Hogyan olvassuk a kötelezőket?

Utáltam a kötelezőket. Két mélypont volt ezen a téren iskolai karrierem alatt: az Egri csillagok (mind a mai napig nem olvastam el) és Németh László Gyász c. könyve. Ez utóbbit annyira borzalmasnak találtam, hogy komolyan fontolgattam, hogy az Emberi Jogi Bírósághoz fordulok emberiség ellen elkövetett bűntett vádjával!

Pedig a kötelezők egy jelentős részén könnyű fogást találni, ha tudod hol keresd! Mert mondanom sem kell, hogy a naiv diákmesterember azt hiszi, hogy el kell őket olvasni és kész, addig már a rafinált diák tudja, hogy a kötelezőkhöz számtalan trükk és technika létezik, mivel megkönnyítheti a dolgát.

Gondold végig logikusan: minden irodalmi mű egy történet, akárcsak egy jó sztori az életetből. Van eleje, ahol kezdődik, van egy csattanója, poénja (ha nincs, akkor az egy nem különösebben érdekes történet) és van egy vége. Aztán a történetek valahol és valamikor játszódnak (tér és idő), vannak benne szereplők. Ennyi. Olykor a cselesebb irók cifrázzák ezeket az elemeket, például párhuzamosan két történetet mesélnek, esetleg nincs a történetnek poénja és ezt szánják poénak, de a legtöbb könyv ezekből az elemekből építkezik.

Azzal tudod megkönnyíteni a saját dolgodat a kötelezőkkel, ha már olvasás közben tudod, mit kell keresned. Lássuk, hogyan!

0. Olvasd el a könyvet.
Alapszabály, hogy a mű megértéséhez el kell olvasni a könyvet. De(!) azért érdemes ezt is ésszerű keretek között rugalmasan kezelni. Ha nagyon kiborító a könyv (mint nekem volt a Gyász), akkor van egy-két trükk, ami segítségedre lehet:
- Ha nagyon unalmas egy rész, akkor lapozz! Hidd el, nem történik katasztrófa, ha kihagyod a domboldal részletes leírását, a történet és a lényeg e nélkül is össze fog állni.
- Ha annyira borzalmas a könyv, hogy folyamatosan lapoznál, akkor olvasd el a bekezdések első mondatait és a párbeszédeket. Meglepő, de ez is elegendő ahhoz, hogy többet tudj a könyvről, mintha csak összefoglalót vagy elemzést olvasnál.
(Ezekkel a rövidített verziókkal nekem személyesen nincs tapasztalatom. Egy osztálytársam anno nagyon szerette őket, a probléma azonban az volt, hogy ezeket az összefoglalókat általában olvasott irodalmárok írták, és az én osztálytársam egy kukkot sem értett belőlük. Sokkal beljebb nem volt velük.)

1. Mi a történet?
Ha elolvastad (vagy majdnem elolvastad), akkor fogalmazd meg öt mondatban, miről szól a történet. Ha nem tudod megfogalmazni, akkor azt jelenti, hogy elolvastad ugyan, de nem érted. Szerencsére az internet korát éljük, ezért ebben az esetben azt javaslom, tessék ráguglizni: szinte biztos, hogy létezik egy Wikipédia szócikk a könyvről, ahol összefoglalják a lényeget. (Olvasás után több értelme van összefoglalókat olvasni.)
A lényeg, hogy képes legyél összefoglalni pár mondatban, miről szól a könyv.
Lássunk egy példát, Rómeó és Júlia.
Két egymást kölcsönösen utáló család gyerekei (Rómeó és Júlia) egymásba szeretnek. Kalandos körülmények között titokban összeházasodnak. Rómeó azonban megöli Júlia unokatestvérét, ezért menekülnie kell. Júliát hozzá akarják adni egy másik férfihoz, ezért segítséget kér Lőrinc baráttól. A barát ad neki egy mérget, amitől 42 órára halottnak látszik. Rómeóhoz nem jut el a csel, csak Júlia halál híre, ezért erős mérget vesz és megöli magát Júlia mellett a kriptában. A felébredő Júlia látja a halott Rómeót és tőrével szíven szúrja magát. A két családot a fiatalok halála ráébreszti a viszálykodás értelmetlenségére.

2. Konfliktus - avagy a lényeg, amiért a történetnek értelme van
Minden kötelezőben van valamilyen konfliktus, probléma, amit a történet elmesél. Akárcsak a hétköznapi sztoriknak, a kötelezőknek is jellemzően ez adja a érdekes részét.
Például a Rómeó és Júlia alapkonfliktusa, hogy két fiatal szerelmes lesz, de a családjuk kölcsönösen utálják egymást. Gondolj csak bele, ha a két család nem utálná egymást, akkor a történet milyen unalmas volna: két fiatal egymásba szeret, járnak egy kicsit, majd esküvő. Na ugye, hogy kell ez a konfliktus!

3. Keresd a fordulópontokat
A legtöbb történetben megtalálhatóak azok a pontok, ahol valami olyasmi történik, ami meghatározza a történet végét. Például Rómeó és Júlia találkozása egy ilyen forduló pont, de az is, amikor Rómeó megöli Júlia unokatestvérét. Érdemes ezeket a pontokat figyelni, mert segítenek megjegyezni és megérteni a történetet.

4. Tér és idő
A történetek valahol és valamikor játszódnak, és a legtöbb esetben az irók nem véletlenül választják ki sem a helyszínt, sem az időt.
Az időben a történet az iró saját korához viszonyítva vagy a múltban, vagy a jelenben, vagy a jövőben játszódik. (Esetleg vegyesen: elkezdődik a múltban és a jelenben ér véget.) De ha az iró nem a saját korát válsztja, annak oka van, érdemes elgondolkozni, vajon mi. Pl. Spiró György Fogság c. műve a Római Birodalom idején játszódik, leginkább azért, hogy megmutassa, az emberiség 2000 éve semmit sem változott. De a Feleségverseny c. munkája már a jövőben, méghozzá azért, hogy megmutassa, ha ma nem teszünk valamit a társadalmi problémákkal, akkor annak mi lehet a vége.
Az már nagyon jó, ha sikerült megfogalmaznod, szerinted miért azt a kort választotta az iró, amit!
A történet helyszíne is érdekes: melyik ország? Város vagy falu? Például Shakespeare, aki Angliában él, miért az itáliai Veronába helyezi Rómeó és Júlia történetét? Vajon miért jobb ott, mintha Londonban játszódna? Vagy Budán?

5. Szereplők
Akárcsak a hétköznapi történetekben, a kötelezők történeteiben is a szereplők valahogyan viszonyulnak a főhőshöz, a konfliktushoz. Például Shakespeare művében míg Lőrinc barát hülyeségnek tartja a két család utálkozását, éppen ezért segíti a szerelmeseket, addig Mercutio (Rómeó rokona) nagyon utálja a Júlia családját.
Érdemes kigyűjteni a szereplőket és azt, ki hogyan viszonyul a konfliktushoz, mi a szerepe a történetben. Ez utóbbira példa: Mercutio szerepe a történetben, hogy meg kell halnia azért, hogy Rómeó bajba kerüljön és menekülnie kelljen….stb.

+1. Hogyan kend kennyérre a magyartanárod?
A i-re a pontot a következő trükkökkel tehetet, és garantálom, hacsak nem verselemzés lediktálós tanárod van, el fog olvadni tőlük.
Gondold végig, vajon az olvasott történet hogyan nézne ma ki? Vajon élnek ma olyan fiatalok, akik nem lehetnek egymáséi, mert családjuk utálja egymást? Esetleg tudsz ilyen történeteket? Na, meséld el a tanárodnak, és garantáltan csillogni fog a szeme a boldogságtól.
A másik trükk, ha végiggondolod, te mit tennél az egyes szereplők helyében. Például támogatnád a fiatalok szerelmét? Júlia helyében te elmondanád a szüleidnek, hogy "összejöttél" egy sráccal? Ezekért a mondatokért is rajonganak a magyartanárok! :)

Tipp: én ha még középiskolás lennék, biztos azt tenném, hogy már olvasás közben jegyzetelnék. Elővennék egy üres lapot és olvasás közben elkezdeném az egyes elemeket összeírni: konfliktus, forduló pontok, tér és idő, szereplők és szerepük. A legvégén pedig megpróbálnám röviden összefoglalni a történet lényegét.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold és kövesd a SpeckoPedet a Facebookon is!

