2011. augusztus 28., vasárnap

A metakogníció

Az ember gondolkodik, problémát old meg, döntéseket hoz, tanul. Ezeket a mentális műveleteknek nevezzük kogníciónak. Azonban ahhoz, hogy egy problémát megoldjunk (pl.: éhesek vagyunk és enni szeretnénk valamit), szükséges a problémamegoldó folyamat tervezése (mit kell tennem ahhoz, milyen cselekvéssort kell végrehajtanom, amelynek a gőzölgő, friss étel a végeredménye). Ehhez aktivizálnunk kell a meglévő ismereteinket, tapasztalatainkat (legutóbb mit csináltunk, aminek a főtétel lett a végeredménye), sőt a cselekvéssor közben és után ellenőriznünk kell, helyesen jártunk-e el (azaz folyamatosan kóstolgatunk, hogy megfelelő irányba halad-e a húsleves, majd az ebéd végén hátradőlve megállapítjuk, hogy mennyire ízlett, esetleg legközelebb mit csinálnánk másképp.) Ez már a metakogníció birodalma.

De mit jelent pontosan ez a fogalom? A metakogníció fogalmát először egy Flavell nevű pszichológus használta. Akkor, mint a gondolkodásról való gondolkodásként értelmezte. Valójában azt a jelenséget tömörítették egy kifejezés alá, amely szerint az egyén képes gondolkodni a saját tudásáról, sőt, azt tervszerűen képes aktivizálni. Magyarán, hiába tudunk valamit, ha úgy érezzük, hogy adott helyzetben nem szükséges, akkor a tudás nem kerül felszínre (pl.: a főzés problémájakor teljes egészében érdektelen, hogy fel tudjuk-e ismerni az énekes madarakat hangjuk alapján, tehát ez a tudás ebben a probléma helyzetben nem aktivizálódik.)

Voltaképpen a metakogníció olyan, mint a konyhafőnök egy étteremben. A vendégek rendelései alapján (környezeti kontextus, problémahelyzet jellege) először is kiválasztja, milyen alapanyagokra van szüksége és mennyire (tehát kijelöli, milyen tartalmú tudást kell aktivizálni). Ezt követően a rendelések függvényében kiválasztja a megfelelő receptet (technikákat és stratégiákat), amely mentén az adott alapanyagokból a rendelt étel elkészíthető. Folyamatosan ellenőrzi a főzési folyamatokat, majd megállapítja, sikerült-e elkészíteni a rendelést. A példa azért is kifejezetten helytálló, mert a vendég visszajelzése (üres tányér, esetleg dícséret v. kritika) alapján akár felül is írhatja a szakács meglévő receptjét (technikáit, stratégiáit). Éppen így alakul a tudásról alkotott tudás is, a környezet visszajelzései (pl.:iskolai osztályzat) hatására felülbíráljuk, vajon a tanuláshoz alkalmazott stratégiánk megfelelő-e vagy sem.

Annak függvényében, hogy a metatudásunk milyen típusú ill, hogy milyen tartalmú, különböző kategóriákat alkothatunk. Tartalom szerint lehet:
  1. feladatra vonatkozó (pl.: a matematikában a szöveges feladatokat nehezebb megoldani, mint a nem szövegeseket, vagy egy szöveget kívülről megtanulni nehezebb, mint egy verset...stb.)
  2. személyre vonatkozó (pl.: X tanár inkább feleltet és szereti, ha a tanuló önálló véleményét is kifejti)
  3. stratégiákra vonatkozó (pl.: ha a szöveg olvasása közben jegyzetelek is, akkor gyorsabban tanulok.)
Típusa szerint pedig megkülönböztethetünk:
  1. deklaratív tudást, tehát olyan tudást, amely a "tudni mit" kérdésre ad választ. Pl.: prózát nehezen tanulok, az évszámokat könnyen megjegyzem...stb.
  2. procedurális tudást, tehát olyan tudást, amely a "tudni hogyan" kérdésre válaszol. Pl.: ha sokszor elmondom egymás után, akkor megtanulom, ha a bonyolultabb kémiai képleteket sokszor leírom, akkor könnyebben megtanulom...stb.
  3. kondicionális tudás, amely a "tudni mikor és miért" kérdésre ad választ. Pl.: reggel könnyebben tanulok, mint este; akkor érdemes aláhúznom a szövegben a lényeget, ha kérdésekre kell majd utána válaszolnom.
(Forrás: Zsigmond István, 2008)
A metakogníciófejlesztés tehát ezeket a metatudásokat célozza meg.

1 megjegyzés:

  1. ...és akkor egy kiegészítés a konyhafőnök példájához. A séf azt is eldönti, hogy neki kell-e feltétlenül elkészítenie a rendelést vagy képes a kukta egyedül is megoldani. Tehát, metakogníciónk azt is vizsgálja, szükséges-e abban a problémahelyzetben aktivizálnia saját magát, vagy képesek vagyunk rutinból is megoldani.

    VálaszTörlés