Négy tétel kipipálva és a rózsaszín szövegkiemelő száműzve

Túl vagyok az első héten. Átnéztem négy, azaz 4 tételt, bár nem egészen pontosan az előre meghatározottak szerint.

Az stratégiámon annyit változtattam, hogy kimaradt a kérdésfeltétel, a gondolattérkép elkészítését követően azonnal elkezdtem felmondani a tételt. Azért változtattam, mert egyrészt feleslegesen meghosszabbította volna a feldolgozás idejét, miközben ennyi után is sikeresen fel tudtam mondani az anyagot.

Érdekes felfedezést tettem: nem szeretem a rózsaszín szövegkiemelőt. De olyan szinten ellenérzést kelt bennem, hogy inkább száműztem szegény a környékről. Azt is észrevettem, hogy nehezebben tudom rávenni magam a munkára, ha egy szöveget azzal emeltem ki. Nem is gondoltam volna, hogy a tanulási motivációnak ilyen tényezői is vannak. Így most a porondon a sárgát és a zöldet szerepeltetem. Nem tudom megmondani miért, de valamiért azt gondolom, hogy a két szín alkalmazása jobb, mint az eggyé. Majd kiderül. Vagy nem, de az sem baj!

Aztán ma megint változott a stratégia, ugyanis V. a feleségem, J-vel, barátnőjével sütött nálunk. Nos ugyan a blogon még eddig nem dolgoztam fel a megfelelő tanulási környezet témáját, de azt azért sejthetitek, nem éppen ez az. Így én végül elzarándokoltam G-hez, egy barátomhoz, aki szintén vizsgára tanul. Voltak ezzel kapcsolatosan kételyeim, ugyanis ismerem magam, ha nincs kedvem tanulni, bármit és mindent képes vagyok kitalálni, csak az anyaggal ne kelljen foglalkozni, ami ugye sokkal könnyebb, ha más is ott van és lehet beszélgetni, bosszankodni az anyag felett ("hát ezt meg minek megtanulni...", "egyszer képzeld vizsgáztam, és...."). Szerencsére G és én nagyon fegyelmezettek maradtunk és szépen csendben tanultunk.

A mai nap még valami nagyon fontos felfedezést tettem, mondhatni fontos szabályt alkottam. Szóval sose hagyj olyan tételt egy napon utoljára, ami hosszú és nem érdekel. Én ma belefutottam ebbe a hibába és mondanom se kell, azt hittem, meghalok, mire végére értem. A végeredmény pedig egy silány, ötlettelen és kissé összecsapott gondolattérkép...határozottan kár érte!

Ha már a gondolattérképeknél tartok, azt hiszem, elértem az eddigi rekordomat, már ami azt illeti, mennyi információt tudok betömöríteni kulcsszavak formájában egy A4-es lapra. Felmerült bennem a kérdés, ennek vajon mennyi értelme van (fotó mellékelve), mennyire használható és rekonstruálható így a tananyag?

Először is fontos előny, hogy én ezt ugye már tudom, tudtam, tehát semmiképp sem ismeretlen anyagról van itt szó. Másrészt én a gondolattérképet arra használom, hogy legyen egy összképen a tételekről, nem tűntetek itt fel minden apró részletet.

Részlet egy motivált mindmapből. Itt még nem került tiltólistára a rózsaszín kiemelő!

Azt hiszem, az ilyen helyzetekben az okoz igazi nehézséget, hogy megjegyezzem, mikor melyik beépült panelt kell "bekapcsolni" egy-egy tételnél. Mondok egy példát! Van egy olyan panel a gyógypedagógus fejében, hogy Piaget és a fejlődési szakaszok, ami egy kicsit a mi munkánk egyik alapköve, tehát sok mindenhez jó és  passzol. A szakaszokat tudom és le is tudnék akár még ma vizsgázni belőle, viszont nem minden esetben tudom, hogy melyik tételhez kell, melyikhez nem.

Most jön egy kis szünet, Karácsony és mindenmás, de az ünnepek között is tervezek tanulást.

Békés és áldott Karácsonyt kívánok mindenkinek! És persze jó tanulást az új évben is!