Hogyan tanuljunk definíciókat?

Számomra sokáig problémát okozott a definíciók megtanulása. Egyrészt sosem voltam magolós típus (ezért is lettem gyógypedagógus és nem pedig jogász), tehát a szórul-szóra tanulást kizártam. Viszont tagadhatatlan, hogy "csak" érteni egy fogalom meghatározást sem minden esetben elegendő, hiszen elég sok minden múlhat azon, egy-egy kulcsfogalom pontosan mit is értünk.

Hogyan tanuljunk tehát definíciókat?

Vegyük példának Mesterházi Zsuzsa tanulásban akadályozottak fogalmát. Nálunk, a tanak (= tanulásban akadályozott) tanszéken ezt a fogalommeghatározást szinte minden vizsgára tudni kellett, majdhogynem szó szerint.

"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatésok folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Először is vegyük észre, hogy mint minden definíció, ez is különféle részekre tagolható. A meghatározás egyik fele meghatározza az értintett csoportot, a másik a probléma okait, végül az utolsó fele pedig a kövektezményeit mondja el.

"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatésok folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Tehát a definíciók megtanulásánál az elős lépés, hogy próbáljuk tartalmi egységekre bontani a fogalmat. Lehet, hogy csak egy ilyen tartalmi egységet fogunk találni, mint amilyen a sebesség fogalma (egységnyi idő alatt megtett út), de az is lehetséges, hogy sokkal többet. Általában minél hosszabb egy definíció, annál több ilyen tartalmi egységet találhatunk.

Azt is észre vehetjük, hogy az egyes tartalmi egységeknek vannak kulcsszavai, példánknál maradva az okok kulcsszavai: idegrendszer, biológiai, genetikai, funkcióképesség, környezeti hatások. Húzzuk ki a kulcsszavakat. (Én most kihúzó helyett inkább vastagon szedem:
"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Ha ezzel megvagyunk, akkor láthatjuk, sokkal beljebb nem kerültünk, mert egy definícióban elég magas az egy mondatra eső jelentőséggel bíró szavak száma. Ahhoz, hogy mindez könnyen tanulható legyen, érdemes ezeket átrendezni egy gondolattérképbe.

Tudom, tudom, hogy állandóan ezzel jövök, de bizony a gondolattérképek a szegény diákmesterember (ahogy a metaktanárom mondta mindig) egyik legjobb barátja. A viccet félre téve, azért javaslom a gondolattérképbe tömörítést, mert sokkal inkább igazodik agyunk működéséhez, mint egy lináris szöveg.

Én valami hasonlót csinálnék:

Így már sokkal könnyebben megérthető és megtanulható: tudjuk és látjuk, hogy három tartalmi egységet kell megjegyeznünk, hogy ezekben hogyan viszonyulnak egymáshoz a különféle kulcsszavak. Az agyunk számára egy ilyen képnek a megjegyzése kevesebb kihívás, mintha a lineáris szöveggel próbálkoznánk.

(A gondolattérkép a mind42.com oldalon készült.)

Ismétlés a tudás anyja

Azt hiszem, minden szakmában, szakon vannak olyan ismeretek, rendszerek, amiket egy életre meg kell tanulni. Nálunk a gyógypeden ilyen volt a Piaget fejlődéslélektani szakaszai, szinte minden kurzuson leglább egyszer előkerült.

Egy már korábbi blogbejegyzésben is lehivatkozott Christian Grüning* könyvében olvastam egy egészen jó tippet arra vonatkozóan, mikor érdemes ismételni az olyan tananyagot, amelyet "egy életre" meg kell tanulnunk.

Nekem az tetszik igazán az ő rendszerében, hogy abból indul ki, milyen ütemben felejt az agyunk. Frappáns hasonlatot talál: a tanulás olyan, mint ahogyan a víz kimossa a medréd. Ha csak egyszer folyt valahol víz, akkor nem hagy mély nyomot. Ahhoz, hogy állandó és mély medre legyen, többször arra kell folynia. Mit javasol tehát a tanuláshoz?

1. ismétlés - 10 perccel a tanulást követően

Az ismétlés ciklusa Grüning nyomán

Az első ismétlést a tanulást követően 10 perccel érdemes megtartani. Ez alatt a 10 perc alatt az agy a megtanulandó anyag egy részét ugyan elraktározza, de szinte minden esetben hiányosan.

2. ismétlés - 1 nappal a tanulást követően
Egy felmérés arra világított rá, hogy a tanulást követő 24 órában a tanultaknak közel 80 %-a elvész. Érdemes ezt a veszteséget megelőzni azzal, hogy mielőtt elfelejtenéd, beillesztesz egy ismétlést.

3. ismétlés - 1 héttel a tanulást követően
A második ismétlésnek köszönhetően a megtanult anyag köröl-belül egy hétig biztosan megmarad, ez után azonban be kell iktatnunk egy újabb ismétlést, hogy bizonyosan ne felejtsünk.

4. ismétlés - 1 hónappal a tanulást követően
A hamradik ismétlést követően egy hónappal érdemes újra megerősíteni azt az asszociációs hurkot, amin a megtanult tananyag elhelyezkedik. Nincs szükség nagy tanulásra, csak gyors ismétlésre, egy gondolattérkép áttekintésére, esetleg a képzeletbeli osztályunk tanítására.

5. ismétlés - 6 hónappal a tanultak után
Ez a lépés már az örökkévalóságnak szól. Ha idáig becsületesen ismételtünk, akkor elvileg ettől a ponttól már senki és semmi sem tudja elvenni és feledtetni velünk a tananyagot. (Na jó, azért vannak ötleteim, hogy mégis…)

És egy jótanácsot had osszak meg a végére. Nem tudom, hogy mennyire igaz, de azt olvastam, hogy hatékonyabb az ismétlés, ha igyekszünk a lehető legjobban megismételni a tanulási környzetet. Például tegyük ugyan abban a szobában, abban a napszakban, esetleg igyunk ugyan úgy egy bögre teát…stb.



* Christian Grüning: Az eredményes tanulás titka 2011.

Richard Feynman, Nobel-díjas fizikus tanulási tanácsai

Ha van valaki, aki tuti hatékonyan és jól tanul, az nem más, mint egy Nobel-díjas fizikus. Richard Feynman korának egyik legtehetségesebb fizikusa volt, részese volt az amerikai atombombát kifejlesztő csoportnak, élete végéig tanított a Cornell Egyetemen, ahol többek között kvantummechanikával foglalkozott.

Az alábbi tanulási trükköket hagyta hátra. Neki - úgy tűnik - biztosan bejöttek!

1. Válaszd ki, mit szeretnél megtanulni.
Vegyél elő egy üres lapot és írd a tetejére a választott témát, készíts jegyzetet!

2. Csinálj úgy, mintha tanítanál.
Képzeld el, hogy egy teljes osztály ül veled szemben, akiknek el kell magyaráznod a megtanulandó anyagot. Mondd el, világíts rá az összefüggésekre, vázold, mutasd meg nekik! (Ezt a trükköt én is használom, írtam is róla, és nekem beválik!)

3. Ha megakadtál, puskázz a könyvből.
Ha valamit nem értesz, nem tudod elmondani a "hallgatóságodnak", akkor vedd elő a könyvet, olvasd el még egyszer és probáld meg újra!

4. Egyszerűsítsd le.
Akkor vagy igazán jó, ha a tankönyvi bonyolult, barokkos mondatok helyett képes vagy elmondani a saját szavaiddal, úgy, hogy a témában egyáltalán nem jártas ember is megértse.

