Én személy szerint nem hiszem az egy és igaz üdvözítő útban. Egyet értek a Bonbon együttes méltatlanul nem ismert számának sorával: "a Földön bizony könnyedén elfér minden megoldás!" Ez igaz a tanulásra is.
Itt van például A. Most kezdte az egyetemet, decembertől segíti az alapítványnál a munkánkat önkéntes gyakornokként. Azért emelem ki, hogy önkéntes, mert még csak nem is a tanulmányi profiljába vág a mi munkánk, de ott volt velünk, együtt csináltuk végig a nyári tábort. Volt, hogy denevér volt a nyomozós játékban, olykor helyszínt készített elő. A táborban rengeteget tanult önmagáról, a fiatalokról, együttműködésről, program szervezésről, fejlődött az érzelmi intelligenciája, feszegette a határait. Magabiztosabb lett, és könnyebben kommunikál felnőttekkel.
Aztán ismerősi körömben ott van B. Megszállott filmes, noha várhatóan nem fog ezen a pályán elindulni. De blogol, cikkeket ír és összehozott a facebook csoportot, aminek már most több követője van, mint a SpeckoPednek. Igaz szorgalmasabb is. Az eredmény sem múlik el: sorra látom a kisfilmeket, amiket készít és egyre jobbak. Tanul.
C Amerikából érkezett, egy hónapot töltött itt. Előtte megjárta Perut, Costa Ricát, Spanyolországot és a Galapagosz szigeteket, persze nem saját zsebből, ösztöndíjat kapott az egyetemtől. Gap Yearnek hívják. Utazik, szívja magába a sok élményt, kalandot, blogol. Közben szélesedik a látóköre, gazdagabb személyiség lesz, toleránsabb, könnyebben teremt kapcsolatot. Őszintén csodálkozik, hogy az EU-ban ingyen lehet tanulni szinte mindenhol (ilyen Amerikában csak nagyon keveseknek adott), hogy jogosultak vagyunk egészségügyi ellátásra, hogy mindenfelé lehet utazni a személyinkkel. És még csak nem is ellenőriznek a határnál. Ezt különösen lenyűgözi. Érthető.
D olykor elvonul egy buddhista kolostorba 10 napra és nem beszél. Senkivel. Szemez, figyel és érez. Meditál. És persze közben tanul: megismeri önmagát, az érzéseit, megfigyeli, hogyan működik a teste. Kapcsolatot teremt másokkal némán.
És itt vagyok én a legvégén. 27 éves fejemmel matekozom, mert az egyetem, amit kinéztem magamnak, emelt szintű matek érettségit ír elő. Találtam is egy honlapot, ahol oktató filmen keresztül ismétlem át az alapokat. Egyedül, esténként, fáradtan. Vagy éppen kora hajnalban, 5 óra tájban, még kómásan, éhgyomorra, egy kávéval. Tanulok.
A tanulásnak elépesztően sok útja létezik. A számtalan út közül az iskola és az általal kínált lehetőség "csak" egy. Persze nagyon fontos: az iskola elengedhetetlen (máskülönben én sem ülnék a matek felett.) Hiszek abban, hogy mindenki képes a tanulásra és a fejlődésre, de tudom, ezt mindannyian másképp és másképp tudjuk a leghatékonyabban megtenni.
Azt hiszem, ha tanulásról, vagy tanulásfejlesztésről van szó, akkor a legfontosabb feladatunk feldezni önmagunkat, azt, hogyan tudunk mi a legjobban tanulni.
