2014. február 18., kedd

Az INSERT módszer

A munkám során sokat foglalkozom fiatalokkal, főként középiskolásokkal. A vitafoglalkozások során - ezek megtartása volna a munkám - olykor mindenféle forrásokkal dolgozom. Ez logikus is, elvégre az ember csak olyasmiről tud vitázni értelmesen, amiről rendelkezik minimális információval, mi pedig általában olyan témákat dolgozunk fel, amelyekről a kamaszoknak nem sok ismeretük van: munkaerőpiac, vállalkozói készségek, közgazdaság…stb. Érthető, ha olykor forrásokat adok nekik a vitához.

Viszont azt tapasztalatom, hogy többen sokadik olvasásra sem értenek meg egy egyszerű cikket. Élnék a gyanúperrel, hogy hasonló módon nehezen boldogulnak a törikönyv vagy a magyar tankönyv szövegeivel is.

A Nemzetközi Olvasástársaság (IRA), mert ilyen is van, kidolgozott egy komplex programot, ami segíti a fiatalokat az olvasásban. Ebben a programban található egy INSERT technikának nevezett trükk is. Kicsit ijesztő a neve (Interactive Noting System for Effective Reading and Thinking), annak ellenére, hogy elég egyszerű:

Olvasás közben a margón jelezd, hogy az olvasott infromáció hogyan viszonyul az eddigi ismereteidhez! Tádááám! Ennyi.

Részleteiben.
Tegyél egy pipát oda és akkor, ha a szövegben olvasott információ megegyezik azzal, amit már eddig is tudtál. Tegyél egy minusz jelet oda, ami ellentmond az előzetes ismereteidnek. Használj egy plusz jelet, ha új információt olvasol, amit eddig nem tudtál, és kérdőjelet annak kifejezésére, ha az olvasott további kérdést vet fel benned.

Mit várhatsz ettől?
1. Kevesebb olvasást követően is képes leszel többet megjegyezni a szövegből.
2. Könnyebben meg fogod érteni az összefüggéseket, mert folyamatosan azon fogsz gondolkozni, mit tudtál már korábban is erről a témáról.
3. Könnyebben tudsz majd saját véleményt, álláspontot megfogalmazni a témáról, mert kritikusan olvasol.
4. Dolgozat vagy felelés előtt gyorsabban tudsz majd tanulni, ráadásul pontosabban tudod majd felidézni a tanultakat.

Itt találsz egy összefoglaló ábrát a jelekről:



------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek lájkold a facebook oldalon. Így tudom meg azt, milyen témáknak örültök igazán! Köszönöm.

2014. február 15., szombat

Könyvajánló - Johnny Ball: Gondolj egy számra!

Azt hiszem könyvajánló még nem volt a blogon. Ennek oka, hogy sajnálatos módon kissé szegényes a magyar nyelven elérhető, tanulással, tanulási technikákkal foglalkozó könyvek kínálata, nyugodt lélekkel pedig még ennél is kevesebbet ajánlhatok, mert szinte mindegyik szürke, uncsi és elég messze áll mindentől, amitől egy mai középiskolás lázba jön.

Izgalmas kivétel ez alól Johnny Ball könyve, a Gondolj egy számra, izgalmas barangolás a számok birodalmában, amely ugyan szintén nem a kamaszokat célozza meg, hanem a gyerekeket, azonban mindenkinek csak ajánlani tudom.

Olyan titkokba avat be bennünket a szerző, mint hogyan szoroztak az egyiptomiak (nagyon bonyolult módon, ezért ha lehetett, kerülték az ügyet), vagy hogy Mezopotámiában a metakórákra kockás (hivatalos nevén négyzetrácsos) füzet helyett egy nagy adag zsinget kellett vinniük a nebulóknak.

Azt is megtudhatjuk, hogy a római számok nemcsak a ma emberének okoznak gondot (Lali fél órája hunyorogva áll a Vajdahunyad vár előtt és próbálja kisilabizálni, mikor is épült), hanem maguk a rómaiak is nehezen boldogultak velük. A középkori Európa éppen ezért nem volt a matematika fellegvára, egészen addig, amíg az arabok (!) meg nem mentették az öreg kontinenst, és el nem hozták nekünk az arab (helyett indiai) számokat, ezeket használjuk ma is.

A HVG Könyvek gondozásában megjelent kiadványt bátran tudom ajánlani nemcsak kicsiknek, hanem a köregyenlettől és sinustételtől megfáradt nagyoknak is, mert képes arra, amire a metakóra ritkán: megmutatja, hogy a matematika érdekes, vicces, színes, de mindenek felett nagyon is életközeli tudomány. Így talán a köregyenlet is másképp néz ki!

Jó olvasást!

------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek lájkold a facebook oldalon. Így tudom meg azt, milyen témáknak örültök igazán! Köszönöm.

2014. február 10., hétfő

Tettesd, amíg olyanná nem válsz!

A SpeckoPed facebook oldalán egyszer kiraktam egy képet, amin Rita Pierson amerikai tanító arról beszél, mennyire fontos a tanulásban az önbizalom. Úgy is mondhatnám, mindegy, hogy azt gondolod, képes vagy-e valamit megtanulni vagy sem, mindig igazad lesz!

Ezt a gondolatot tovább folytatva jutott eszembe ez egyik kedvenc TED előadásom, amelyben Amy Cuddy, amerikai pszichológus a testbeszédről mesél. Ő Harvard Business School kutatója, és előadásában azt a kérdést teszi fel, hogy "ha tudjuk, hogy a nonverbális jeleink (testbeszédünk) vezérlik azt, hogyan gondolkoznak rólunk mások, akkor vajon a nonverbális jeleink azt is meghatározzák, hogyan gondolkodunk, érzünk mi saját magunkról?" (idézet Amy Cuddy előadásából, ted.com)

A válasz a kérdésre egy 2 perces trükk lett, amelynek segítségével Te is elérheted, hogy magabiztosabbnak és sikeresebbnek érezd magad, legyen szó állásinterjúról, egy prezentációról vagy tanulásról!


2014. február 3., hétfő

Kötelezők még egyszer


Az előző blogbejegyzés után több visszajelzést is kaptam. Köszönöm ezeket. Ezek a visszajelzések többnyire két kritikát fogalmaztak meg.

1. Nagyon leegyszerűsítő a technika, mert a szépirodalmi alkotások többnyire ennél bonyolultabbak.
Ezzel maximálisan egyet kell értenem. Ez a technika nem is arra való, hogy valaki felkészüljön az emelt szintű irodalom érettségire, sokkal inkább azoknak kívántam támpontokat adni, akik sokat szenvednek a kötelező olvasmányok megértésével és feldolgozásával.

2. A leírás nehezen érthető.
Erre a kritikára készítettem egy gondolattérképet, szerintem hogyan nézne ki Shakespeare műve ilyen formán feldolgozva.
A kulcsszavak mellett gyakran mindenféle ikonokat is láthattok, ezek vagy a szó mögötti jegyzetet jelentik, ilyenkor elég ha rajta hagyjátok a kurzort, meg fog jelenni a szöveg. Máskor pedig linket tettem a szavak mögé, ezekre kattintsatok.

Ha nagyon átláthatatlannak tűnik, akkor kattints fent középen a "collabs/expands all notes" ikonjára (fura molekulának tűnik). Ilyenkor bezárja az összes ágat.

A térképet itt találjátok meg.

Jó kattintgatást!


2014. január 23., csütörtök

Hogyan olvassuk a kötelezőket?

Utáltam a kötelezőket. Két mélypont volt ezen a téren iskolai karrierem alatt: az Egri csillagok (mind a mai napig nem olvastam el) és Németh László Gyász c. könyve. Ez utóbbit annyira borzalmasnak találtam, hogy komolyan fontolgattam, hogy az Emberi Jogi Bírósághoz fordulok emberiség ellen elkövetett bűntett vádjával!

Pedig a kötelezők egy jelentős részén könnyű fogást találni, ha tudod hol keresd! Mert mondanom sem kell, hogy a naiv diákmesterember azt hiszi, hogy el kell őket olvasni és kész, addig már a rafinált diák tudja, hogy a kötelezőkhöz számtalan trükk és technika létezik, mivel megkönnyítheti a dolgát.

Gondold végig logikusan: minden irodalmi mű egy történet, akárcsak egy jó sztori az életetből. Van eleje, ahol kezdődik, van egy csattanója, poénja (ha nincs, akkor az egy nem különösebben érdekes történet) és van egy vége. Aztán a történetek valahol és valamikor játszódnak (tér és idő), vannak benne szereplők. Ennyi. Olykor a cselesebb irók cifrázzák ezeket az elemeket, például párhuzamosan két történetet mesélnek, esetleg nincs a történetnek poénja és ezt szánják poénak, de a legtöbb könyv ezekből az elemekből építkezik.

Azzal tudod megkönnyíteni a saját dolgodat a kötelezőkkel, ha már olvasás közben tudod, mit kell keresned. Lássuk, hogyan!

0. Olvasd el a könyvet.
Alapszabály, hogy a mű megértéséhez el kell olvasni a könyvet. De(!) azért érdemes ezt is ésszerű keretek között rugalmasan kezelni. Ha nagyon kiborító a könyv (mint nekem volt a Gyász), akkor van egy-két trükk, ami segítségedre lehet:
- Ha nagyon unalmas egy rész, akkor lapozz! Hidd el, nem történik katasztrófa, ha kihagyod a domboldal részletes leírását, a történet és a lényeg e nélkül is össze fog állni.
- Ha annyira borzalmas a könyv, hogy folyamatosan lapoznál, akkor olvasd el a bekezdések első mondatait és a párbeszédeket. Meglepő, de ez is elegendő ahhoz, hogy többet tudj a könyvről, mintha csak összefoglalót vagy elemzést olvasnál.
(Ezekkel a rövidített verziókkal nekem személyesen nincs tapasztalatom. Egy osztálytársam anno nagyon szerette őket, a probléma azonban az volt, hogy ezeket az összefoglalókat általában olvasott irodalmárok írták, és az én osztálytársam egy kukkot sem értett belőlük. Sokkal beljebb nem volt velük.)

1. Mi a történet?
Ha elolvastad (vagy majdnem elolvastad), akkor fogalmazd meg öt mondatban, miről szól a történet. Ha nem tudod megfogalmazni, akkor azt jelenti, hogy elolvastad ugyan, de nem érted. Szerencsére az internet korát éljük, ezért ebben az esetben azt javaslom, tessék ráguglizni: szinte biztos, hogy létezik egy Wikipédia szócikk a könyvről, ahol összefoglalják a lényeget. (Olvasás után több értelme van összefoglalókat olvasni.)
A lényeg, hogy képes legyél összefoglalni pár mondatban, miről szól a könyv.
Lássunk egy példát, Rómeó és Júlia.
Két egymást kölcsönösen utáló család gyerekei (Rómeó és Júlia) egymásba szeretnek. Kalandos körülmények között titokban összeházasodnak. Rómeó azonban megöli Júlia unokatestvérét, ezért menekülnie kell. Júliát hozzá akarják adni egy másik férfihoz, ezért segítséget kér Lőrinc baráttól. A barát ad neki egy mérget, amitől 42 órára halottnak látszik. Rómeóhoz nem jut el a csel, csak Júlia halál híre, ezért erős mérget vesz és megöli magát Júlia mellett a kriptában. A felébredő Júlia látja a halott Rómeót és tőrével szíven szúrja magát. A két családot a fiatalok halála ráébreszti a viszálykodás értelmetlenségére.

2. Konfliktus - avagy a lényeg, amiért a történetnek értelme van
Minden kötelezőben van valamilyen konfliktus, probléma, amit a történet elmesél. Akárcsak a hétköznapi sztoriknak, a kötelezőknek is jellemzően ez adja a érdekes részét.
Például a Rómeó és Júlia alapkonfliktusa, hogy két fiatal szerelmes lesz, de a családjuk kölcsönösen utálják egymást. Gondolj csak bele, ha a két család nem utálná egymást, akkor a történet milyen unalmas volna: két fiatal egymásba szeret, járnak egy kicsit, majd esküvő. Na ugye, hogy kell ez a konfliktus!

3. Keresd a fordulópontokat
A legtöbb történetben megtalálhatóak azok a pontok, ahol valami olyasmi történik, ami meghatározza a történet végét. Például Rómeó és Júlia találkozása egy ilyen forduló pont, de az is, amikor Rómeó megöli Júlia unokatestvérét. Érdemes ezeket a pontokat figyelni, mert segítenek megjegyezni és megérteni a történetet.

4. Tér és idő
A történetek valahol és valamikor játszódnak, és a legtöbb esetben az irók nem véletlenül választják ki sem a helyszínt, sem az időt.
Az időben a történet az iró saját korához viszonyítva vagy a múltban, vagy a jelenben, vagy a jövőben játszódik. (Esetleg vegyesen: elkezdődik a múltban és a jelenben ér véget.) De ha az iró nem a saját korát válsztja, annak oka van, érdemes elgondolkozni, vajon mi. Pl. Spiró György Fogság c. műve a Római Birodalom idején játszódik, leginkább azért, hogy megmutassa, az emberiség 2000 éve semmit sem változott. De a Feleségverseny c. munkája már a jövőben, méghozzá azért, hogy megmutassa, ha ma nem teszünk valamit a társadalmi problémákkal, akkor annak mi lehet a vége.
Az már nagyon jó, ha sikerült megfogalmaznod, szerinted miért azt a kort választotta az iró, amit!
A történet helyszíne is érdekes: melyik ország? Város vagy falu? Például Shakespeare, aki Angliában él, miért az itáliai Veronába helyezi Rómeó és Júlia történetét? Vajon miért jobb ott, mintha Londonban játszódna? Vagy Budán?

5. Szereplők
Akárcsak a hétköznapi történetekben, a kötelezők történeteiben is a szereplők valahogyan viszonyulnak a főhőshöz, a konfliktushoz. Például Shakespeare művében míg Lőrinc barát hülyeségnek tartja a két család utálkozását, éppen ezért segíti a szerelmeseket, addig Mercutio (Rómeó rokona) nagyon utálja a Júlia családját.
Érdemes kigyűjteni a szereplőket és azt, ki hogyan viszonyul a konfliktushoz, mi a szerepe a történetben. Ez utóbbira példa: Mercutio szerepe a történetben, hogy meg kell halnia azért, hogy Rómeó bajba kerüljön és menekülnie kelljen….stb.

+1. Hogyan kend kennyérre a magyartanárod?
A i-re a pontot a következő trükkökkel tehetet, és garantálom, hacsak nem verselemzés lediktálós tanárod van, el fog olvadni tőlük.
Gondold végig, vajon az olvasott történet hogyan nézne ma ki? Vajon élnek ma olyan fiatalok, akik nem lehetnek egymáséi, mert családjuk utálja egymást? Esetleg tudsz ilyen történeteket? Na, meséld el a tanárodnak, és garantáltan csillogni fog a szeme a boldogságtól.
A másik trükk, ha végiggondolod, te mit tennél az egyes szereplők helyében. Például támogatnád a fiatalok szerelmét? Júlia helyében te elmondanád a szüleidnek, hogy "összejöttél" egy sráccal? Ezekért a mondatokért is rajonganak a magyartanárok! :)

Tipp: én ha még középiskolás lennék, biztos azt tenném, hogy már olvasás közben jegyzetelnék. Elővennék egy üres lapot és olvasás közben elkezdeném az egyes elemeket összeírni: konfliktus, forduló pontok, tér és idő, szereplők és szerepük. A legvégén pedig megpróbálnám röviden összefoglalni a történet lényegét.



Ha tetszett a bejegyzés, lájkold és kövesd a SpeckoPedet a Facebookon is!





2014. január 17., péntek

Hogyan tanuljunk definíciókat?

Számomra sokáig problémát okozott a definíciók megtanulása. Egyrészt sosem voltam magolós típus (ezért is lettem gyógypedagógus és nem pedig jogász), tehát a szórul-szóra tanulást kizártam. Viszont tagadhatatlan, hogy "csak" érteni egy fogalom meghatározást sem minden esetben elegendő, hiszen elég sok minden múlhat azon, egy-egy kulcsfogalom pontosan mit is értünk.

Hogyan tanuljunk tehát definíciókat?

Vegyük példának Mesterházi Zsuzsa tanulásban akadályozottak fogalmát. Nálunk, a tanak (= tanulásban akadályozott) tanszéken ezt a fogalommeghatározást szinte minden vizsgára tudni kellett, majdhogynem szó szerint.

"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatésok folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Először is vegyük észre, hogy mint minden definíció, ez is különféle részekre tagolható. A meghatározás egyik fele meghatározza az értintett csoportot, a másik a probléma okait, végül az utolsó fele pedig a kövektezményeit mondja el.

"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatésok folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Tehát a definíciók megtanulásánál az elős lépés, hogy próbáljuk tartalmi egységekre bontani a fogalmat. Lehet, hogy csak egy ilyen tartalmi egységet fogunk találni, mint amilyen a sebesség fogalma (egységnyi idő alatt megtett út), de az is lehetséges, hogy sokkal többet. Általában minél hosszabb egy definíció, annál több ilyen tartalmi egységet találhatunk.

Azt is észre vehetjük, hogy az egyes tartalmi egységeknek vannak kulcsszavai, példánknál maradva az okok kulcsszavai: idegrendszer, biológiai, genetikai, funkcióképesség, környezeti hatások. Húzzuk ki a kulcsszavakat. (Én most kihúzó helyett inkább vastagon szedem:
"A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekekakik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulás nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak."

Ha ezzel megvagyunk, akkor láthatjuk, sokkal beljebb nem kerültünk, mert egy definícióban elég magas az egy mondatra eső jelentőséggel bíró szavak száma. Ahhoz, hogy mindez könnyen tanulható legyen, érdemes ezeket átrendezni egy gondolattérképbe.

Tudom, tudom, hogy állandóan ezzel jövök, de bizony a gondolattérképek a szegény diákmesterember (ahogy a metaktanárom mondta mindig) egyik legjobb barátja. A viccet félre téve, azért javaslom a gondolattérképbe tömörítést, mert sokkal inkább igazodik agyunk működéséhez, mint egy lináris szöveg.

Én valami hasonlót csinálnék:

Így már sokkal könnyebben megérthető és megtanulható: tudjuk és látjuk, hogy három tartalmi egységet kell megjegyeznünk, hogy ezekben hogyan viszonyulnak egymáshoz a különféle kulcsszavak. Az agyunk számára egy ilyen képnek a megjegyzése kevesebb kihívás, mintha a lineáris szöveggel próbálkoznánk.

(A gondolattérkép a mind42.com oldalon készült.)

2014. január 13., hétfő

Ismétlés a tudás anyja

Azt hiszem, minden szakmában, szakon vannak olyan ismeretek, rendszerek, amiket egy életre meg kell tanulni. Nálunk a gyógypeden ilyen volt a Piaget fejlődéslélektani szakaszai, szinte minden kurzuson leglább egyszer előkerült.

Egy már korábbi blogbejegyzésben is lehivatkozott Christian Grüning* könyvében olvastam egy egészen jó tippet arra vonatkozóan, mikor érdemes ismételni az olyan tananyagot, amelyet "egy életre" meg kell tanulnunk.

Nekem az tetszik igazán az ő rendszerében, hogy abból indul ki, milyen ütemben felejt az agyunk. Frappáns hasonlatot talál: a tanulás olyan, mint ahogyan a víz kimossa a medréd. Ha csak egyszer folyt valahol víz, akkor nem hagy mély nyomot. Ahhoz, hogy állandó és mély medre legyen, többször arra kell folynia. Mit javasol tehát a tanuláshoz?

1. ismétlés - 10 perccel a tanulást követően
Az ismétlés ciklusa Grüning nyomán
Az első ismétlést a tanulást követően 10 perccel érdemes megtartani. Ez alatt a 10 perc alatt az agy a megtanulandó anyag egy részét ugyan elraktározza, de szinte minden esetben hiányosan.

2. ismétlés - 1 nappal a tanulást követően
Egy felmérés arra világított rá, hogy a tanulást követő 24 órában a tanultaknak közel 80 %-a elvész. Érdemes ezt a veszteséget megelőzni azzal, hogy mielőtt elfelejtenéd, beillesztesz egy ismétlést.

3. ismétlés - 1 héttel a tanulást követően
A második ismétlésnek köszönhetően a megtanult anyag köröl-belül egy hétig biztosan megmarad, ez után azonban be kell iktatnunk egy újabb ismétlést, hogy bizonyosan ne felejtsünk.

4. ismétlés - 1 hónappal a tanulást követően
A hamradik ismétlést követően egy hónappal érdemes újra megerősíteni azt az asszociációs hurkot, amin a megtanult tananyag elhelyezkedik. Nincs szükség nagy tanulásra, csak gyors ismétlésre, egy gondolattérkép áttekintésére, esetleg a képzeletbeli osztályunk tanítására.

5. ismétlés - 6 hónappal a tanultak után
Ez a lépés már az örökkévalóságnak szól. Ha idáig becsületesen ismételtünk, akkor elvileg ettől a ponttól már senki és semmi sem tudja elvenni és feledtetni velünk a tananyagot. (Na jó, azért vannak ötleteim, hogy mégis…)

És egy jótanácsot had osszak meg a végére. Nem tudom, hogy mennyire igaz, de azt olvastam, hogy hatékonyabb az ismétlés, ha igyekszünk a lehető legjobban megismételni a tanulási környzetet. Például tegyük ugyan abban a szobában, abban a napszakban, esetleg igyunk ugyan úgy egy bögre teát…stb.



* Christian Grüning: Az eredményes tanulás titka 2011.