Érvelés a feleletben

Egyre gyakoribbak az olyan tételek, amikor a tanulónak valamit be kell bizonyítania, össze kell hasonlítania vagy éppen meg kell cáfolnia. Emlékszem, kamaszkorom egyik borozgatásakor a következő feladatot kaptam: vázold fel, hogyan hatnak a katicabogarak az augusztus 20-i tűzijátékra. A dolog persze csak egy kocsmai vicc volt, de a kétszintű érettségi vagy éppen egy nyelvvizsga szóbelijén már a legtöbb helyen kérnek érvelést. A felsőoktatásban pedig jó pont, ha a hallgatónak önálló gondolatai vannak, esetleg két jelenség közötti összefüggést értelmes, kerek érvek mentén képes bizonyítani. Sok beszédnek is sok az alja, az érvelés művészetét legalább alapfokon mindenkinek érdemes elsajátítani.

0. Kérdés: Mi az az érv? Mitől érv az érv?

Mint vitatréner ezt a kérdést sokszor fel szoktam tenni az embereknek, a válaszok pedig megdöbbentően hasonlóak kortól, nemtől és iskolai végzettségtől függetlenül: érv az, amivel meggyőzöm a másikat az igazamról. Aztán olyan szavak szoktak még felbukkanni, mint manipuláció. Ilyenkor általában aztán egy pisztolyt formálok a kezemből, odanyomom valaki homlokának és azt mondom: "Szerintem az iskolai egyenruhát be kellene vezetni, értve vagyok!" Ez is egy fajta meggyőzés, noha nem érv. Vagy a kenőpénz is meggyőzés, még sem biztos, hogy ezzel kellene elkápráztatnunk vizsgáztatóinkat. :)

A funkcionális megközelítés helyett  (mi az érv célja?) én inkább egy tartalmi megközelítést javaslok: mit kell tartalmaznia egy érvnek?

Toulmin modellje  azt mondja, hogy egy érvnek három tartalmi eleme van, (1) egy állítás, (2) egy magyarázat és (3) egy indoklás.

A hármas rendszert sajnos nem tudom szebben megfogalmazni, mint a DIA munkatársai:

"Állítás: az a kijelentés, amit a vitázó el akar fogadtatni hallgatóságával. Például az a kijelentés, hogy a vegetáriánusok egészségesebbek, állításként merülhet fel egy olyan vitában, amelynek témája az, hogy a vegetarianizmus jobb, mint a húsevő étrend.

Magyarázat: olyan további információk, amelyekkel a vitázó a közönséget próbálja megnyerni állítása támogatására, szavak, amelyek a „mert…” kötőszót követik és az állítást támogatják. Egy egyszerű kijelentés akkor tekinthető érvnek, ha okfejtéssel is kiegészítjük, ami az állítást alátámasztja. Egy puszta kijelentés önmagában nem hordozza egy valódi érv meggyőző-erejét. Az előző példánknál maradva: azon állításunkat, miszerint a vegetáriánusok egészségesebbek azzal az indoklással egészíthetjük, ki, hogy egészségesebbek, mert a zöldségek fogyasztásával több vitamint juttatnak a szervezetükbe.

Indoklás: az érvelés egy harmadik nagyon fontos eleme, melyről azonban gyakran elfeledkezünk. Az állítást támogató magyarázatot érdemes logikusan összekötni az állítással. Az indoklás olyan feltételezés vagy logikai kapcsolat, amely a magyarázatot az állításhoz köti. Előző példánknál maradva az az indoklás, hogy a vitaminoktól egészségesebbek leszünk, logikai kapocsként szolgálhat a magyarázat (a vegetáriánusok több vitamint esznek) és az állítás (a vegetáriánusok egészségesebbek) közt. Összefoglalva tehát Toulmin modellje szerint teljes érvnek tekintjük azt a kijelentést, amely állítást, magyarázatot és indoklást is tartalmaz." (Galambos R. és mtsai. 2010) Amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom az idézett könyvet, akik magyar nyelvű irodalmat keresnek az érveléshez, mert bár a könyv a formális vitáról szól, sok hasznos dolgot lehet benne olvasni, találni, amik egyáltalán nem csak a formális vita világában alkalmazhatóak.

1. Kérdés: Milyen érvek léteznek?

1. Deduktív érvelés: ez esetben a nagyból, az általánosból vezetjük le az álláspontunkat. Pl.: A fogyatékos embereknek is joguk van a családalapításra. (állítás). A családhoz való jog egy egyetemes emberi jog, amelyet semmilyen körülmények között sem szabad megsérteni. (általános elv) A fogyatékos személyek családalapításának korlátozása megsérti emberi jogaikat. (magyarázat)

2. Induktív érvelés. Ez esetben egyedi példákon keresztül jutunk el az általános elvig. Előző példánknál maradva: Az államnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a fogyatékos személyek polgári jogaira. (állítás) A választásokon például nem figyelnek oda, hogy több szavazókerület is megközelíthetetlen kerekesszékkel. (magyarázat) Az alábbi példa is jól mutatja, hogy az állam nem fordít elég figyelmet arra, hogy minden állampolgár egyformán élhessen jogaival. (indoklás)

3. Ok-okozati viszony bemutatása. Ebben az esetben az érv arra épül, hogy két jelenség közötti ok-okozati viszonyt térképez fel. Pl.: Minden iskolában kötelezővé kellene tenni a tanulási technikák oktatását. (állítás) Az Példa Pál Általános Iskolában öt éve kötelező tantárgy, és az eredmények szerint szignifikánsan emelkedett a tanulók teljesítménye. (magyarázat) Látható tehát, hogy a tanulási teljesítmény és a tanulási technikák oktatása összefügg. (indoklás)

4. Analogikus érvelés esetében két jelenséget hasonlítunk össze. A logikája egyszerű: ha egyik esetben így van, akkor a másikban is. Pl.: A tanulási technikák oktatása várhatóan pozitív hatással van a tanulók iskolai teljesítményére. (állítás) Ahogyan a rajzoktatásban is, az eszközhasználat oktatása növeli a képek esztétikai értékét, úgy a tanulási technikák oktatási is segíti a tanulókat az eredményesebb tanulásban. (analógia)

5. Jelenségekre való hivatkozáskor mérhető, látható, tapintható jelenségekkel támasztjuk alá állításunkat. Pl.: A tanulási technika oktatása tanulási motiváció növekedéssel jár. (állítás) A kutatók a vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a tanulók több időt töltöttek a kísérlet végén tanulással, szívesebben oldottak meg feladatokat és gyakrabban számoltak be arról, hogy a tanulás számukra örömet okoz. (indoklás) A diákok beszámolói alapján kijelenthető, hogy a tanulási technikák oktatása következtében növekedett tanulási motivációjuk.

6. Tekintélyre való hivatkozás során állításunkat valamilyen szaktekintélyre vagy a témában jártas szervezetre, intézményre alapozva támasztjuk alá. Pl: A jól és gyengén teljesítő tanulók között nem az intelligenciájukban, hanem a tanulási stratégiák alkalmazásában van a különbség. (állítás) UNESCO 2006-ben publikált éves jelentésében megjelent nemzetközi tanulmány 25 ország tanulóit megvizsgálva jutott erre a következtetésre.

(Forrás: Dilemma, Disputa, Demokrácia - az érvelés művészete, szerk: Galambos Rita és mtsai., Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, 2010.)

2. Kérdés: Mik azok, amelyek érvnek látszanak, de nem azok?

Mert ilyenek is vannak. Ezeket érdemes elkerülni, mert könnyen téves következtetést vonhatunk le! 

1. Önmagával való indoklás: pl.: Pista mindig igazat mond, mert ő sosem hazudik. Az igazat mond és a sosem hazudik gyakorlatilag ugyan azt jelenti, semmi olyan nem hangzott el, amely valóban alá is támasztaná az állítást.

2. Körkörös definíciók: egy kicsit hasonló, mint az előző, bár itt kifejezetten a definiált fogalmakról van szó. Pl: Az Emberi Jogok Nyilatkozata egy olyan dokumentum, amely az emberi jogokat rögzíti. Erre mondanám én azt, hogy kössz, erre magamtól sosem jöttem volna rá! :)

3. Kirakatérvelés: szerintem egyike a leggyakoribb érvelési hibáknak. A lényege, hogy valami olyanról beszélünk, amit senki sem mondott. Általában tipikusan így kezdődnek: ...persze erre mondhatnánk azt hogy, a ENSZ működése inkább formális semmint effektív (senki sem állította ezt, sehol sincs leírva), mégis ezt a formális működést is fontosnak kell tekinteni!

4. Füstölt hering - avagy a figyelem elterelése a lényegről: Hadd meséljek el egy sztorit. Szenzoros-integrációs terápia óra (most hagyjuk, hogy mi ez), a tanár tüneteket mond, nekünk pedig meg kell tippelni, mi és hol lehet a probléma.

Tanár: amit látsz, hogy a gyerek nem akar beülni a hintába. Mit gondolsz, mi állhat a háttérben?

Hallgató: lehet, hogy egyszer kiesett a hintából, és most fél. Olyan silányak mostanában ezek a hinták, emlékszem, régen minden hintán volt egy lánc, most meg alig látni.

A érvelés akár lehetne igaz is, de ebben a helyzetben egy klasszikus füstölt heringgel van dolgunk, mert éppen a lényegről tereli el a témát. (Az elnevezés a füstölt hering szagától ered - állítólag.)

5. Személyeskedés, azaz ad hominem támadás: ilyenkor valójában nem a szöveg vagy mások mondanivalójára, hanem a személyére koncentrálunk. Pl.: szerintem Freud péniszirigység elmélete nem igaz, Freud köztudottan nagy nőgyűlölő volt, nem csoda, hogy azt gondolta, a nők irigyelik a férfiakat. Egy állítás valóságtartalma önmagában nem attól függ, hogy ki mondja.

6. Többségre hivatkozás: szintén előszeretettel alkalmazott módszer, hisz mindenki tudja, hogy...mondjuk a Föld lapos.

7. Megalapozatlan következtetés: pl.: Szerintem a piros autósok sokkal agresszívabbak, mint a többiek. Tegnap is láttam elszáguldozni kettőt a Rákóczi úton. Ez esetben túl kevés az elemszám ahhoz, hogy az ok-okozati viszonyt fel lehessen állítani.

8. Non sequitur, azaz nem következik: amikor egyik állítás a másikból nem következik. Petőfi Sándor bejárta egész Magyarországot, biztos sokat szeretett túrázni. Az, hogy Petőfi sokat utazott életében, nem feltétlenül jelenti azt, hogy azért, mert szeretett volna túrázni.

9. Hamis ok: mivel az ok és okozat bizonyítása általában nem egyszerű, hamis okok sok formában előfordulhatnak. Néha az emberek az állítják, hogy mivel egy adott dolog előbb következett be, ezért az oka egy másik dolognak, ami időben utána következett. Például: A települést azért öntötte el az ár, mert a polgármester mindenkit megnyugtatott, hogy nem kell védekezni, miközben kiderül, hogy sok korábbi hibás döntés eredménye volt a feltartóztathatatlan áradás.

(Forrás: Dilemma, Disputa, Demokrácia - az érvelés művészete, szerk: Galambos Rita és mtsai., Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, 2010.)

3. Kérdés: Mi az, amit sose csinálj, ha érvelsz egy feleletben?

• Ne akarj az érzelmekre hatni! Az érvelés a logika asztala, nem az érzelmeké. Valami, csak azért, mert érzelmeket vált ki, még nem feltétlenül igaz is. Ráadásul a végső cél, hogy a tanár a tudásod után egy relatíve objektív értékelést adjon, nem pedig, hogy az érzelmei elragadtassák!
• Sose felejtsd el, hogy az éremnek két oldala van! Nincs abszolút igazság, és senki sem rendelkezik a bölcsek kövével. Azaz ne lepődj meg, ha az érveidet a tanár (vagy bárki más) megcáfolja. Fogadd el, hogy léteznek logikus érvek a másik oldalon is. Ilyenkor ne ess pánikba, hanem találj más érveket is az álláspontod mellett. (Na innentől kezdődik a vita, már persze jó értelemben!)
• Ne kezdj veszekedést, csak vitát! Ne emeld fel a hangod, és ne kezdj el kiabálni, mert az a veszekedés. Hanem érvelj, mert az a vita. A vita előre visz, a vitából tanulni lehet, a veszekedés, beolvasás, kioktatás, kérkedés, nagyképű érvelés csak arra jó, hogy magadra haragítsd a tanárod. Tudd, meddig mehetsz el.
• Ne engedd, hogy az előítéleteid vezessenek! Ha érvelsz, félre kell tenned őket, mert nem visznek előre. A legtöbb előítélet nehezen védhető logikus érvekkel (az előítéletes emberek ezért sem nagyon szeretnek/tudnak ezekről a témákról vitázni), így könnyen tévútra mehetsz.
• Sose helyettesíts bizonyítékot poénnal! A vicc, szatíra, poén jól mutat egy bevezetőben, de ha már érvelsz, akkor ott csak logikus bizonyítékoknak van helye.

Ezek az érvelés legfontosabb szabályai, amelyek nem csak a szóbelin, de egy érvelő esszé írásakor is jól jöhetnek (tudtommal most már szerencsére ilyen is van az érettségin.) Szóval, érvelésre fel!