Az egész napos tanulásról

Az érettségire tanuláskor, vagy a vizsgaidőszakra való felkészüléskor nem ritka, ha az embernek egész nap más dolga sincs, csak tanulni. Reggeltől estig. Hagyján hogy ezt indokolja a megtanulandó anyag mennyisége is, de ilyenkor a család is sokkal segítőkészebb: "hagyjad majd elmosogatok aranyom, te csak menj tanulni!"

Az egésznapos könyvek és jegyzetek feletti görnyedés fárasztó műfaj, nemcsak a testnek, de az agynak is. Hogy miért? A magyarázathoz először is különítsünk el két fogalmat: a megértését és a megtanulás. A rendszeres SpeckoPed olvasóknak ismerős lehet a megértés fogalma az előző posztból, most is valami hasonló értelemben használom. Amikor elolvasunk egy szöveget, akkor megértjük, felfogjuk, mit mond, miről szól, nem csak mechanikusan elolvassuk a leírtakat. De (és itt jön a lényeg), nem megtanuljuk.
A megtanulás ugyanis azt jelenti, hogy képesek vagyunk az elolvasottakat később is felidézni.

A két fogalom mögött valójában két különféle idegrendszeri folyamat játszódik le. (Csak azért untatlak Benneteket ezekkel a részletekkel, mert jelentőségük lesz a későbbiekben.) Míg a megértés elektronikai folyamat (elektoromos ingerület továbbitel az idegsejtek között), addig a tanulás (már persze a hosszútávú) biokémiaia folyamat, amelynek során az agy RNS-t (a DNS kistestvére) állít elő. Mondanom sem kell, ez utóbbi hosszabb és időigényesebb folyamat.

Szóval egésznapos új tananyag elsajátításakor a következő történik: olvasás közben az agyunk megérti, amit olvasunk, és az olvasottakat elraktározza a munkamemóriánkba elektromos ingerületek formájában. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a számítógépek memóriája is működik (láss csodát, amúgy a névazonosság sem a véletlen műve.) De ahogyan a számítógép memóriája is egyszer megtelik, úgy a mi munkamemóriánk kapacitása sem végtelen. Eljön az a pont, amikor nem tud újabb információkat befogadni csak azon az áron, ha korábbiakat elfelejt. Ez a pont valamikor a tanulás 30-45. percében áll be.

Ettől a ponttól kezdve elválik a megértés a megtanulás folyamata. Folyamatosan érteni fogjuk az elolvasottakat, de meglehetősen kevés dologra fogunk emlékezni. Úgy is mondhatnám, hogy ezen a ponton túl minden tanulással töltött perc kárba vész!

A megoldás tehát az, ha úgy ütemezzük a tanulásunkat, hogy az igazodjon agyunk működéséhez. Minden 45 perc után tartsunk egy rövid, akár 5 perces szünetet, ami alatt igyunk meg egy teát, készítsünk szendvicset, sétáljunk a lákásban, egyszóval csinálhatunk bármit, csak NE OLVASSUNK!
Ez a kis szünet elég az agy számára, hogy kiürítse a munkamemóriánkat, befejezze az informciók RNS-ba tömörítését, lezárja a "futó programokat".

Az egész napos tanulásra Christian Grüningnek*, a Grüning Akadiémia német alapítójának a következő tippje van. A következők szerint osszuk be a napunkat:

Két előnyét látom ennek a rendszernek. Egyrészt nincs felesleges idő a tanulásban, pont akkor és ott vannak a szünetek, amikor kell ahhoz, hogy az agyunk jól működhessen. Másrészt ha kiszámoljátok, este fél 6-ra már szabadok is vagytok úgy, hogy a napot valóban hasznosan és tanulással töltöttétek.

Sikeres tanulást!


* Grüning, Christian (2011): Az eredményes tanulás titka,  126. o. ,Budapest

Honnan tudod, mennyire nehéz egy feladat?

A sikeres tanulás egyik kulcsa, hogy tudjam, mennyire nehéz az előttem álló feladat. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy ugyan az a feladatot mások általában más nehézségi szintűnek sorolnák be, mint mi. Erről mindig a régi magyar és matek órák jutnak eszembe: matekon általában a fiúk állították mindenre, hogy minden mennyire könnyű, magyaron a helyzet épp fordított volt.

