2011. augusztus 7., vasárnap

A tizennyolcas karika

Általában ha sajátos nevelési igényről, fogyatékosságról beszélünk, leggyakrabban az iskolás korú, azon belül is az általános iskolás gyerekek jutnak eszünkbe. Pedig tény, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók egyszer felnőnek, dolgoznak, továbbtanulnak, márpedig a felnőttlét éppúgy kihívásokkal, problémákkal teli számukra, mint az iskoláskor. Ebben a bejegyzésemben a továbbtanulás problémáját járom körbe.
Az első kérdés, amivel gyakran szembesülök ha tanulási zavarokkal küzdő tanulókra terelődik a beszélgetés, az esélyek. Pontosabban, milyen esélyei vannak egy "diszes" gyereknek egy egyetemen v. szakképzésben? Nos erre én azt válaszolom, hogy attól, mert valaki "diszes", még lehet akár egyetemi professzor is, ugyanis a tanulási zavarok önmagukban nem értintik az intellektuális teljesítményt, kvázi senki IQ-ja nem kezd meredeken zuhanni, csak mert diszkalkuliás. Alapvetően minden érintettet és szülőt csak bíztatni tudok, igenis gondolkodjanak továbbtanulásban! Ami fontos, hogy elméletileg a "diszesség" nem lehet kizáró ok sem a szakképzésben, sem a felsőoktatásban, tehát erre alapozva nem utasíthatnak vissza senkit sem. Ennek ellenére azt gondolom, érdemes alapos és megfontolt döntést hozni, szélekörűen tájékozódni, mert kellemetlen meglepetések érhetik az embert.
Mik lehetnek a felmerülő problémák? Egyrészt mint azt fentebb írtam, pusztán diszkalkuliára vagy diszlexiára hivatkozva nem zárható ki senki sem. De a törvényi lehetőség nem feltétlenül jár valós lehetőséggel is. Aki például diszkalkuliás (tehát komoly problémája van a matekkal) felvételt nyerhet szociológus képzésre, de kicsi a valószínűsége, hogy a képzésben foglalt, igen komoly statisztikai tárgyakat képes lesz elvégezni. Törvényileg lehet belőle szociológus, de érezzük, hogy statisztikai ismeretek nélkül mindez nem sokat ér. Érdemes tehát alaposan végiggondolni, hogy a kiválasztott képzés tartalmaz-e olyan elemeket, modulokat, amelyek esetleg nehézséget okoznak. Hadd meséljem el röviden itt egy kedves barátom esetét, mert szerintem tanulságos. L. reklámszervező szakmenedzser képzésre járt "diszesként" és igen kellemetlen meglepetés volt számára, hogy a képzés kifejezetten sok ügy-, pénz- és számviteli ismereteket tartalmaz, noha a szakmegnevezés nem ezt sugallná. Legyenek tehát résen, informálódjanak, mert a név sokszor csalóka!
Az érettségit követően kétféle képzés közül választhatnak a jelentkezők: vagy elkezdik felsőfokú tanulmányaikat valamely egyetem alapképzésében (ez az un. Ba képzés) vagy egy OKJ kóddal ellátott szakképzésben. Az egyetemi képzés ebben az esetben az egyszerűbb. Itt ugyanis relatíve nagy önállósággal bírnak a különféle intézmények, tehát saját hatáskörben dönthetnek felmentésről, egyéni tanrendről és a beszámolás módjáról és idejéről. Ha tanulási zavarokkal küzdőként éljük az egyetemisták boldog életét (és körültekintően választottunk), akkor relatíve könnyű dolgunk van, mert a problémát okozó tanegységekkel kapcsolatosan gyakran elég megbeszélni az oktatóval a számonkérést, ritkán kell elmenni a tanszékvezetők ill. a dékánok szintjéig. Ráadásul a legtöbb egyetemnek van valamilyen programja, amivel az ex-SNI-s hallgatókat segítik, pl.: ingyen fénymásolás, segédeszközök, tanácsadás...stb. Ezekről leginkább a Hallgatói Önkormányzat tud részletes információt adni.
Más a helyzet, ha valaki OKJ képzésben vesz részt. Itt ugyanis kifejezetten szűk az intézmények mozgástere, mivel törvények és rendeletek sora határozza meg, mit, mikor és hogyan kell oktatni és számonkérni ahhoz, hogy valaki szakképesítést kaphasson. Itt is van természetesen valamennyi rugalmasság (pl.: szóban feleltetnek le, nem pedig dolgozatot iratnak), de ami fontos, hogy a záróvizsga esetén már semmilyen kedvezményt nem tudnak biztosítani. Ezt az indokolja, hogy - ellentétben az érettségivel, amely csak általános műveltséget ad - ez szakmára jogosít, és azt a szakmát, aminek a záróvizsgáját valaki csak felmentéssel tudja letenni, az magát a szakmát sem tudja ellátni. Tehát hiába diszkalkuliás valaki, ha a szakképesítés része, akkor matekból is le kell tudnia vizsgázni!
Az intézmények sokszor kérik a sajátos nevelési igény megállapítását igazoló dokumentumot, gyakran azzal a kritériummal, hogy az nem lehet 1,2 vagy 3 évnél régebbi. Gyakori tanácstalan helyzet, hogy ebben az esetben kihez és hová kell/lehet fordulni, ha szeretnénk magunkat kivizsgáltatni, tanulási nehézségeinkről igazoló papírt szeretnénk. Ebben az életkorban már nem a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok az illetékesek, hanem a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, amely Budapesten, a Damjanich utcában található. Előre egyeztetett időpontban ők az illetékesek a felsőoktatásban lévő hallgatók vizsgálatában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése