Vitatanárként különösen bosszantanak a demagóg érvek. (Igen, vitával is foglalkozom, egyszer, majd ha időm engedi, arról is írok egy blogot!) Különösen akkor, ha értelmes és gondolkozó emberek szájából bukkannak ki.
Az elmúlt napokban, ahogy folyamatosan bevezetik az új felsőoktatási törvény különféle elemeit, erősödik - az egyébként évek óta húzódó vita - a diplomás túlképzésről. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a jelenlegi hallgatók egy része támogatja azt a kormányzati politikát, hogy csökkenjen az államilag finanszírozott létszámkeret (sokan még a középkori röghözkötést idéző hallgatói szerződést is). Nem kell különös képességek birtokában lenni ahhoz, hogy elképzeljük, milyen érvekkel támasztják alá a fiatalok a véleményüket:
"Minek képezzünk feleslegesen ennyi jogászt és bölcsészt, nincs rájuk szükség!"
"Ma sokkal többre lehet menni egy jó szakmával szokszor (mit jelent itt ez egyáltalán?), mint egy diplomával!"
"Ha mindenkinek diplomája lesz, akkor ki fogja a kétkezi munkát elvégezni?"
"Sokan csak azért járnak egyetemre, mert kell egy diploma (ez így igaz, de alább az is kiderül, miért és miért nem tudom ezért a hallgatókat hibáztatni)!"
"Aki igenis közpénzen végezte el az egyetemet, az maradjon itthon és a munkájával 'fizesse' vissza azt a társadalomnak!"
"Igazságtalan az, hogy a fiatalok itthon tanulnak aztán elmennek külföldre dolgozni!"
Sajnos, ezek az érvek - bár a vitatechnikai szempontból ezek valójában nem érvek, maximum kijelentések - egyre népszerűbbek a hallgatók körében is, megítélésem szerint a tájékozatlanság okán. Ebben a rendkívüli kiadásban, bejegyzésben most ezeket igyekszem tényekkel és adatokkal megcáfolni.
Miről is szól ez az álláspont? Valójában ezek az érvek két késznek tekintett hipotézisből indulnak ki, (1) Magyarországon feleslegesen képzünk diplomásokat, (2) és azok is kimennek külföldre dolgozni. Az első hipotézis még vizsgálható, azonban a második sokkal nehezebb. Ugyanis amióta Magyarország az EU és a Schengeni övezet tagja, nem lehet tudni, pontosan kik és milyen arányban hagyják el munkavállalás céljából az országot. A magyarországi nyilvántartásban maximum annyi szerepel, ki és mikor jelentette be hosszabb külföldi tartózkodását (ha jelentette egyáltalán, mert ha nem, akkor statisztikailag a magyarországi munkanélküliek vagy inaktívak táborát gazdagítja), de arról nincs és nem is lehet a magyar államnak semmilyen adata, hogy kinn vállalt-e munkát, fizetett-e adót..stb., már csak a hazatérést követően a nyugdíjak kiszámításakor. Ez persze felveti azt a kérdést is, vajon hogyan kívánja ellenőrizni, egyáltalán betartatni az állam a hallgatói szerződést, ha egyszer nincs rálátása arra, az állampolgárok mikor és mennyi ideig tartózkodnak külföldön, vagy egyáltalán vállalnak-e munkát ott?!
Az egyetlen tájékozódási pont az önbevalláson alapuló kutatások, amelyekből több is készült. 2009-ben az IBM végzett átfogó munkaerőpiaci kutatást, amelynek keretében a munkaerő mobilitását is vizsgálták. A megkérdezettek 75 %-a válaszolta azt, hogy még belföldön sem volna hajlandó elköltözni egy munkáért, mert érzelmileg erősen kötődik a lakóhelyéhez. Kérdés tehát, hogy ha ennyire alacsony (mindössze 23 % a teljes munkaerőpiacon) a belföldi mobilitási hajlandóság, akkor jogos félelem-e, hogy tömegével elhagyják az országot a fiatalok? Az Eurobarométer 2011-es jelentése szerint a nemzetközi mobilitásukról híres lengyelek gazdasági mutatói (növekedés, államadósság mértéke) lényegesen jobbak, mint ugyanebben az időszakban Magyarországéi. Levonható tehát az a következtetés, hogy egy országnak nem feltétlenül káros, ha a munkát nem vagy csak nehezen találó fiatalok külföldön próbálkoznak, hiszen így nem terhelik az adott ország szociális büdzséjét.
De igazolható-e az álláspont, miszerint Magyarországon valóban feleslegesen képzünk diplomásokat? Ehhez először is tisztáznunk kell azt, mit jelent feleslegesen képezni! Az én meglátásom szerint egy diploma értékét vagy értéktelenségét nem feltétlenül abból lehet megállapítani, hogy a szűken értelmezett "pályán, szakmában" hány fiatal helyezkedik el. Magyarán, egy filozófus diploma nem feltétlenül attól és azért értékes a munkaerőpiacon, mert csudajó filozófus állásokat lehet vele "megcsípni", hanem azért, mert piacképes, magyarán lehet vele munkát találni. Ebből a definícióból követezik, hogy a feleslegesen képezni számomra a munkanélküliséggel mérhető, tehát feleslegesen képzünk akkor, ha sok a diplomás munkanélküli.
Ha megvizsgáljuk a KSH 1998 és 2010 között munkanélküliségi adatait a 20-29 éves korosztályban (azért ezt a korosztály válaszottam, mert itt már megjelennek a diplomások is, illetve mert ha valóban túlképzés volna, akkor az a legnagyobb valószínűség szerint ebben a korosztályban éreztetné a legnagyobb hatását), akkor érdekes képet kapunk.
 |
| A 20-29 év közötti munkanélküli fiatalok aránya a legmagasabb iskolai végzettség szerint. Forrás: KSH, készítette: Kiss László Roland |
Szemre is jól látható (őszinte leszek, pontos statisztikai számításokat nem végeztem), hogy alapvetően három csoportot különíthetünk el aszerint, hogyan viszonyulnak az átlag munkanélküliséghez (sötétkék vonallal jelölve). Az első csoportba tartoznak az általános iskolai vagy az alatti legmagasabb végzettséggel rendelkezők. Az ő csoportjukban folyamatosan az átlag feletti a munkanélküliség. További tulajdonsága ennek a csoportnak, hogy ha emelkedik az átlag munkanélküliség, akkor náluk minden esetben nagyobb mértékű emelkedés volt tapasztalható.
A második csoportba a szakiskolai és gimnáziumi végzettséggel rendelkezők tartoznak, ők relatíve szoros együttjárást mutatnak (hangsúlyozom, nem számítások alapján) az átlaggal. Ebben az értelemben nincs sok különbség a szakiskolai és csak gimnáziumi végzettséggel rendelkezők között.
Végül látható, hogy a főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkezők körében folyamatosan az átlag alatt van a munkanélküliség, kiegyensúlyozotabb, tehát a gazdasági válságok kevésbbé érintik őket, ennek következtében a munkanélküliség emelkedése is enyhébb volt ebben a csoportban.
Az utóbbi két csoport között ingáznak a szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők: hol felülről a diplomásokat, hol alulról az gimnáziumi és szakisklai végzettséggel rendelkezőket érintik, azonban kiegyensúlyozatabban.
Még egy grafikont had mutassak meg.
 |
| Felősoktatásba felvett hallgatók száma és a főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkező 20-29 év közötti munkanélküli fiatalok aránya 1998-2010. Forrás: KSH Készítette: Kiss László Roland |
Ha valóban túlképeznénk a diplomások körében, akkor azt várnánk, ahogyan emelkedik a felvett hallgatók száma, úgy emelkedni fog a diplomás munkanélküliek száma is. Számítások nélkül, szemre ez a fajta korreláció nem jelenthető ki. Két ponton ugrott nagyot a felvett hallgatók létszáma: 2000 és 2001 között, illetve 2008-ban. Ezeket csak mérsékelten követte a munkanélküliek számának növekedése 2008-ban, de itt nem tekinthetünk el a gazdasági válság hatásától, ezért nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a feleslegesen felvett hallgatók miatt növekedett a munkanélküliség.
Mi kövektezik tehát ebből?
1. Munkaerőpiaci szempontból még mindig a legbiztonságosabb a diploma, azon belül is az egyetemi diploma. Nem csak itt a legalacsonyabb a munkanélküliség, hanem őket érinti legkevésbbé a válság. Így már érthető, miért akarnak sokan diplomához jutni. Úgy tűnik, az állampolgárok intuitívan is jól érzékelik a munkaerőpiaci viszonyokat.
2. Az érettségi és a szakiskolai végzettség szinte azonos módon értéktelen.
3. Ha valamiből "felesleg" van a magyar munkaerőpiacon, akkor az a képzetlen, általános iskolai vagy az alatti végzettséggel rendelkező állampolgárok, nem a diplomások.
4. Az állam elemi érdeke tehát éppen hogy nem az egyetemi és gimnáziumi helyek szűkítése, hanem az, hogy lehetőleg minél több állampolgárt juttasson érettségihez, majd azt követően szakmához vagy diplomához. Nem véletlenül fogalmazta meg 2011 áprilisában az EU, hogy az évtized végére szeretné uniós szinten 40%-ra emelni a diplomások arányát (Magyarországon jelenleg 23,9 a 30-34 évesek között).
Remélem, hogy ezzel a hosszabb és talán kimerítő bejegyzéssel hozzá tudtam tenni ahhoz, hogy ha felsőoktatásról szóló vitában veszünk részt, akkor legalább már nem ködös, demagóg és bizonyítékokat nélkülöző, az egyéni megérzésekre épülő érveket használjunk.
Mindez persze nem cáfol rá arra az elemi igazságra, hogy a felsőoktatás átalakításra és reformra szorul. De hogy mindezek tükrében milyenre és hogyan, na az volna egy izgalmas és értékes vita!
Tartalmas, összefoglaló bejegyzés, két helyen viszont nem tiszta nekem az összefüggés az adatok és a konklúziók között.
VálaszTörlésElőször is, "Az egyetlen tájékozódási pont az önbevalláson alapuló kutatások, amelyekből több is készült. 2009-ben az IBM végzett átfogó munkaerőpiaci kutatást, amelynek keretében a munkaerő mobilitását is vizsgálták. A megkérdezettek 75 %-a válaszolta azt, hogy még belföldön sem volna hajlandó elköltözni egy munkáért, mert érzelmileg erősen kötődik a lakóhelyéhez. Kérdés tehát, hogy ha ennyire alacsony (mindössze 23 % a teljes munkaerőpiacon) a belföldi mobilitási hajlandóság....."
A teljes munkaerőpiac jelöli kb. a 16-65éveseket, azt viszont nem feltételezhetjük, hogy ebben a széles sávban végig egyenletes a mobilitási hajlandóság. Ha ennek a 23%nak (igaz, ez belföldi mobilitásról szól, de nincs jobb közelítő adatunk, erre hamarosan még visszatérek), mondjuk a felét a fiatalok teszik ki (amit én személy szerint bőven nem tartok lehetetlennek), akkor az azt jelentené, hogy a fiatal munkaerő több mint 10%-a megy külföldre. Ezek után, szerintem már máshogy hangzik a kérdés: "jogos félelem-e, hogy tömegével elhagyják az országot a fiatalok?"
Persze itt pár dolgot meg kell még említeni,egyrészt az említett adat belföldi mobilitásra vonatkozik, aminek szerintem nincs túl sok összefüggése a külföldi mobilitással. Én csak egy vagyok a -már nem egészen- tíz millióból, de én például országon belül nem mennék máshova, mert úgy gondolom, hogy a fővároson kívül talán még kevesebb a lehetőség, mint a fővárosban, más országok nagyvárosaiban, fővárosában viszont lehet, hogy szerencsét próbálnék. Lehet, hogy nincsenek sokan egy állásponton velem, de sajnos erről nincs adat. :)
Itt jutunk vissza az eredeti feltevéshez, hogy nincs adat. Erre az egy, túl sokat nem mondó, statisztikára tudunk hagyatkozni. Felmerül azonban a kérdés, hogy ha nincs pontos, mért adat, akkor milyen szinten érdemes foglalkozni magával a kérdéssel; ha nem tekintjük jelentősnek a "kivándorlást" akkor, miért fáj annyira, hogy a kormány valami olyat akar megakadályozni, ami nincs is?