Az egyes feladatok egyéni megítélése ellenére is találunk kapaszkodókat, amelyek segíthetnek a kérdés eldöntésében függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk profik az adott területen.

Az általam bemutatott rendszer Benjamin Bloom amerikai pszichológus nevéhez kötődik, aki 1956-ban (épp a forradalom évében) publikálta tanulmányát a tanulásról.

Ebben a tanulmányban hat nehézségi szintet különböztetett meg.

1. Megjegyzés.
Talán furcsának tűnhet, de voltaképpen az elménk számára a legkisebb mentális kihívást azok a feladatok jelentik, amelyek "csak" annyit várnak tőlünk el, hogy megjegyezzük őket. Például irodalomból a memoritelek vagy a bolygók nevei.
Az ilyen feladatokhoz alkalmazz különféle mnemotechnikákat.

2. Megértés
A megjegyzéhez képest ez már egy szinttel nehezebb, mert nem elég visszamondani az anyagot, érteni is szükséges azt, amit mondasz. Ilyen például az, amikor történelem órán meg kell tanulni a honfoglaló bomló-törzsi társadalom átalakulásának folyamatát feudális társadalommá. Nem elég, ha megjegyzed a kulcsfogalmakat, a eseményeket, értened is kell, hogyan lesznek őseink visszafelé nyilazó nomádokból európai lovagok.
A megértést segítheti a páros tanulás, gondolattérkép készítés és a az értelmező jegyzetelés.

3. Alkalmazás
A harmadik szint azt várja el tőled, hogy a megjegyzett és megértett tananyagot alkalmazd egy helyzetben. Klasszikus példa arra a másodfokú egyenelet megoldó képlete. Vegyük sorra: először is meg kell jegyezned a képletet, utána meg kell értened, hogy a képletben melyik betű mit jelöl, végül képesnek kell lenned egy konkrét matematikai problémát a segítségével megoldani.
Az alkalmazás szintjét gyakorlással tudod megugrani.

4. Elemzés
Ezen a szinten a feladatok azt várják el tőled, hogy képes legyél azokat részekre bontani és megmondani, hogy ezek a részek milyenek. Mint amikor verset elemzel.
Az elemzés elkészítéséhez jól jön egy gondolattérkép, esetleg egy összefoglaló táblázat, illetve készíthetünk egy az összefüggéseket bemutató táblázatot is.

5. Szintézis
Szintézis során valami újat kell létrehoznod. Ilyen nehézségű egy beadandó dolgozat megírása. Több forrást kell végigolvasnod, azokat elemezned, majd a két-három forrás anyagait összegyúrva egy teljesen új valamit létrehoznod. Itt hasznos tippeket találsz a beadandó elkészítéséhez.
A szintézis megkönnyítéséhez továbbra is jó segítség a gondolattérkép készítés, a jegyzetelés, összefoglaló táblázat.

6. Értékelés
A legnehezebb feladat Bloom szerint az, amikor valamit értékelnünk kell. Ilyenkor úgyanis nemcsak elemeznünk és szintetizálnunk kell különféle dolgokat, hanem azokról valamilyen logikus érvekkel alátámasztott álláspontot is meg kell fogalmaznunk. Ilyenekkel én leginkább az emelt szintű történelem érettségi esszéi között találkoztam: Értékelje és jellemezze a budapesti munkásság szabadidő-eltöltési lehetőségeit a 19-20. század fordulóján.
Ilyenkor jól jöhet ismét egy gondolattérkép a megjegyzéseinkkel, kritikai észrevételünkkel kiegészítve, egy kétoszlopos jegyzet szintén meglátásainkkal gazdagítva.

Amikor legközelebb leülsz egy feladat elé, gondold végig, pontosan milyen szintű feladat lehet? Megértés vagy alkalmazás? Ha megvan, akkor már sokkal könnyebben tudod kiválasztani a megoldási stratégiádat!

Feladatok típusai Bloom rendszerében.