Irodalom:

Galambos Rita és mtsai. (szerk.) 2010: Dilemma, Disputa, Demokrácia - a vitázás művészete, Demokratikus Ifjúságért Alapítvány Budapest. www.i-dia.org

Újra itt! :)

Kedves akkudt, függő és tudásra szomjazó SpeckoPed blogolvasók! Újra itt vagyok, és ontom magamból a jobbnál jobb tanulási trükköket, technikákat. Ami azt illeti - ennyi személyes infót azért had osszak meg Veletek - a németországi tartózkodásom még nem ért véget, de egy bloggal kevesebb van a listámon már, így gondoltam a beígért szeptemberi kezdés helyett már most megörvendeztetlek Benneteket!

A szakdolgozati védésekre, érettségi vizsgákra való tekintettel a hónap tanulási problémája:

Rettegek a szóbeli vizsgáktól, prezentációktól!

No igen, had szögezzek le már most valamit a legelején: a nyilvános megszólalás (érettségi vizsga, felelet, beszéd mondás, prezentáció...stb.) nem könnyű műfaj, viszont senki sem úszhatja meg. Ami a helyzetünket nehezíti, hogy nem igazán vannak jó példák előttünk, már ami a beszédeket illeti, gondolok itt az iskolai (nép)ünnepélyek klasszikus iskolaigazgatói beszédeire: unalmas, hosszú, sokszor semmi vagy csak nagyon sekélyes és közhelyes mondanivalóval.

Tehát az elkövetkező négy hétben (kicsit el vagyok csúszva a naptári hónaphoz képest) a következő négy témában írok nektek:

1. Milyen legyen egy felelet/prezentáció felépítése?

2. Érvelés a feleletben

3. Ppt - egy jóbarát és ellenség

4. Trükkök a szóbelizéshez

Milyen legyen tehát egy felelet/prezentáció felépítése? Az angolszász kultúrában van egy mondás, ami a következőképpen hangzik: tell him, what you going to tell him, tell him, after that tell him, what you told him! Ez magyarul kb. annyit tesz: mond el, mit el akarsz elmondani nekik, majd mond el nekik, majd mond el, mint mondtál el nekik. Ez bár nagyon leegyszerűsítő, de szerintem egy jól követhető struktúra.

Amúgy a tankönyvből történő tanulásról már írtam nektek, illetve olvashattok itt egy bejegyzést a magolásról!

1. Tell him, what you going to tell him!

Tehát a felet első részének főként arról kell szólnia, igazából mi is fog itt és most elhangozni. Elsőre kicsit furcsának tűnhet, de higgyétek el, hogy sokat segíti a hallgatóságotokat, ha felkészítitek őket a mondani valótokra. Márpedig az, hogy mennyire nyered el egy vizsgán a hallgatóságod (kvázi tanárod) szimpátiáját - tudományos alapokon egyelőre nem bizonyítottan  - akár egész osztályzatot is jelent(het).

Ha feleletről van szó, akkor olyan sok stilisztikai elemet nem tennék bele, viszont a bevezetőben a következőknek mindenképpen el kell hangozniuk:

Tétel címe: Tételem címe ......, A következő témát húztam....., 

Kulcsfogalmak, témakör: Tehát azt szeretném elmondani, hogyan függ össze a ...., A felet során tehát időrendben szeretném bemutatni a ....., Szeretném felvázolni tehát a legfontosabb .....

Ha prezentációról van szó, akkor kicsit gazdagíthatjuk a bevezetőnket a következőekkel:

Köszöntés: sose felejtsük el köszönteni a jelenlévőket. Nyilván vizsgán mindez butaság volna, bár nagyon vicces. :)

Ráhangolódás: gyakorlatilag itt minden elképzelhető, ami a prezentáció témájához kapcsolódik: vicc, személyes történet, idézet...stb. Az a fontos, hogy ne legyen túl hosszú és csak utólag világítsunk rá, hogyan kapcsolódik a témánkhoz!

Kérdésfelvetés: tapasztalataim szerint egy hatásos módszer, ha a témádat kérdésekkel vezeted fel, amikre az előadásban választ adsz. Vajon mi a kapcsolat X és Y között? Hogyan változott az emberiség elképzelése a XY-ról az idők folyamán? Vajon miért írt XY olyan szomorú verseket, miközben boldog embernek vallotta magát?

2. Tell him!

Ez a főrész. Itt kell megválaszolnod azokat a kérdéseket, amelyeket a bevezetőben megemlítettél. Szerintem jó trükk, ha eleve ezekben gondolkozol, magyarán mik azok a legfontosabb kérdések, amelyekre választ kell adnod. A kérdésekben való gondolkodásnak van még egy előnye, valamiért könnyebben rendezzük logikus sorrendbe őket, mint a sima szövegeket, magyarán könnyebb számodra is egy logikusan felépített, koherens feletet adni. Erről most egyelőre ennyit, mert az érvelés résznél írok ehhez egy s mást! :)

3. Tell him, what you told him!

Megint csak különbséget tennék itt prezentáció és felelt között. Ugyanis ha feleletről van szó, akkor nem biztos, hogy olyan nagyon kidomborítanám a végét, míg prezentáció esetében szinte kötelező! 

Feleletnél maximum annyival zárnám le, hogy mindezek mentén látható tehát, hogy az XY fogalma hogyan változott a 19-20. században. Maximum egy mondat.

Ha preziről van szó, akkor viszont a lehetőségek határa a csillagos ég, no meg a kreativitásotok.

Kérdések: ha kérdéseket tettél fel, újra elő is veheted őket és megmutathatod, hogy mi mindenre adtál választ.

Sztori: ha meséltél egy sztorit az elején, újra visszautalhatsz rá.

Összefoglaló: többen készítenek egy amolyan tartalomjegyzék szerű összefoglalót arról, mi minden hangzott el.

Gondolattérkép: tudjátok, van ez a becsípődésem, de szerintem egy gondolattérkép a végén a kulcsfogalmakkal kiváló összképed ad(hat) az emberek fejében. (Amúgy gondolattérkép készítő oldalakat itt találtok egy korábbi bejegyzésben.)

Handout: ha sok volt a mondani valód, akkor készíthetsz egy rövidebb, egy max. két oldalas összefoglalót, amit a végén kioszthatsz a hallgatóság között.

Szófelhő: vagy wordcloud, ez mostanában az új becsípődésem, a terepgyakorlatos portfóliómba is készítettem egyet. Nagyon látványos, szép és jól mutat. A legegyszerűbb ingyenes elkészítési módja: www.wordle.net 

Amit SOSE csinálj:

Járkálás: maximum finoman, de akkor is figyelj oda, hogy legalább 1 percig egy helyben maradj! Amikor mész, akkor is a hallgatóságodat figyeljed, ne a cipőd orrát! Inkább helyezd a súlyod finoman egyik lábadról a másikra.

Keresztbetett lábak: tudjátok mire gondolok, biztosan láttatok már Ti is ilyesmit vagy csináltatok már. Szigorúan tilos. Ronda és felesleges.

Hadarás: kellemetlen szokás, én is a rabja vagyok, de higgyétek el, sokkal nehezebb megérteni bárkit, ha hadar. Inkább mondj adott idő alatt kevesebbet, de az legyen érthető.

Időkeret túllépése: nincs is rosszabb, mint amikor valaki elfeledkezik az időről és nem akarja abbahagyni (mondjuk vizsgán még ez a jobbik eset). Legyen nálad mindig óra, telefon, ami mutatja mennyi időd van még.  Vannak már olyan prezentációs programok, amikbe beépíthető egy visszaszámláló.

Magadnak motyogás: nem a halk beszédre gondolok, bár az is baj, de gondolom ez evidens mindenkinek, hanem arra, amikor az előadó a technikai felszereléssel bajlódik és közben magában motyog. Vagy bármilyen más helyzetben. Jut eszembe...

Technikai bajlódás: a technika ördöge bármikor beüthet, de azért inkább előre biztosítsd be magad, hogy minden rendben lesz, a pépétéd (vicces így leírva) kompatibilis az odaállított laptoppal, működik a projektor...stb.

Tétel visszaadása: tiszta hülyeség, ha már benn vagy és kihúztad, akkor kezdj bele, elvégre veszteni valód nincs!
Bratyizás: már persze a vizsgáztatóval. Nagyon, de nagyon rosszul is elsűlhet!
Túlzott magabiztosság következtében nem készíteni jegyzetet, nem átnézni, nem gondolkozni.

Ha már prezentációkról van szó, szerintem abszolút minta a TED konferenciák előadásai. Máris itt van egy, ami még kapcsolódik is a témánkhoz. A többségük megtalálható a neten a www.ted.com oldalon, és szinte mindegyikhez van magyar nyelvű felirat. Szóval lehet őket böngészni és ötleteket gyűjteni!