2013. december 1., vasárnap

Ej, ráérünk arra még!

Pató Pál talán a leghíresebb magyar halogató, bár egy amerikai kutatás szerint az egyetemi hallgatók 70%-a szenved a tudomány által csak halogatásnak (angolul procrastination) nevezett jelenségtől.

Halogatásnak nevezzük azt a jelenséget, maikor valaki nem képes elkezdeni vagy befejezni a feladatait, e helyett különféle pótcselekvésekbe menekül. Ha hihetünk a kutatásoknak, akkor ezt mindenki ismeri: mindjárt leülök megírni a szakdolgozatom, csak előbb még csinálok egy kávét, elszívok egy szál cigit, leszaladok venni szövegkiemelőt…stb…és ezeknek se vége se hossza.

Egyes pszichológiai kutatások bizonyos mintázatokat találtak a halogatásban. Egyrészt a férfiak hajlamosabbak rá, mint a nők. Ennek megértéséhez szerintük az őskorba kell visszamennünk. Ősanyáink kevés sikert érhettek volna el a gyereknevelés, gyűjtögetés terén, ha halogatnának, addig ősapáink hezitálása (menjek vagy ne menjek mammutot vadászni?) voltaképpen legitím stratégiának tekinthető egy olyan világban, ahol a biztonságos barlang elhagyása a vadász életébe is kerülhetet.

Másrészt úgy tűnik, az életkor is befolyásoló tényező: míg az idősebbek kevésbbé hajlamosak rá. (Gondolom ez lehet a magyarázata annak, hogy minden nagymama az "itt és most azonnal"elvet követi, bármiről is legyen szó.) És mit gondolsz, mely életkorban vagyunk a leghalogatósabbak? Pontosan, a 20-as éveink elején, ami véletlenül pont egybe esik egyetemi tanulmányainkkal is.

A halogatás okai nagyon változatosak. Egyik oka lehetséges a túlzott tökéletességre való törekvés, amelyre ha nem látjuk a garanciát, hajlamosak vagyunk el sem kezdeni a munkát. A másik lehetséges oka a feladat értelmének hiánya, azaz gyakran az életben kitűzött célok messze esnek az odáig vezető út által megkövetelt feladatokkal. (Pl. nagyon szeretnék pszichológiát tanulni az egyetemen, de ehhez emelt szintű érettségit kell letennem matematikából. A matekozás közben érezhetem azt, hogy most nagyon messze vagyok a pszichológiától és ez demotivál.) De az okok között találjuk a szorongást, a feladattal kapcsolatos információk hiányát, vagy ha tanulásról beszélünk, akkor a megfelelő megoldási stratégia hiányát.

Néhány egyszerű trükkel azonban igyekezhetünk legyőzni a halogatást.

1. Ismerd be, hogy halogató vagy, és ez számodra problémát okoz.
Csak akkor érdemes a problémával foglalkozni, ha valóban problémát jelent a számodra. Ennek első lépése, ha fel- és beismered, hogy fejlődnöd kell ezen a téren. Ha kimondod, hogy "halogató vagyok!"

2. Tudatosítsd magadban, miért csinálod, és mi lesz a következménye, ha elhalasztod a feladatot!
A halogatás egyik oka lehet, ha nem látjuk az elvégzendő feladat értelmét. Gyakori érzés a vizsgaidőszakban egy-egy zh-ra tanulva, ennek aztám mi értelme van? Például nekem gyógypedagógusként latinul kellett beseggelnem az ember anatómiáját, szerencsére nem az orvosit, de azért így is komolyan tanulnom kellett. Gyakran kellett figyelmeztetnem magam, ennek most pontosan mi a szerepe abban, hogy jó gyógypedagógus legyek?! Például az, hogy a diplomához ezen keresztül visz az út.
A másik hatékony motiváció lehet, ha végiggondolod, mit veszítesz azzal, ha most nem csinálod meg a feladatot. Például sikerült az egyik szogorlatomat a vizsgaidőszak elejére felvennem. Erős volt a csábítás, hogy ne menjek el a vizsgára, helyette vegyem fel a pótvizsgát. Viszont végiggondolva, hogy jobb a vizsgaidőszak végét inkább mással töltenem, elmentem.

3. Készíts tervet!
Az egyik leghatékonyabb módszer a halogatás ellen, ha konkrét tervet készítesz az elvégzendő feladatokról és azok határidejéről. Fontos, hogy a terv legyen reális, mégse legyen túl laza. A nagyon laza keretek általában negatívan hatnak ki a produktivitásra. (Többek között az egyik faktora a halogatásnak, ha van hová halogatni.)
Annak is szerepe van, hogyan fogalmazod meg a feladataidat. A megírni a szakdolgozatot nem túl szerencsés megfogalmazás, mert a feladat nagy, sokáig tart, éppen ezért nehezebb is nekiállni. Ha azonban azt kisebb lépésekre bontod, pl. elmenni könyvtárazni, elkészíteni a kérdőívet, kiküldeni a kérdőívet…stb, máris a feladatok beláthatóak, kisebbek, könnyebben állsz neki.
A terv végrehajtása mellett való elkötelezettség könnyen lehet problémás. De hidd el, ha egyszer kitartasz és végigcsinálod, akkor másodjára már sokkal könnyebb. (Az okosok ugyan ezt mondják a futásról is.) De ha nehezen tudod betartani, akkor kérhetsz ebben segítséget: egy jóbarát, tanulópár, lakótárs, bárki, aki - találóan kifejezve - baszogat és számonkér.

4. Ne maradj egyedül otthon!
Egyedül otthon sokkal könnyebb halogatni, mint bárhol máshol. Szintén egy amerikai kutatás arra jutott, hogy az emberek kevésbé hajlamosak elhalasztani feladataikat, ha irodában dolgoznak, kollégákkal körbe véve. Ez hallgatóként azt jelenti, hogy a könyvtár, egyetem, bármilyen közösségi tér inkább alkalmasabb arra, hogy a cselekvés felé "nyomjon", mint a kollégiumi szoba vagy az albérlet magánya.

5. Jól gondold végig, mennyi feladatot vállalsz!
Gyakran a feladatok mennyiségi is a halogatás irányába tol bennünket. Ha sok feladatot kell rövid időn belül megoldanunk, akkor könnyen reagálhatunk a helyzetre úgy, hogy semmit sem csinálunk. Itt is igaz a mondás, a kevesebb több! Könnyebben nekiállunk a feladatainknak, ha már a legelején azt gondoljunk, képesek vagyunk megküzdeni velük.

+1 Figyeld magad!
Az önismeret mindenek felett a legfontosabb fegyver a halogatók kezében. Biztosan voltak pillanatok, feladatok, amelyek szívesen és gyorsan megoldottál. Próbált megérteni, hogy miért voltál akkor olyan motivált, mi segített. Másokkal kellett közösen dolgozni? Akkor próbálj tanuló közösséget szervezni az egyetemen, koliban. Vagy a téma motivált? Bármi legyen is az, legközelebb is segíthet!

A végére pedig kerüljön egy rövid film a halogatásról. Nincs sok tudomány benne, de a lényeget jól kifejezi.



Procrastination from Johnny Kelly on Vimeo.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése