Huttyos hutty

Szenteljük tehát a januárt az idegen szavaknak. Az előző bejegyzésemben leírtam egy olyan módszert, olvasási algoritmust, ha szabad ilyet írnom, amely segítségével könnyebben boldogulhatunk azokkal a mondatokkal, amelyekben olyan szavak találhatók, amelyeknek nem tudjuk a jelentését.

Most szeretném egy kicsit ezt a technikát cifrázni, mert meghúzódik a háttérben egy érdekes jelenség, amely megérdemel egy külön bejegyzést.

Forrás: kivultagasabb.posztr.hu

Ha visszaolvassátok, akkor látjátok, hogy a technika második pontja az ismeretlen szó mondattani szerepének, illetve a mondatban betöltött funkciójának feltérképezése. Első ránézésre talán meglepő vagy furcsa, de mindezt akkor is értjük és megérezzük, ha magát a szót nem. Hogy miért? Képzejük el, hogy egy parkban ülünk és előttünk egy iskolai osztály fogócskázik, de nem tudjuk ki a fogó. Hogy egészen pontosak legyünk, tételezzük fel, hogy egy ritka szembetegségünk van, aminek következtében nem látjuk a fogót, de csak a fogót! Ha úgy könnyebb, akkor a jótündér elvarázsolt bennünket. Mégis, mindig tudni fogjuk, hogy merre jár a fogó! Miért? A többiek viselkedéséből, a környzetből. Erről van itt is szó: bár nem értjük az adott szó jelentését, mégis a környezetéből számtalan információt megtudhatunk. A ragok, jelek, képzők csodálatos világa segít bennünket ebben. Ugyanis épp ezek azok az útjelző táblák, amelyek megmutatják a szó mondattani funkcióját (alany, állítmány...stb.) És ez hatalmas fegyver a kezünkben, pontosabban az agyunkban, a szövegértésért és tanulásért vívott mindennapi csatáinkban.

Persze joggal felmerül a kérdés, hogy azok számára, akiknek sok gondot jelent az olvasás, például egy diszlexiás kamasz számára, hogyan lehet biztos és használható tudást adni ezekről a nyelvi útjelző táblákról? Ezzel kapcsolatosan én egy egyszerű trükköt alkalmazok, értelmetlen szavakből alkotott mondatot elemzek velük. Mondjuk egy ilyet: A huttyos hutty huttyosan elhuttyolta a hutty huttyos huttyát huttykor. Ennek a mondatnak lássuk be nincs semmi értelme, de oly annyira, hogy minden egyes mondatelem azonos szótőből ered. Mégha volna is a hutty-nak bármi jelentése, biztosan nem következtethető ki. És mégis, le tudjuk elemezni. Mit állítok? Elhuttyolta. Ki? A hutty. Milyen hutty? Huttyos...stb.

Az egyetlen oka annak, amiért ezt a feladatot meg lehet oldani, az a ragok, jelek és képzők egyetemes és univerzális jelrendszere a nyelvünkben! A tapasztalataim szerint ilyen és ehhez hasonló mondatok segítenek még a diszlexiás tanulók esetében is abban, hogy egy idegen szóval való találkozáskor képesek legyünk a figyelmünket a jelek, képzők és ragok által közvetített mondattani funkcióra helyezni.

Szóval, éljenek a ragok és jelek, éljen a hutty, bármi legyen az!