2014. január 4., szombat

Az egész napos tanulásról

Az érettségire tanuláskor, vagy a vizsgaidőszakra való felkészüléskor nem ritka, ha az embernek egész nap más dolga sincs, csak tanulni. Reggeltől estig. Hagyján hogy ezt indokolja a megtanulandó anyag mennyisége is, de ilyenkor a család is sokkal segítőkészebb: "hagyjad majd elmosogatok aranyom, te csak menj tanulni!"

Az egésznapos könyvek és jegyzetek feletti görnyedés fárasztó műfaj, nemcsak a testnek, de az agynak is. Hogy miért? A magyarázathoz először is különítsünk el két fogalmat: a megértését és a megtanulás. A rendszeres SpeckoPed olvasóknak ismerős lehet a megértés fogalma az előző posztból, most is valami hasonló értelemben használom. Amikor elolvasunk egy szöveget, akkor megértjük, felfogjuk, mit mond, miről szól, nem csak mechanikusan elolvassuk a leírtakat. De (és itt jön a lényeg), nem megtanuljuk.
A megtanulás ugyanis azt jelenti, hogy képesek vagyunk az elolvasottakat később is felidézni.

A két fogalom mögött valójában két különféle idegrendszeri folyamat játszódik le. (Csak azért untatlak Benneteket ezekkel a részletekkel, mert jelentőségük lesz a későbbiekben.) Míg a megértés elektronikai folyamat (elektoromos ingerület továbbitel az idegsejtek között), addig a tanulás (már persze a hosszútávú) biokémiaia folyamat, amelynek során az agy RNS-t (a DNS kistestvére) állít elő. Mondanom sem kell, ez utóbbi hosszabb és időigényesebb folyamat.

Szóval egésznapos új tananyag elsajátításakor a következő történik: olvasás közben az agyunk megérti, amit olvasunk, és az olvasottakat elraktározza a munkamemóriánkba elektromos ingerületek formájában. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a számítógépek memóriája is működik (láss csodát, amúgy a névazonosság sem a véletlen műve.) De ahogyan a számítógép memóriája is egyszer megtelik, úgy a mi munkamemóriánk kapacitása sem végtelen. Eljön az a pont, amikor nem tud újabb információkat befogadni csak azon az áron, ha korábbiakat elfelejt. Ez a pont valamikor a tanulás 30-45. percében áll be.

Ettől a ponttól kezdve elválik a megértés a megtanulás folyamata. Folyamatosan érteni fogjuk az elolvasottakat, de meglehetősen kevés dologra fogunk emlékezni. Úgy is mondhatnám, hogy ezen a ponton túl minden tanulással töltött perc kárba vész!

A megoldás tehát az, ha úgy ütemezzük a tanulásunkat, hogy az igazodjon agyunk működéséhez. Minden 45 perc után tartsunk egy rövid, akár 5 perces szünetet, ami alatt igyunk meg egy teát, készítsünk szendvicset, sétáljunk a lákásban, egyszóval csinálhatunk bármit, csak NE OLVASSUNK!
Ez a kis szünet elég az agy számára, hogy kiürítse a munkamemóriánkat, befejezze az informciók RNS-ba tömörítését, lezárja a "futó programokat".

Az egész napos tanulásra Christian Grüningnek*, a Grüning Akadiémia német alapítójának a következő tippje van. A következők szerint osszuk be a napunkat:

Két előnyét látom ennek a rendszernek. Egyrészt nincs felesleges idő a tanulásban, pont akkor és ott vannak a szünetek, amikor kell ahhoz, hogy az agyunk jól működhessen. Másrészt ha kiszámoljátok, este fél 6-ra már szabadok is vagytok úgy, hogy a napot valóban hasznosan és tanulással töltöttétek.

Sikeres tanulást!


* Grüning, Christian (2011): Az eredményes tanulás titka,  126. o. ,Budapest

1 megjegyzés:

  1. Van egy másik módszer is, a Pomodoro módszer (itt találtam egy kis infót róla: https://iqfactory.hu/blog/szakdolgozat_tippek/mar-szemeszter-kozepen-kimerultel/), ami ugyanezen az alapelven működik, csak ezeket az időintervallumokat megfelezi 25p tanulásra és 5p szünetre. Személy szerint még egyiket sem próbáltam ki, de sok ismerősömnek használt ez a módszer :)

    VálaszTörlés