A nyuszika elmegy a boltba. De miért is?!

A kép a kerpoof.com alkalmazásával készült

A nyuszika elmegy a boltba. Máskor is vásárolt már ott. Volt olyan alkalom, amikor nagy bevásárlást csinált, vitt is magával hátizsákot, hogy mindent haza tudjon vinni. Most csak éppen leszaladt egy kis paprikáért, mert lecsót főz és kiderült, elfogyott. Attól függően, hogy a nyuszika miért és mi célból megy a boltba, dönti el, mennyi pénzt visz, szatyrot vagy táskát vesz-e a kezébe, esetleg mennyi ideje van a vásárlásra. Ha mindezzel nem volna tisztában, könnyen lehet, hogy a pár szem paprikáért nagy táskával indulna és órákig nézelődne, miközben sietnie kellene haza, ellenben a nagy bevásárlásra csak egy kis szatyorral érkezne. Eléggé nehéz dolga volna szegény nyuszikának, nem?

Épp ez a helyzet az olvasással is. Magyarán: mielőtt nekiállunk elolvasni egy szöveget, általában érdemes tisztázni magunkban, hogy mi a célunk az olvasással. Szórakozunk? Tanulunk? Valami fontos információt keresünk vagy éppen valamilyen összefüggést szeretnénk megérteni? Ugyanis annak függvényében, hogy mi a szándékunk (akárcsak nyuszikának) és mik a körülményeink, nagyon eltérő olvasási technikákat, stratégiákat szükséges, érdemes alkalmaznunk.

Forrás: Eger OXL

Nézzünk egy egyszerű példát. Keresztrejtvény fejtés közben gondot okoz az egyik szó megértése, ezért lekapjuk a polcról a Révay Lexikont és kikeressük benne. Hogyan olvasunk? Gyorsan, felületesen. Nem olvassuk végig az összes szócikket, hanem figyelmünket az egyetlen keresett szóra összpontosítjuk. Mi a helyzet akkor, ha az éppen megvásárolt házimozi rendszerünket akarjuk összeszerelni és elolvassuk az útmutatót? Mindent alaposan elolvasunk, akár többször is. Igyekszünk figyelmünkkel minden fontos részletet megragadni, megérteni.

De milyen célunk lehet egy szöveggel? Sokféle módon csoportosíthatjuk az olvasás céljait, én leginkább Bloom taxonómiája szerint szeretem csoportosítani. Bloom a szerint különböztette meg a tanulás különféle céljait, hogy az milyen szintű kognitív (mentális) feldolgozást igényel, tehát a legalsó szint a legkevesebbet, a legfelsőbb szint a legtöbbet. Azt is megállapítja, hogy ezek a szintek egymásra épülnek, tehát nem lehet teljesíteni egy magasabb szintet úgy, hogy egy alsóbbat kihagyunk. 

Milyen szinteket különböztet meg Bloom?

1. szint: a megjegyzés szintje. Ezen a feldolgozási szinten a tények, ismeretek és információk megjegyzése történik. Ilyen az, amikor megtanuljuk, hogy 1526-ban volt a mohácsi csata vagy megjegyzünk egy viccet.

2. szint: a megértés szintje. Ezen a szinten már nem csak megjegyezzük azt, ami a szövegben szerepel, hanem meg is értjük. Nagyjából ennek felel meg, amikor elolvasunk egy cikket az újságban és értjük miről szól, vagy ide sorolnám a regények olvasását is.

3. szint: az alkalmazás szintje. Ez a szerelési útmutatók szintje, tehát már nem csak értem, amit olvasok, hanem az olvasottakat képes vagyok alkalmazni is adott helyzetben.

4. szint: az analízis (elemzés) szintje. Ezen a szinten már egy szöveg logikai elemeit is feltérképezzük, meghatározzuk a benne foglaltak ok-okozati kapcsolatait. Ilyen feldolgozási szintet követel meg a magyar érettségi verselemzése is, vagy mondhatnám a klasszikus mondatelemzést is az általános iskolából (tudják, a "Mi állítok?" "Piros." "Mi piros?" "A labda"...stb.)

5. szint: szintézis (alkotás) szintje. Itt már nem pusztán elemzek, hanem az elemzés következtében valami újat is hozok létre. Általában ezen a szinten mozog egy szakdolgozat elkészítése, ahol a sok-sok szakirodalom elolvasását követően elemezzük azokat, majd - optimális esetben - valami újat hozunk belőlük létre.

6. szint: az értékelés szintje. Ilyen szintű feldolgozás, amikor két pizzéria étlapja alapján igyekszünk meghatározni, honnan is érdemes rendelni. Elemzünk (analízis), meghatározzuk a "megéri" szempontjait (szintézis), majd eldöntjük, honnan rendeljünk.

Forrás: retechtraining.worldpress.com (alulról felfelé haladva: megjegyzés, megértés, alkalmazás, analízis, szintézis, értékelés)

Azért szeretem ezt a felosztást, mert jól megmutatja, hogy annak függvényében, hogy egy feladathelyzet tőlem megértési vagy éppen alkalmazási szintet követel meg, egészen másképp kell és érdemes olvasni (mint a szócikk és a útmutató esetében.)
És ennek mi a jelentősége? Az, hogy akinek olvasási gondjai vannak, azoknak az eredményes és sikeres olvasásért szükséges, hogy tudatosan tervezzék olvasási, tanulási folyamataikat. Például egy diszlexiásnak érdemes minden egyes olvasási szituáció előtt végiggondolni, hogy milyen szinten kell teljesítenie (megértés? analízis?) és ennek megfelelően kell olvasási stratégiát választania.

Bloom taxonómiája ráadás még egy fontos dologra rávilágít: a megértés fontosságára. Egy átlag iskolai szövegértési feladatlap általában az alkalmazás és az értékelés szintjén mozog, tehát addig, amíg nem értjük meg a szöveget, esélytelen, hogy valaki alkalmazza vagy értékelje az onnan szerzett tudását, hiszen a különféle szintek szigorúan egymásra épülnek. Sok diszlexiás ott csúszik el, hogy nem rendelkeznek megfelelő technikákkal, olvasási stratégiával ahhoz, hogy megértsék a szöveget. Így már érthető, miért olyan fontos, hogy olvasási stratégiákat oktassunk a fiataloknak, gyerekeknek, mert a nyuszika is csak úgy tud okosan, eredményesen és hatékonyan vásárolni, ha tudja, miért megy a boltba!