Másodszor pedig a második grafikon értelmezésénél én a munkanélküliek számában való emelkedést nem ugyanabban az évben várnám, ahol a felvett hallgatók száma növekszik hanem legalább három de akár hét évvel később, erről pedig a grafikon nem ad információt. Másrészt pedig, pont az esetleges (és ismeretlen számú) "kivándorlók" nem jelennek meg ezen a grafikonon, akiket felvettek ugyan, el is végezték a főiskolát vagy egyetemet, de itthoni munka hiányában nem munkanélküliek hanem külföldi munkavállalók lettek. Tehát ebben a formában a grafikon csak azt mutatja be, hogy a "kivándorlás" lehetőségének biztosítása mellett nem tudhatjuk be egyértelműen a diplomás munkanélküliek számának növekedését annak, hogy több hallgatót vettek föl.
Nekem egyébként az a személyes véleményem, hogy igenis jelentős a külföldön szerencsét próbálók száma, ez ellen viszont nem úgy kellene harcolni - ha kell egyáltalán - hogy megbüntetjük azokat, akik próbálnak boldogulni, hanem úgy, hogy megfelelő körülményeket teremtünk az itthoni élethez.
A keretszámok csökkentéséről pedig azt gondolom, hogy a gond nem feltétlen ott van, hogy kevesebb diákot vesznek föl állami finanszírozással egyetemre, hanem ott, hogy nem kínálnak más, valós lehetőséget.
Jajj, de jó! Van aki cáfol...ez mindig izgalmas. Vegyük sorra.
Törlés1. Egyet értek veled abban, hogy a "teljes népesség" valóban nem csak a fiatalokat tömöríti, így nem is adhat hiteles képet arról, hogy mi a fiatalok kivándorlási hajlandósága. Ez csak egyetlen dolgot bizonyít: a téma nem kutatott (mert eléggé nehezen megfogható). Sőt tovább megyek, az sem állítható, hogy aki ki akar menni, az valóban ki is megy, épp ez a baj az önbevalláson alapuló kutatásokkal. A kérdés továbbra is áll: vajon úgy akarunk-e felsőoktatási törvényt készíteni, ópárdon, úgy akartunk-e, hogy az elkészítéskér gondolt alaptézisek ven biznyítottak?!
2. Ami a második grafikont illeti, jogos a kritika, és sokat gondolkoztam azon, hogy csinálok egy másikat, amelyen a felvételi számokat és a munkanélküliséget elcsúsztatva ábrázolom, így egymás alá kerülhetnek az adott év felvételi száma és a három, öt vagy hat évvel későbbi munkanélküliségi ráta. Ehhez azonban azt kellene feltételeznünk, hogy az eltelt 3-5-6 évben nem változott a gazdaság, amit viszont mindannyian tudunk, hogy szintén nem igaz. Így bár elkészíthető lett volna egy olyan grafikon, de szintén nem vinne minket közelebb a megoldáshoz.
3. Hogy miért baj, hogy a kormány megold egy nemlétező problémát? Nos ha nem létezik, akkor azért, mert inkább koncentráljon a létezőekre. (Bocs, ez most demagóg volt). Ha mégis létezik a probléma, akkor meg azért, mert ez nem megoldás. Először is mint azt fejjebb felvetem, én problémásnak látom az ötlet megvalósítását. Honnan fogja tudni a magyar állam, hogy dolgozom kinn és nem csak a gazdag rokonaimnál nyaralok? Hogyan fogja behajtani tőlem ezt a pénzt? Másrészt szerintem nem minden esetben elitélendő az, ha valaki külföldön vállal munkát. Én megértem, ha egy fizikus kimegy Svájcba dolgozni, mert idehaza nincs részecskegyorsító, és nem egy gimnáziumban tanít havi 90 ezerért fizikát. Ha már itt tartunk, szerintem természetes, hogy a gazdaságilag erősebb országok elszívják ak utatni vágyó, tehetséges fiatalokat egyszerűen azért, mert ott van pénz a kutatásokra. Így volt ez régen is, lásd a sok magyar nobeldíjas tudóst.
