Tudom, hogy az előző bejegyzésemet valahol a hibakutatás és a metakognícióra épülő fejlesztés körül fejeztem be, azonban most nem ezt a gondolatot szeretném folytatni. A héten ugyanis a DIA (www.i-dia.org) disputa táborában voltam tréner és sajnos nem tudom még ma sem függetleníteni magamat a tábor hatása alól. Ezért a konszenzusos megoldást választva röviden értekezem a disputa és a tanulási zavarok kapcsolatáról.
De kezdjük az elején: mi a disputa? Erre a kérdésre talán a legtömörebb formában a szoval.eu honlapon válaszolnak
"A disputa a vitázás szabályozott formája, vagyis azokat a vitákat nevezzük disputának, amelyekben előre meghatározott, hogy ki, mikor és miről beszélhet. Ezek a szabályok nagyon változatos vita-típusokat eredményeznek, amelyeket vitaformátumoknak hívunk. Az egyik legismertebb ilyen, amelyet a világ számos országában is alkalmaznak disputa versenyeken: a Karl Popper vita. A disputa rendszerint közönség előtt zajlik egy konkrét témáról (ezt nevezzük a vita tételmondatának). A disputában a vitázók célja, hogy meggyőzzék a hallgatóságukat a képviselt álláspontjuk érvényességéről. Egy vitaversenyen a közönség soraiban disputa bírók is ülnek, akik értékelik a vitázó csapatok teljesítményét: az a csapat nyeri a vitát, amelyik jobban érvelt."
(Forrás: http://www.szoval.eu/vitaverseny/a-disputarol)
Aki pedig vizuális alkat, annak javaslom, hogy nézze meg a fent található videót, amely rövid és tömör képet ad a Karl Popper vita menetéről és alapjairól.
Gondolom most már mindenkit nagyon érdekel, vajon mindez hogyan kapcsolódik a tanulási zavarokhoz illetve a tanulásban való akadályozottsághoz. Talán mindannyiunk emlékszik arra, mennyire rémesen unalmas, amikor valamit minden értelem nélkül a végtelenségig gyakoroltattak velünk, még akkor is, ha valójában hasznos ismeretről, készségről van/volt szó. Ennek velejárója, hogy az ilyen formán megszerezett tudás és készség nem mindig hívható elő (mondhatjuk, hogy erősen szituatív). Magyarán, ha a körülmények hasonlóak a gyakorláskor tapasztaltakhoz, nagyobb valószínűséggel jut eszünkbe, mint amikor kevésbé. A probléma, hogy a gyakorló feladatok nem ritkán életidegenek, tehát az elsajátított tudást ritkán tudjuk a való életben is alkalmazni.
Éppen ezért nem pártolom a tartalom és kontextus független (gyakran öncélú) fejlesztést. Azonban a fejlesztő gyakorlatoknak nem kell feltétlenül ilyennek lenniük, ezt nevezzük tartalomba ágyazott fejlesztésnek. Számomra a disputa és a formális vita egy lehetséges, izgalmas keret, melybe a fejlesztő gyakorlatok beilleszthetőek. Ráadásul a vita kifejezetten szórakoztató. De lássuk részleteiben, milyen készségek és kompetenciák fejleszthetőek a vita eszközével.
Tehát adott egy tételmondat, amelyet alaposan értelmezni kell. Definiálni kell a tételmondat kulcsszavait. Ez gyakran problémát jelent egy diszlexiás tanulónak, de olykor egy felnőttnek is. Természetesen vitázni valamiről csak akkor lehet, ha annak az ember alaposan utánaolvas. Éppen itt van a disputa fejlesztő ereje: megtanít célirányosan gondolkozni, keresni, kérdéseket megfogalmazni és önállóan azokra megtalálni a választ. Magyarán a tanulónak nem azért kell elolvasnia, értelmeznie egy szöveget, mert én, a fejlesztő, ezt kértem tőle, vagy mert azt várja el tőle valaki, hogy minél magasabb pontszámot érjen el egy feladatlapon, hanem mert neki pontos és egzakt célja van vele: vitázni szeretne róla. Ráadásul egy vitára felkészülve nem elég néhány kulcsszó vagy mondat kijegyzetelése (ellentétben azzal, amit sok sablonos szövegértési feladat megkövetel), hanem azokat világosan érteni szükséges.
A vita fejleszti a stratégiai gondolkozást és a tervezést. A forrásokból kijegyzetelt töménytelen információ között szelektálni kell, a megmaradtakat csoportosítani és érvekké szerkeszteni. Az érvekből érvrendszereket kell felépíteni (akárcsak egy szöveg esetében, az egyszerű építőkövektől a bonyolultabb konstruktumokig haladunk), amelyek aztán az általunk képviselt álláspontot bizonyítják.
A harmadik terület, ahol a vita kifejezetten fejlesztő hatással bír, a nyilvános (és lássuk be, nem csak a nyilvános) megszólalás készségei. Ugyanis hiába a jól felépített érvrendszer, azokat előadni is kell, meg kell tehát győznöm a hallgatóságomat az igazamról. Ehhez tömören, világosan és érthetően kell fogalmaznom. Ez gyakran nehézséget jelent figyelemzavaros, hiperaktív vagy tanulási zavaros fiataloknak.
Egy Karl Popper vitában ráadásul nem magányos harcosok vívják titáni harcukat, hanem csapatok vitáznak egymással (és nem egymás ellen, ez fontos!), tehát megfelelő együttműködés hiányában biztosan nem érhetünk el sikereket. Továbbá az eredményes vitához a vitapartnereinkre is oda kell figyelnünk, e nélkül nem tudjuk az elhangzott érveket cáfolni.
Számomra tehát a disputa egy kiváló terep, mondhatni apropó, amelynek során anélkül gyakoroltathatok számtalan fejlesztő gyakorlatot (olvasási stratégiák és technikák, jegyzetelési technikák, nyelvi készségek, gondolkodási/kognitív műveletek), hogy az unalmas vagy l'art pour l'art lenne.
További gondolatok a disputáról Takács Viktória kolléganőm TEDxYouth konferencián elhangzott előadásából:
További izgalmas anyagok a 3d.i-dia.org illetve a szoval.eu honlapon találhatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése