most elkészítek egy szendvicset, csak lecsekkolom a facebook profilomat…stb.

Forrás: edudemic.com

A páros tanulásnak komoly előnye van a magányossal szemben. Egyrészt sokkal motiválóbb, mint egyedül tanulni. Másrészt könnyebben lehet tanulni, ugyanis ha valamit nem értesz, akkor a párod elmagyarázhatja, ami általában érthetőbb, mint a tanári magyarázat. (Biztosan jártál már úgy, hogy valamit nem értettél és egy osztálytársad elmagyarázta, és nem értetted, hogy eddig ezt miért nem értetted, amikor a tanár magyarázta. Na erről van szó!)

Két trükköt mutatok meg, ami szerintem páros tanulásnál nagyon jól tud működni.

Kistanár
1. Mindketten elolvassátok az adott tananyagrészt.
2. A páros egyik tagja ezt követően saját szavaival összefoglalja az olvasottakat, mintha megtanítaná a másiknak. (Innen a technika neve.)
3. A páros másik tagja ezt követően kérdéseket tesz fel, amire a "kistanárnak" válaszolnia kell.
Erről a trükkről készült már korábban egy összefoglaló kép a SpeckoPed facebook oldalán.

Kérdéskártyák
1. Mindkettel elolvassátok a megtanulandó anyagot.
2. Mindketten tanuló kártyákat készítetek úgy, hogy a kis papírlapok egyik felére felírtok egy kérdést, a másik oldalára a pedig felrjátok a választ.
3. Ha a kártyák elkészültek, akkor paklit cseréltek. Először te húzol egy kártyát a másik által készítettekből úgy, hogy a kérdés a feléd, a válasz pedig a tanuló társad felé nézzen.
4. Felolvasod a kérdés, hogy megpróbálsz válaszolni rá. A párod ellenőrzi a válaszodat.
5. Ezt követően a párod húz egy kártyát az általad készített pakliból.
6. Ezt addig folytatjátok, míg a kártyák elfogytak.
Ha esetleg valamelyik kérdésre nem tudtatok válaszolni, akkor érdemes újra és újra elővenni, a választ megkeresni a szövegben.

Miért hatékonyabb ilyen formában tanulni, mint egyedül?
Az ember szociális lény (jó esetben), ezért társaságban csinálni valamit mindig szórakoztatóbb, mint egyedül. Szórakozva pedig könnyebben és gyorsabban tanulunk, mint demotiváltan.
Másrészt ezekben ott a trükk, mindkét esetben többféle formában is feldolgozzátok a tanagyagot: elolvasod, összefoglalod a saját szavaiddal, kérdéseket teszel fel róla, majd ezeket megválaszolod. Ha végiggondolod, nem csoda, ha ezek után gyorsabban és hatékonyabban tanulsz.

Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy a következő zh vagy témazáró előtt fogjon össze a legjobb haverjával, barátnőjével, és probálja ki a páros tanulást. Veszteni valója elvégre nincs!

------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek lájkold a facebook oldalon. Így tudom meg azt, milyen témáknak örültök igazán! Köszönöm.

Az INSERT módszer

A munkám során sokat foglalkozom fiatalokkal, főként középiskolásokkal. A vitafoglalkozások során - ezek megtartása volna a munkám - olykor mindenféle forrásokkal dolgozom. Ez logikus is, elvégre az ember csak olyasmiről tud vitázni értelmesen, amiről rendelkezik minimális információval, mi pedig általában olyan témákat dolgozunk fel, amelyekről a kamaszoknak nem sok ismeretük van: munkaerőpiac, vállalkozói készségek, közgazdaság…stb. Érthető, ha olykor forrásokat adok nekik a vitához.

Viszont azt tapasztalatom, hogy többen sokadik olvasásra sem értenek meg egy egyszerű cikket. Élnék a gyanúperrel, hogy hasonló módon nehezen boldogulnak a törikönyv vagy a magyar tankönyv szövegeivel is.

A Nemzetközi Olvasástársaság (IRA), mert ilyen is van, kidolgozott egy komplex programot, ami segíti a fiatalokat az olvasásban. Ebben a programban található egy INSERT technikának nevezett trükk is. Kicsit ijesztő a neve (Interactive Noting System for Effective Reading and Thinking), annak ellenére, hogy elég egyszerű:

Olvasás közben a margón jelezd, hogy az olvasott infromáció hogyan viszonyul az eddigi ismereteidhez! Tádááám! Ennyi.

Részleteiben.
Tegyél egy pipát oda és akkor, ha a szövegben olvasott információ megegyezik azzal, amit már eddig is tudtál. Tegyél egy minusz jelet oda, ami ellentmond az előzetes ismereteidnek. Használj egy plusz jelet, ha új információt olvasol, amit eddig nem tudtál, és kérdőjelet annak kifejezésére, ha az olvasott további kérdést vet fel benned.

Mit várhatsz ettől?
1. Kevesebb olvasást követően is képes leszel többet megjegyezni a szövegből.
2. Könnyebben meg fogod érteni az összefüggéseket, mert folyamatosan azon fogsz gondolkozni, mit tudtál már korábban is erről a témáról.
3. Könnyebben tudsz majd saját véleményt, álláspontot megfogalmazni a témáról, mert kritikusan olvasol.
4. Dolgozat vagy felelés előtt gyorsabban tudsz majd tanulni, ráadásul pontosabban tudod majd felidézni a tanultakat.

Itt találsz egy összefoglaló ábrát a jelekről:

------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek lájkold a facebook oldalon. Így tudom meg azt, milyen témáknak örültök igazán! Köszönöm.

Könyvajánló - Johnny Ball: Gondolj egy számra!

Azt hiszem könyvajánló még nem volt a blogon. Ennek oka, hogy sajnálatos módon kissé szegényes a magyar nyelven elérhető, tanulással, tanulási technikákkal foglalkozó könyvek kínálata, nyugodt lélekkel pedig még ennél is kevesebbet ajánlhatok, mert szinte mindegyik szürke, uncsi és elég messze áll mindentől, amitől egy mai középiskolás lázba jön.

Izgalmas kivétel ez alól Johnny Ball könyve, a Gondolj egy számra, izgalmas barangolás a számok birodalmában, amely ugyan szintén nem a kamaszokat célozza meg, hanem a gyerekeket, azonban mindenkinek csak ajánlani tudom.

Olyan titkokba avat be bennünket a szerző, mint hogyan szoroztak az egyiptomiak (nagyon bonyolult módon, ezért ha lehetett, kerülték az ügyet), vagy hogy Mezopotámiában a metakórákra kockás (hivatalos nevén négyzetrácsos) füzet helyett egy nagy adag zsinget kellett vinniük a nebulóknak.

Azt is megtudhatjuk, hogy a római számok nemcsak a ma emberének okoznak gondot (Lali fél órája hunyorogva áll a Vajdahunyad vár előtt és próbálja kisilabizálni, mikor is épült), hanem maguk a rómaiak is nehezen boldogultak velük. A középkori Európa éppen ezért nem volt a matematika fellegvára, egészen addig, amíg az arabok (!) meg nem mentették az öreg kontinenst, és el nem hozták nekünk az arab (helyett indiai) számokat, ezeket használjuk ma is.

A HVG Könyvek gondozásában megjelent kiadványt bátran tudom ajánlani nemcsak kicsiknek, hanem a köregyenlettől és sinustételtől megfáradt nagyoknak is, mert képes arra, amire a metakóra ritkán: megmutatja, hogy a matematika érdekes, vicces, színes, de mindenek felett nagyon is életközeli tudomány. Így talán a köregyenlet is másképp néz ki!

Jó olvasást!

------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek lájkold a facebook oldalon. Így tudom meg azt, milyen témáknak örültök igazán! Köszönöm.

Tettesd, amíg olyanná nem válsz!

A SpeckoPed facebook oldalán egyszer kiraktam egy képet, amin Rita Pierson amerikai tanító arról beszél, mennyire fontos a tanulásban az önbizalom. Úgy is mondhatnám, mindegy, hogy azt gondolod, képes vagy-e valamit megtanulni vagy sem, mindig igazad lesz!

Ezt a gondolatot tovább folytatva jutott eszembe ez egyik kedvenc TED előadásom, amelyben Amy Cuddy, amerikai pszichológus a testbeszédről mesél. Ő Harvard Business School kutatója, és előadásában azt a kérdést teszi fel, hogy "ha tudjuk, hogy a nonverbális jeleink (testbeszédünk) vezérlik azt, hogyan gondolkoznak rólunk mások, akkor vajon a nonverbális jeleink azt is meghatározzák, hogyan gondolkodunk, érzünk mi saját magunkról?" (idézet Amy Cuddy előadásából, ted.com)

A válasz a kérdésre egy 2 perces trükk lett, amelynek segítségével Te is elérheted, hogy magabiztosabbnak és sikeresebbnek érezd magad, legyen szó állásinterjúról, egy prezentációról vagy tanulásról!

Kötelezők még egyszer

Az előző blogbejegyzés után több visszajelzést is kaptam. Köszönöm ezeket. Ezek a visszajelzések többnyire két kritikát fogalmaztak meg.

1. Nagyon leegyszerűsítő a technika, mert a szépirodalmi alkotások többnyire ennél bonyolultabbak.
Ezzel maximálisan egyet kell értenem. Ez a technika nem is arra való, hogy valaki felkészüljön az emelt szintű irodalom érettségire, sokkal inkább azoknak kívántam támpontokat adni, akik sokat szenvednek a kötelező olvasmányok megértésével és feldolgozásával.

2. A leírás nehezen érthető.
Erre a kritikára készítettem egy gondolattérképet, szerintem hogyan nézne ki Shakespeare műve ilyen formán feldolgozva.
A kulcsszavak mellett gyakran mindenféle ikonokat is láthattok, ezek vagy a szó mögötti jegyzetet jelentik, ilyenkor elég ha rajta hagyjátok a kurzort, meg fog jelenni a szöveg. Máskor pedig linket tettem a szavak mögé, ezekre kattintsatok.

Ha nagyon átláthatatlannak tűnik, akkor kattints fent középen a "collabs/expands all notes" ikonjára (fura molekulának tűnik). Ilyenkor bezárja az összes ágat.

A térképet itt találjátok meg.

Jó kattintgatást!

Hogyan olvassuk a kötelezőket?

Utáltam a kötelezőket. Két mélypont volt ezen a téren iskolai karrierem alatt: az Egri csillagok (mind a mai napig nem olvastam el) és Németh László Gyász c. könyve. Ez utóbbit annyira borzalmasnak találtam, hogy komolyan fontolgattam, hogy az Emberi Jogi Bírósághoz fordulok emberiség ellen elkövetett bűntett vádjával!

Pedig a kötelezők egy jelentős részén könnyű fogást találni, ha tudod hol keresd! Mert mondanom sem kell, hogy a naiv diákmesterember azt hiszi, hogy el kell őket olvasni és kész, addig már a rafinált diák tudja, hogy a kötelezőkhöz számtalan trükk és technika létezik, mivel megkönnyítheti a dolgát.

Gondold végig logikusan: minden irodalmi mű egy történet, akárcsak egy jó sztori az életetből. Van eleje, ahol kezdődik, van egy csattanója, poénja (ha nincs, akkor az egy nem különösebben érdekes történet) és van egy vége. Aztán a történetek valahol és valamikor játszódnak (tér és idő), vannak benne szereplők. Ennyi. Olykor a cselesebb irók cifrázzák ezeket az elemeket, például párhuzamosan két történetet mesélnek, esetleg nincs a történetnek poénja és ezt szánják poénak, de a legtöbb könyv ezekből az elemekből építkezik.

Azzal tudod megkönnyíteni a saját dolgodat a kötelezőkkel, ha már olvasás közben tudod, mit kell keresned. Lássuk, hogyan!

0. Olvasd el a könyvet.
Alapszabály, hogy a mű megértéséhez el kell olvasni a könyvet. De(!) azért érdemes ezt is ésszerű keretek között rugalmasan kezelni. Ha nagyon kiborító a könyv (mint nekem volt a Gyász), akkor van egy-két trükk, ami segítségedre lehet:
- Ha nagyon unalmas egy rész, akkor lapozz! Hidd el, nem történik katasztrófa, ha kihagyod a domboldal részletes leírását, a történet és a lényeg e nélkül is össze fog állni.
- Ha annyira borzalmas a könyv, hogy folyamatosan lapoznál, akkor olvasd el a bekezdések első mondatait és a párbeszédeket. Meglepő, de ez is elegendő ahhoz, hogy többet tudj a könyvről, mintha csak összefoglalót vagy elemzést olvasnál.
(Ezekkel a rövidített verziókkal nekem személyesen nincs tapasztalatom. Egy osztálytársam anno nagyon szerette őket, a probléma azonban az volt, hogy ezeket az összefoglalókat általában olvasott irodalmárok írták, és az én osztálytársam egy kukkot sem értett belőlük. Sokkal beljebb nem volt velük.)

1. Mi a történet?
Ha elolvastad (vagy majdnem elolvastad), akkor fogalmazd meg öt mondatban, miről szól a történet. Ha nem tudod megfogalmazni, akkor azt jelenti, hogy elolvastad ugyan, de nem érted. Szerencsére az internet korát éljük, ezért ebben az esetben azt javaslom, tessék ráguglizni: szinte biztos, hogy létezik egy Wikipédia szócikk a könyvről, ahol összefoglalják a lényeget. (Olvasás után több értelme van összefoglalókat olvasni.)
A lényeg, hogy képes legyél összefoglalni pár mondatban, miről szól a könyv.
Lássunk egy példát, Rómeó és Júlia.
Két egymást kölcsönösen utáló család gyerekei (Rómeó és Júlia) egymásba szeretnek. Kalandos körülmények között titokban összeházasodnak. Rómeó azonban megöli Júlia unokatestvérét, ezért menekülnie kell. Júliát hozzá akarják adni egy másik férfihoz, ezért segítséget kér Lőrinc baráttól. A barát ad neki egy mérget, amitől 42 órára halottnak látszik. Rómeóhoz nem jut el a csel, csak Júlia halál híre, ezért erős mérget vesz és megöli magát Júlia mellett a kriptában. A felébredő Júlia látja a halott Rómeót és tőrével szíven szúrja magát. A két családot a fiatalok halála ráébreszti a viszálykodás értelmetlenségére.

2. Konfliktus - avagy a lényeg, amiért a történetnek értelme van
Minden kötelezőben van valamilyen konfliktus, probléma, amit a történet elmesél. Akárcsak a hétköznapi sztoriknak, a kötelezőknek is jellemzően ez adja a érdekes részét.
Például a Rómeó és Júlia alapkonfliktusa, hogy két fiatal szerelmes lesz, de a családjuk kölcsönösen utálják egymást. Gondolj csak bele, ha a két család nem utálná egymást, akkor a történet milyen unalmas volna: két fiatal egymásba szeret, járnak egy kicsit, majd esküvő. Na ugye, hogy kell ez a konfliktus!

3. Keresd a fordulópontokat
A legtöbb történetben megtalálhatóak azok a pontok, ahol valami olyasmi történik, ami meghatározza a történet végét. Például Rómeó és Júlia találkozása egy ilyen forduló pont, de az is, amikor Rómeó megöli Júlia unokatestvérét. Érdemes ezeket a pontokat figyelni, mert segítenek megjegyezni és megérteni a történetet.

4. Tér és idő
A történetek valahol és valamikor játszódnak, és a legtöbb esetben az irók nem véletlenül választják ki sem a helyszínt, sem az időt.
Az időben a történet az iró saját korához viszonyítva vagy a múltban, vagy a jelenben, vagy a jövőben játszódik. (Esetleg vegyesen: elkezdődik a múltban és a jelenben ér véget.) De ha az iró nem a saját korát válsztja, annak oka van, érdemes elgondolkozni, vajon mi. Pl. Spiró György Fogság c. műve a Római Birodalom idején játszódik, leginkább azért, hogy megmutassa, az emberiség 2000 éve semmit sem változott. De a Feleségverseny c. munkája már a jövőben, méghozzá azért, hogy megmutassa, ha ma nem teszünk valamit a társadalmi problémákkal, akkor annak mi lehet a vége.
Az már nagyon jó, ha sikerült megfogalmaznod, szerinted miért azt a kort választotta az iró, amit!
A történet helyszíne is érdekes: melyik ország? Város vagy falu? Például Shakespeare, aki Angliában él, miért az itáliai Veronába helyezi Rómeó és Júlia történetét? Vajon miért jobb ott, mintha Londonban játszódna? Vagy Budán?

5. Szereplők
Akárcsak a hétköznapi történetekben, a kötelezők történeteiben is a szereplők valahogyan viszonyulnak a főhőshöz, a konfliktushoz. Például Shakespeare művében míg Lőrinc barát hülyeségnek tartja a két család utálkozását, éppen ezért segíti a szerelmeseket, addig Mercutio (Rómeó rokona) nagyon utálja a Júlia családját.
Érdemes kigyűjteni a szereplőket és azt, ki hogyan viszonyul a konfliktushoz, mi a szerepe a történetben. Ez utóbbira példa: Mercutio szerepe a történetben, hogy meg kell halnia azért, hogy Rómeó bajba kerüljön és menekülnie kelljen….stb.

+1. Hogyan kend kennyérre a magyartanárod?
A i-re a pontot a következő trükkökkel tehetet, és garantálom, hacsak nem verselemzés lediktálós tanárod van, el fog olvadni tőlük.
Gondold végig, vajon az olvasott történet hogyan nézne ma ki? Vajon élnek ma olyan fiatalok, akik nem lehetnek egymáséi, mert családjuk utálja egymást? Esetleg tudsz ilyen történeteket? Na, meséld el a tanárodnak, és garantáltan csillogni fog a szeme a boldogságtól.
A másik trükk, ha végiggondolod, te mit tennél az egyes szereplők helyében. Például támogatnád a fiatalok szerelmét? Júlia helyében te elmondanád a szüleidnek, hogy "összejöttél" egy sráccal? Ezekért a mondatokért is rajonganak a magyartanárok! :)

Tipp: én ha még középiskolás lennék, biztos azt tenném, hogy már olvasás közben jegyzetelnék. Elővennék egy üres lapot és olvasás közben elkezdeném az egyes elemeket összeírni: konfliktus, forduló pontok, tér és idő, szereplők és szerepük. A legvégén pedig megpróbálnám röviden összefoglalni a történet lényegét.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold és kövesd a SpeckoPedet a Facebookon is!

Hogyan tanuljunk definíciókat?

Számomra sokáig problémát okozott a definíciók megtanulása. Egyrészt sosem voltam magolós típus (ezért is lettem gyógypedagógus és nem pedig jogász), tehát a szórul-szóra tanulást kizártam. Viszont tagadhatatlan, hogy "csak" érteni egy fogalom meghatározást sem minden esetben elegendő, hiszen elég sok minden múlhat azon, egy-egy kulcsfogalom pontosan mit is értünk.

Hogyan tanuljunk tehát definíciókat?

Vegyük példának Mesterházi Zsuzsa tanulásban akadályozottak fogalmát. Nálunk, a tanak (= tanulásban akadályozott) tanszéken ezt a fogalommeghatározást szinte minden vizsgára tudni kellett, majdhogynem szó szerint.

"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatésok folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Először is vegyük észre, hogy mint minden definíció, ez is különféle részekre tagolható. A meghatározás egyik fele meghatározza az értintett csoportot, a másik a probléma okait, végül az utolsó fele pedig a kövektezményeit mondja el.

"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatésok folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Tehát a definíciók megtanulásánál az elős lépés, hogy próbáljuk tartalmi egységekre bontani a fogalmat. Lehet, hogy csak egy ilyen tartalmi egységet fogunk találni, mint amilyen a sebesség fogalma (egységnyi idő alatt megtett út), de az is lehetséges, hogy sokkal többet. Általában minél hosszabb egy definíció, annál több ilyen tartalmi egységet találhatunk.

Azt is észre vehetjük, hogy az egyes tartalmi egységeknek vannak kulcsszavai, példánknál maradva az okok kulcsszavai: idegrendszer, biológiai, genetikai, funkcióképesség, környezeti hatások. Húzzuk ki a kulcsszavakat. (Én most kihúzó helyett inkább vastagon szedem:
"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Ha ezzel megvagyunk, akkor láthatjuk, sokkal beljebb nem kerültünk, mert egy definícióban elég magas az egy mondatra eső jelentőséggel bíró szavak száma. Ahhoz, hogy mindez könnyen tanulható legyen, érdemes ezeket átrendezni egy gondolattérképbe.

Tudom, tudom, hogy állandóan ezzel jövök, de bizony a gondolattérképek a szegény diákmesterember (ahogy a metaktanárom mondta mindig) egyik legjobb barátja. A viccet félre téve, azért javaslom a gondolattérképbe tömörítést, mert sokkal inkább igazodik agyunk működéséhez, mint egy lináris szöveg.

Én valami hasonlót csinálnék:

Így már sokkal könnyebben megérthető és megtanulható: tudjuk és látjuk, hogy három tartalmi egységet kell megjegyeznünk, hogy ezekben hogyan viszonyulnak egymáshoz a különféle kulcsszavak. Az agyunk számára egy ilyen képnek a megjegyzése kevesebb kihívás, mintha a lineáris szöveggel próbálkoznánk.

(A gondolattérkép a mind42.com oldalon készült.)

Ismétlés a tudás anyja

Azt hiszem, minden szakmában, szakon vannak olyan ismeretek, rendszerek, amiket egy életre meg kell tanulni. Nálunk a gyógypeden ilyen volt a Piaget fejlődéslélektani szakaszai, szinte minden kurzuson leglább egyszer előkerült.

Egy már korábbi blogbejegyzésben is lehivatkozott Christian Grüning* könyvében olvastam egy egészen jó tippet arra vonatkozóan, mikor érdemes ismételni az olyan tananyagot, amelyet "egy életre" meg kell tanulnunk.

Nekem az tetszik igazán az ő rendszerében, hogy abból indul ki, milyen ütemben felejt az agyunk. Frappáns hasonlatot talál: a tanulás olyan, mint ahogyan a víz kimossa a medréd. Ha csak egyszer folyt valahol víz, akkor nem hagy mély nyomot. Ahhoz, hogy állandó és mély medre legyen, többször arra kell folynia. Mit javasol tehát a tanuláshoz?

1. ismétlés - 10 perccel a tanulást követően

Az ismétlés ciklusa Grüning nyomán

Az első ismétlést a tanulást követően 10 perccel érdemes megtartani. Ez alatt a 10 perc alatt az agy a megtanulandó anyag egy részét ugyan elraktározza, de szinte minden esetben hiányosan.

2. ismétlés - 1 nappal a tanulást követően
Egy felmérés arra világított rá, hogy a tanulást követő 24 órában a tanultaknak közel 80 %-a elvész. Érdemes ezt a veszteséget megelőzni azzal, hogy mielőtt elfelejtenéd, beillesztesz egy ismétlést.

3. ismétlés - 1 héttel a tanulást követően
A második ismétlésnek köszönhetően a megtanult anyag köröl-belül egy hétig biztosan megmarad, ez után azonban be kell iktatnunk egy újabb ismétlést, hogy bizonyosan ne felejtsünk.

4. ismétlés - 1 hónappal a tanulást követően
A hamradik ismétlést követően egy hónappal érdemes újra megerősíteni azt az asszociációs hurkot, amin a megtanult tananyag elhelyezkedik. Nincs szükség nagy tanulásra, csak gyors ismétlésre, egy gondolattérkép áttekintésére, esetleg a képzeletbeli osztályunk tanítására.

5. ismétlés - 6 hónappal a tanultak után
Ez a lépés már az örökkévalóságnak szól. Ha idáig becsületesen ismételtünk, akkor elvileg ettől a ponttól már senki és semmi sem tudja elvenni és feledtetni velünk a tananyagot. (Na jó, azért vannak ötleteim, hogy mégis…)

És egy jótanácsot had osszak meg a végére. Nem tudom, hogy mennyire igaz, de azt olvastam, hogy hatékonyabb az ismétlés, ha igyekszünk a lehető legjobban megismételni a tanulási környzetet. Például tegyük ugyan abban a szobában, abban a napszakban, esetleg igyunk ugyan úgy egy bögre teát…stb.



* Christian Grüning: Az eredményes tanulás titka 2011.

Richard Feynman, Nobel-díjas fizikus tanulási tanácsai

Ha van valaki, aki tuti hatékonyan és jól tanul, az nem más, mint egy Nobel-díjas fizikus. Richard Feynman korának egyik legtehetségesebb fizikusa volt, részese volt az amerikai atombombát kifejlesztő csoportnak, élete végéig tanított a Cornell Egyetemen, ahol többek között kvantummechanikával foglalkozott.

Az alábbi tanulási trükköket hagyta hátra. Neki - úgy tűnik - biztosan bejöttek!

1. Válaszd ki, mit szeretnél megtanulni.
Vegyél elő egy üres lapot és írd a tetejére a választott témát, készíts jegyzetet!

2. Csinálj úgy, mintha tanítanál.
Képzeld el, hogy egy teljes osztály ül veled szemben, akiknek el kell magyaráznod a megtanulandó anyagot. Mondd el, világíts rá az összefüggésekre, vázold, mutasd meg nekik! (Ezt a trükköt én is használom, írtam is róla, és nekem beválik!)

3. Ha megakadtál, puskázz a könyvből.
Ha valamit nem értesz, nem tudod elmondani a "hallgatóságodnak", akkor vedd elő a könyvet, olvasd el még egyszer és probáld meg újra!

4. Egyszerűsítsd le.
Akkor vagy igazán jó, ha a tankönyvi bonyolult, barokkos mondatok helyett képes vagy elmondani a saját szavaiddal, úgy, hogy a témában egyáltalán nem jártas ember is megértse.

Az egész napos tanulásról

Az érettségire tanuláskor, vagy a vizsgaidőszakra való felkészüléskor nem ritka, ha az embernek egész nap más dolga sincs, csak tanulni. Reggeltől estig. Hagyján hogy ezt indokolja a megtanulandó anyag mennyisége is, de ilyenkor a család is sokkal segítőkészebb: "hagyjad majd elmosogatok aranyom, te csak menj tanulni!"

Az egésznapos könyvek és jegyzetek feletti görnyedés fárasztó műfaj, nemcsak a testnek, de az agynak is. Hogy miért? A magyarázathoz először is különítsünk el két fogalmat: a megértését és a megtanulás. A rendszeres SpeckoPed olvasóknak ismerős lehet a megértés fogalma az előző posztból, most is valami hasonló értelemben használom. Amikor elolvasunk egy szöveget, akkor megértjük, felfogjuk, mit mond, miről szól, nem csak mechanikusan elolvassuk a leírtakat. De (és itt jön a lényeg), nem megtanuljuk.
A megtanulás ugyanis azt jelenti, hogy képesek vagyunk az elolvasottakat később is felidézni.

A két fogalom mögött valójában két különféle idegrendszeri folyamat játszódik le. (Csak azért untatlak Benneteket ezekkel a részletekkel, mert jelentőségük lesz a későbbiekben.) Míg a megértés elektronikai folyamat (elektoromos ingerület továbbitel az idegsejtek között), addig a tanulás (már persze a hosszútávú) biokémiaia folyamat, amelynek során az agy RNS-t (a DNS kistestvére) állít elő. Mondanom sem kell, ez utóbbi hosszabb és időigényesebb folyamat.

Szóval egésznapos új tananyag elsajátításakor a következő történik: olvasás közben az agyunk megérti, amit olvasunk, és az olvasottakat elraktározza a munkamemóriánkba elektromos ingerületek formájában. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a számítógépek memóriája is működik (láss csodát, amúgy a névazonosság sem a véletlen műve.) De ahogyan a számítógép memóriája is egyszer megtelik, úgy a mi munkamemóriánk kapacitása sem végtelen. Eljön az a pont, amikor nem tud újabb információkat befogadni csak azon az áron, ha korábbiakat elfelejt. Ez a pont valamikor a tanulás 30-45. percében áll be.

Ettől a ponttól kezdve elválik a megértés a megtanulás folyamata. Folyamatosan érteni fogjuk az elolvasottakat, de meglehetősen kevés dologra fogunk emlékezni. Úgy is mondhatnám, hogy ezen a ponton túl minden tanulással töltött perc kárba vész!

A megoldás tehát az, ha úgy ütemezzük a tanulásunkat, hogy az igazodjon agyunk működéséhez. Minden 45 perc után tartsunk egy rövid, akár 5 perces szünetet, ami alatt igyunk meg egy teát, készítsünk szendvicset, sétáljunk a lákásban, egyszóval csinálhatunk bármit, csak NE OLVASSUNK!
Ez a kis szünet elég az agy számára, hogy kiürítse a munkamemóriánkat, befejezze az informciók RNS-ba tömörítését, lezárja a "futó programokat".

Az egész napos tanulásra Christian Grüningnek*, a Grüning Akadiémia német alapítójának a következő tippje van. A következők szerint osszuk be a napunkat:

Két előnyét látom ennek a rendszernek. Egyrészt nincs felesleges idő a tanulásban, pont akkor és ott vannak a szünetek, amikor kell ahhoz, hogy az agyunk jól működhessen. Másrészt ha kiszámoljátok, este fél 6-ra már szabadok is vagytok úgy, hogy a napot valóban hasznosan és tanulással töltöttétek.

Sikeres tanulást!


* Grüning, Christian (2011): Az eredményes tanulás titka,  126. o. ,Budapest

Honnan tudod, mennyire nehéz egy feladat?

A sikeres tanulás egyik kulcsa, hogy tudjam, mennyire nehéz az előttem álló feladat. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy ugyan az a feladatot mások általában más nehézségi szintűnek sorolnák be, mint mi. Erről mindig a régi magyar és matek órák jutnak eszembe: matekon általában a fiúk állították mindenre, hogy minden mennyire könnyű, magyaron a helyzet épp fordított volt.

Az egyes feladatok egyéni megítélése ellenére is találunk kapaszkodókat, amelyek segíthetnek a kérdés eldöntésében függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk profik az adott területen.

Az általam bemutatott rendszer Benjamin Bloom amerikai pszichológus nevéhez kötődik, aki 1956-ban (épp a forradalom évében) publikálta tanulmányát a tanulásról.

Ebben a tanulmányban hat nehézségi szintet különböztetett meg.

1. Megjegyzés.
Talán furcsának tűnhet, de voltaképpen az elménk számára a legkisebb mentális kihívást azok a feladatok jelentik, amelyek "csak" annyit várnak tőlünk el, hogy megjegyezzük őket. Például irodalomból a memoritelek vagy a bolygók nevei.
Az ilyen feladatokhoz alkalmazz különféle mnemotechnikákat.

2. Megértés
A megjegyzéhez képest ez már egy szinttel nehezebb, mert nem elég visszamondani az anyagot, érteni is szükséges azt, amit mondasz. Ilyen például az, amikor történelem órán meg kell tanulni a honfoglaló bomló-törzsi társadalom átalakulásának folyamatát feudális társadalommá. Nem elég, ha megjegyzed a kulcsfogalmakat, a eseményeket, értened is kell, hogyan lesznek őseink visszafelé nyilazó nomádokból európai lovagok.
A megértést segítheti a páros tanulás, gondolattérkép készítés és a az értelmező jegyzetelés.

3. Alkalmazás
A harmadik szint azt várja el tőled, hogy a megjegyzett és megértett tananyagot alkalmazd egy helyzetben. Klasszikus példa arra a másodfokú egyenelet megoldó képlete. Vegyük sorra: először is meg kell jegyezned a képletet, utána meg kell értened, hogy a képletben melyik betű mit jelöl, végül képesnek kell lenned egy konkrét matematikai problémát a segítségével megoldani.
Az alkalmazás szintjét gyakorlással tudod megugrani.

4. Elemzés
Ezen a szinten a feladatok azt várják el tőled, hogy képes legyél azokat részekre bontani és megmondani, hogy ezek a részek milyenek. Mint amikor verset elemzel.
Az elemzés elkészítéséhez jól jön egy gondolattérkép, esetleg egy összefoglaló táblázat, illetve készíthetünk egy az összefüggéseket bemutató táblázatot is.

5. Szintézis
Szintézis során valami újat kell létrehoznod. Ilyen nehézségű egy beadandó dolgozat megírása. Több forrást kell végigolvasnod, azokat elemezned, majd a két-három forrás anyagait összegyúrva egy teljesen új valamit létrehoznod. Itt hasznos tippeket találsz a beadandó elkészítéséhez.
A szintézis megkönnyítéséhez továbbra is jó segítség a gondolattérkép készítés, a jegyzetelés, összefoglaló táblázat.

6. Értékelés
A legnehezebb feladat Bloom szerint az, amikor valamit értékelnünk kell. Ilyenkor úgyanis nemcsak elemeznünk és szintetizálnunk kell különféle dolgokat, hanem azokról valamilyen logikus érvekkel alátámasztott álláspontot is meg kell fogalmaznunk. Ilyenekkel én leginkább az emelt szintű történelem érettségi esszéi között találkoztam: Értékelje és jellemezze a budapesti munkásság szabadidő-eltöltési lehetőségeit a 19-20. század fordulóján.
Ilyenkor jól jöhet ismét egy gondolattérkép a megjegyzéseinkkel, kritikai észrevételünkkel kiegészítve, egy kétoszlopos jegyzet szintén meglátásainkkal gazdagítva.

Amikor legközelebb leülsz egy feladat elé, gondold végig, pontosan milyen szintű feladat lehet? Megértés vagy alkalmazás? Ha megvan, akkor már sokkal könnyebben tudod kiválasztani a megoldási stratégiádat!

Feladatok típusai Bloom rendszerében.