Pénteken részt vettem egy középiskolában a
DIA (www.i-dia.org) Szólj be(le)!
programján, amelynek célja, hogy fiataloknak lehetőséget biztosítson bizonyos
kérdésekben a véleményük kifejtésére, sőt, azt el is juttatják egy tanulmány
formájában az Európai Bizottsághoz is. A programon az egyik részvevő a
következő mondatot fogalmazta meg:
"Ha tudom, hogy azt várja el tőlem a
tanár, hogy ezt és ezt visszamondjam, akkor minek gondolkozzak rajta?"
A
mondat elgondolkoztatott. Vajon meg lehet tanítani a diákokat nem gondolkozni
egy problémáról és ha igen, akkor hogyan tesszük ezt?
Laupa
és Becker* pszichológusok is éppen hasonló kérdést tettek fel, amikor harmadikos
és ötödikes tanulókat vizsgáltak. A vizsgálatban három jegyű számokkal kellett
a diákoknak számolniuk. Csak olyan tanulók kerülhettek be a
kutatásba, akik jó szinten voltak képesek a műveletek elvégzésére (tehát jó
matekosok.)
A felmérést követően új számolási
technikát tanítottak a résztvevő gyerekeknek, egyik felüknek helyeset,
másikuknak helytelent. A helyes és helytelen csoporton belül is két külön
csoportot alkottak: egyik csoportnak tekintélyelvű módon vezették be az új
számolási technikát, a másiknak nem.
 |
| Forrás: ujkep.net |
Az eredmények megdöbbentően összecsengenek
a fent idézet tanuló gondolatával. Azon tanulók, akik helytelen technikát
kaptak, ráadás mindezt tekintélyelvű módon, azoknak a kétharmada fogadta el a
helytelen végeredményt (ezáltal a számolási technikát) helyesnek, még akkor is,
amikor megmutatták neki a korábban helyesen kiszámolt eredményt. Ezzel szemben annak a csoportnak a tagjai, amelyek nem tekintélyelvű oktatásban részesültek, szinte elenyésző számban tekintették az új számolási technikát helyesnek.
Mi következik tehát mindebből? Az, hogy a
mostanában olyan nagyon hiányolt tanári tekintély az egyik akadályozója a
problémákról való gondolkodásnak. A diákok - különösen ép intellektus mellett
- könnyen megtanulják, megszokják, hogy létezik egy "valós világ" és
egy "iskolai világ", a kettő pedig sokszor nincs összhangban
egymással. A tanári tekintély mellett már az sem zavaró, hogy ami eddig helyes
volt, az helytelenné válik pusztán azért, mert valaki azt mondta.
 |
| Forrás: godollo.olx.hu |
Ez különösen nagy veszteséget okoz a
tanulási zavarokkal küzdő tanulók számára. Nekik ugyanis gyakran egyedi, eltérő
megoldási technikák, tanulási stratégiák,
problémamegoldási kísérletek azok, amelyek meghozzák a sikert. Sőt, a
kifejezetten egyedi sajátosságokat mutató képességstruktúrájuknak köszönhetően,
kifejezetten szükségesek az egyedi és sajátos megoldások, gondolkodást segítő
technikák és eszközök. Az "egyetlen helyes és üdvözítő út"
pedagógiája azonban megfosztja őket (és mindenki mást) a kritikus gondolkodás
képességétől. Ennek következményeként elvesztik azt a képességüket, hogy a
matematikai vagy éppen olvasási problémák megoldásában a valós életben szerzett
tapasztalataikat felhasználják. Így már érthető, hogy bár a valós életben 2*2
mindig 4, de a matekórán nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése