2014. április 28., hétfő

Tanulok, hogy tanulhassak

Úgy tartja a mondás, a jó pap holtig tanul. De arról már nem beszél senki, hogy holtáig érettségizik. Az új, kétszintű érettségi rendszerben könnyen abban a helyzetben találja magát az ember, hogy bár az első igazi vizsgaélményét már elég régen a háta mögött tudhatja, sőt, azóta egy diplomával is gazdagabb lett, mégis vissza kell ülnie az (közép)iskola padba, és szintemelőznie kell. Mondjuk matekból.

Ez történt velem is. A történetem ott kezdődött, hogy gyógypedagógusként végezve azt éreztem, itt nem lehet vége az egyetemi tanulmányaimnak: nemcsak az ambíciót, de a képességet is magamban éreztem egy következő, egyetemi stúdium megkezdéséhez.

Az már egy sokkal nehezebb döntés volt, hogy pontosan mit is tanuljak: gyógypedagógia MA-t nem szerettem volna, így végül a pszichológia mellett döntöttem. Megtaláltam a leginkább az igényeimnek megfelelő intézményt: ahol német nyelven, levelező tagozaton, munka mellett tudok tanulni. A beiratkozáskor egyetlen bökkenő volt csupán, mivel én már a kétszintű érettségi rendszerben vizsgáztam (büszke elsők voltunk mindannyian akkor), ezért az egyetem velem szemben előírta az emelt szintű érettségit matematikából. Hogy rendelkeztem történelemból (kétszeresen is), németből (szintén kétszeresen), az senkit sem érdekelt, ide csak a matek jó.

Tanulásmódszertannal, tanulásfejlesztéssel foglalkozó szakemberként felszívtam magam, és otthon, munka előtt hajnalban (értsd fél öt és hat között), és munka után, kölcsönkönyvből, egy éppenhogy működő számológéppel elkezdtem felkészülni. Ha történetesen valamelyik humán tárgyból kellene vizsgáznom, a dolog még csak ki sem hozott volna a komfort zónámból, de a matek, az más.
Folyamatosan azzal kellett szembesülnöm, hogy itt nem egy meghatározott tananyagot várnak el tőlem, hanem egyfajta gondolkodásmódot, amelynek az elsajátítása számomra nehézséget okoz. Az egyetlen szerencsém - na jó, nem az egyetlen - hogy iskolai karrierem alatt fantasztikus matektanáraim voltak, akik jó alapokat tettek le, amelyekre még most, lassan 10 évvel az érettségit követően is építeni tudok.

Az idő rövidsége, a tanyanyag speciális volta, illetve a kihívás mértéke hamar világossá tette számomra, hogy 4 év tananyagának szisztematikus és alapos átismétlésével nem fogok tudni levizsgázni, annál is inkább, mivel munka mellett hektikusan van csak időm tanulni.

A felkészülés során azt hiszem a tanulás új dimenzióit ismertem meg.

1. A próbálkozás is hatékony tanulás.
Tanár és idő híján a tananyag szisztematikus átismétlése nem volt számomra járható út, ezért elkezdtem megoldani az emelt szintű feladatokat. Ha nem sikerült, megnéztem a megoldást. Mondanom sem kell, az elején egyet sem sikerült megoldanom, de 2 hónap alatt eljutottam oda, hogy minden feladatlapon volt legalább 3-4 olyan feladat, amit már segítség nélkül is meg tudtam oldani. Ebben a formában a tanulás nemcsak gyorsabb, hanem élvezetesebb is volt számomra.

2. Ne a legkisebb, hanem a legnagyobb feladattal kezd!
Egészen addig, amíg úgy tanultam, hogy mindig a legkisebb feladattal kezdtem, nagyon alacsony hatékonysággal tudtam tanulni. E helyett ma már kapásból a legnehezebb, emelt szintű feladattal kezdek, és annak a megoldását próbálom megérteni. Ennek eredményeképpen a tanulási tempóm megsokszorozódott. Egy másik eredménye is volt ennek: nem ijedek már meg a feladatoktól, félelem nélkül pedig a teljesítményem is megnőtt.

3. Mindent kérdőjelezz meg!
Még a megoldókulcsot is. Ugyanis az is lehet hibás, sőt, nemcsak lehet, hanem az is. Voltak pillanatok, amikor hiába láttam, hogy valami más szerepel a megoldásban, tudtam, hogy az nem lehet helyes. Ilyen esetekben szinte kivétel nélkül kiderült, hogy igazam volt, a megadott megoldás hibás volt. Fontos, hogy bízz a saját tudásodban!

4. Merj segítséget kérni!
A világ tele van segítőkész emberekkel. Bármilyen problémával, feladattal is találkozol, biztos lehetsz benne, hogy egyik ismerősöd, barátod tud a megoldásban, vagy annak megtalálásában segíteni. Ha ők nem, akkor a barátod barátja, esetleg annak a kisöccse.

5. Figyeld a hibáidat!
Egy ponton azzal kezdtem el szórakoztatni magam, hogy minden egyes önállóan megoldott feladat leellenőrzése után felírtam piros tollal a lap szélére, mit hibáztam. Elsőre kissé mazochistának tűnik a módszer, de másfél órát követően elképesztő képet kaptam arról, mikor és milyen hibákat követek el. Önmagam ilyetén megismerése hozzájárult ahhoz, hogy ma jobb vagyok matekból, mint 18 évesen!

6. Merj belevágni!
Azt hiszem, addig nem is tudtam komolyan venni ezt az egész matekérettségi felkészülést, amíg el nem küldtem a hivatalos jelentkezésemet. Attól a ponttól már nem volt vissza út. Egy biztos, “Csak akkor születtek nagy dolgok,/ Ha bátrak voltak, akik mertek/ S ha százszor tudtak bátrak lenni,/ százszor bátrak és viharvertek.” Adynál szebben nem is tudnám elmondani azt, ahogy átéltem ezt a folyamatot, és fejlődtem általa.

Mindebből talán világossá válik, felkészülni egy emelt szintű érettségire nem könnyű feladat. Mint ahogyan vezetni egy projektet, elindítani egy céget, vagy éppen megtanulni egy másik nyelvet sem az. Azonban az életnek csak elég kevés területén vagyunk képesek hatékony és eredményes tanulás nélkül megállni a helyünket, és ezek tipikusan nem kecsegtetnek tartós sikerrel. A többihez pedig olykor fel kell készülnünk egy matekérettségire.