4. Abban is egyet értek veled, hogy az önköltség nem valós alternatíva egy átlag magyar család számára.
Most már annyira cáfolás nem lesz, de azért még némi "follow up" kikívánkozik belőlem, ha nem gond. :)
VálaszTörlésA statisztikákról szerintem itt a nagy elemzésben kiderült, hogy ezeknek a statisztikáknak, grafikonoknak is pontosan ugyanaz a hibája, mint a többinek, csak hazudni lehet velük - vagy korrektebb megfogalmazásban; ennyi adat nem elégséges ahhoz, hogy helytálló következtetéseket lehessen levonni belőle.
3. A "probléma" valamilyen szinten létezik. Ha nem is, mint tömeges kivándorlás, de mint stressztényező az emberek életében, mint feszültséget okozó beszédtéma mindenképp, a kormánynak erre is kell reagálnia valamit. Ettől függetlenül én személy szerint nem tartom ezt a jó megoldásnak, de kétségtelenül eszközhiányban is vannak.
"Honnan fogja tudni a magyar állam, hogy dolgozom kinn és nem csak a gazdag rokonaimnál nyaralok? ... Másrészt szerintem nem minden esetben elitélendő az, ha valaki külföldön vállal munkát."
A legutolsó általam ismert állás szerint nem érdekli a magyar államot, hogy ki megy ki és mit csinál kint, az érdekli, hogy húsz éven belül itthon ledolgozza a képzése időtartamának dupláját. Egy kutató fizikusnak pl. az MSc megszerzése után a következő húsz évből tízet itthon kell dolgoznia, hogy a másik tízben Svájcban kutat, vagy az amerikai nagymamájánál nyaral, az az államot már nem érdekli. Azt, hogy mégis hogy tervezi az állam a pénz behajtását, az jó kérdés...
Én is természetesnek gondolom, hogy a frissen végzett fiatal szerencsét próbál,ismereteket gyűjt a saját környezetén kívül is. Régen is megvolt ennek a hagyománya. Azt is természetesnek tartom, hogy mindenki a saját boldogulása irányába igyekszik. Szép dolog a hazaszeretet, de az ember felelősséggel tartozik a hazáján kívül önmagáért és a családjáért is.
4. Én az állami finanszírozás helyetti alternatívaként nem az önköltséget értettem. Úgy gondolom, hogy sok szakon valóban nagy a túlképzés és nagyon sok olyan ember kerül be főiskolára, egyetemre aki más irányban sokkal sikeresebb lehetne. Azt, hogy nincs alternatíva, úgy értettem, hogy kritikán aluli a szakiskolák, szakközépiskolák, technikumok képzési színvonala és nincs meg a megfelelő felvevőpiac sem, jóformán egyáltalán nincs már olyan iparunk ami foglalkoztatni tudná a szakképzett munkaerőt. Így aztán felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak annak, akit nem vesznek fel főiskolára, egyetemre...
Bocsánat a megkésett válaszért! Nos...
TörlésSzóval azzal egyet tudok érteni, hogy aki az állampolgárok adójából végzi a tanulmányait, az adjon is vissza valamennyit, de olyan formában, hogy azt meg is tudja tenni, pl.: közösségi szolgálattal. Sőt, egyes országokban (pl: USA, UK) eleve feltétel az állami ösztöndíjhoz, hogy közösségi szolgáltatot teljesíts.
Problémám van a 4. pontban írottakkal. Mit jelent itt a "kritikán alúli"? Honnan tudod? Hol olvastál róla? Mérte ezt valaki? Egyáltalán mi a "jó szakképzés" kritériuma? Mert amiről te írsz (nincs olyan ipar, ami alkalmazza őket), inkább tűnik egy gazdasági, semmint oktatási problémának.