De honnan?

Megint megkéstem a bejegyzéssel, ennek oka, hogy sokáig nem ért el az ihlet. Tegnap aztán egy ismerősömmel beszélgettem, aki nekem szegezte a kérdést: miből építkezik a metakogníció? Honnan és hogyan szerzünk ismeretet önmagunkról?

A kérdés elgondolkoztatott, nem tudtam neki rögtön válaszolni. Nem sokat lehet erről olvasni, őszintén szólva én sem találtam erre vonatkozó irodalmat (de keresem). Mégis azonban a metakogníció néhány vonásából következtetni lehet arra, milyen elemekből és hogyan építkezik. (Aki esetleg nem olvasta, az itt tudja elérni a metakognícióról szóló korábbi bejegyzést.)

Mint akkor is írtam, alapvetően két nagy részét különítjük el a metakogníciónak: a metakognitív ismereteket és a metakognitív stratégiákat. A metaismereteink is tovább bonthatóak személyekre, feladatokra és stratégiákra vonatkozóakra, azon belül is lehet "tudni mit?", "tudni hogyan?" és "tudni mikor és miért?".

A korábbi bejegyzés hasonlatánál maradva tegyük fel tehát a kérdést: honnan tudja a mi séfünk, hogy ő bizony egy jó szakács?

1. A séf tudja, hogy mit tanult meg. Emlékszik arra, hogy az iskolapadban, a gyakorlati helyen milyen recepteket tanult meg, milyen ételek elkészítését sajátította el. Épp így, elménk (ha úgy tetszik kogníciónk) is képes ismereteket szerezni önmagáról. Megjegyzi, hogy mit tanult meg és mit nem. Ezt akkor lehet könnyen tetten érni, amikor hiba csúszik a rendszerbe és mondjuk valamiért a megtanult anyagot nem tudjuk felidézni (pl.: vizsgahelyzetben), de "tudjuk, hogy tudjuk", vagy éppen amikor keresünk egy szót és azt érezzük, "ott van a nyelvem hegyén." Az ilyen esetekben nem beszélhetünk valódi tudásról (hiszen akkor el tudnánk mondani vagy éppen megtalálnánk a keresett szót), pusztán a tudás emlékével rendelkezünk. Tehát a metakognitív szinten ott van a tudás (az, hogy mi tudjuk), de valamiért (stressz, fáradtság, figyelemzavar...stb.) nem tudjuk előhívni. Ez a jelenség jól bizonyítja azt, hogy amikor valamit megtanulunk, akkor az nem pusztán bekerül a kogníciónkba (elménkbe), hanem megjelenik a metakognícióban is.

2. Aztán a séf nemcsak tudja, hogy mit tanult meg, hanem a környezete vissza is jelzett arról, mit csinált helyes és mit nem. A vendégek, az oktatók dicsérő szava megerősíti a meggyőződést: tudom! Tehát a metakogníció a környezet visszajelzéseiből is építkezik. Nem kizárólagosan a pozitívakból, hanem a negatív visszajelzések is metaismeretek kialakulását eredményezik, éppen csak ellentétesen: tudom, hogy nem tudom!

3. Persze hiába tanul sokat a mi séfünk, hiába dicsérik a vendégek a főztjét, ha alacsony az önértékelése, akkor a kishitűsége könnyen torzíthatja a valóságot önmaga számára, és sokkal rosszabb képet alkot saját teljesítményéről, mint amilyen az valójában. Tehát a metakogníciót könnyen befolyásolják érzelmi tényezők is! Ez kifejezetten hangsúlyos tanulási zavarokkal küzdő gyerekek, fiatalok esetében, hiszen a sok kudarc, a negatív beállítódás a tanulással (olvasással, számolással) szemben oda vezet, hogy nem képes reális képet alkotni saját tudásáról.

Ha egy képletbe akarnám tömöríteni, akkor valami ilyesmi kapnék:

(saját metatudás + környezet visszajelzései) * érzelmek, beállítódás /attitűdök/

Azért is beszédes ez a képlet, mert jól prezentálja: a metakogníció fejlesztéséhez, fejlődéséhez, a saját tudásról alkotott reális tudás kialakulásához szükség van az önkontrollra, a környezet visszajelzéseire és pozitív érzelmi állapotra. Az is jól látható, hogy bármennyi és bármilyen ingerek érnek minket akár saját magunktól, akár a környezetünktől, azokat befolyásolják az érzelmi tényezők, tehát nem elég pozitívan megerősíteni, ahhoz, hogy abból reális metatudás legyen, megfelelő légkör is szükséges.

Amit még ez bennem felvet, azon iskolai gyakorlat e szempont szerinti felülvizsgálata, hogy szinte kizárólag a pedagógusok értékelnek, és alig marad terep az önértékelésre. Ennek eredményeképpen könnyen kialakulhat egy környezetfüggőség: ahhoz, hogy tudjam, mit tudok, szükségem van valakire, aki ezt megmondja. Felvetődik a kérdés, vajon ilyen munkavállalókat, munkaadókat, állampolgárokat akarunk nevelni?