2011. október 31., hétfő

Felkészülés a vizsgaidőszakra I. - A beadandó

Forrás: http://www.szaktudas.com/pix/szolg.png
Lassan közelebb kerül a vizsgaidőszak, mint az év eleje, ez nem jelent más, mint ideje nekiállni a kurzusok teljesítéséhez szükséges teendőknek. Arra gondoltam, hogy egy sorozatba kezdek, és néhány jó tanáccsal és tanulási technikával látom el a tanuló ifjúságot a vizsgaidőszakig. A mai bejegyzést a beadandó dolgozatnak szánom.
Ne gondold azt, hogy egy szöveg megalkotása kizárólag a tanulási zavarokkal küzdő hallgatók számára jelent komoly kihívást. Tapasztalataim szerint - bár én olyan sok beadandót nem olvasok, mint egy tanár - általában ritka a jól szerkesztett, tartalmas és lényegre törő dolgozat. Ebben komoly segítségedre tudnak lenni aaaa..... (na mégis, mik?), persze, az online gondolatszerkesztő honlapok! (Egyszer írni fogok egy könyvet, ami csak ezek pedagógiai relevanciájáról szól.)

Arról már értekeztem egyszer, hogy a gondolattérképek megkönnyítik egy, vagy akár több szöveg feldolgozását és megértését. Ekkor tettem arra is bátortalan utalást, hogy mindez fordítva is működik, magyarán  a gondolattérképek alkalmasak arra, hogy szöveget hozzunk létre a segítségükkel, ám ennek is megvannak a trükkjei.

Amit most bemutatok, az egy módja mindennek, nem tekinthető szentírásnak. Mégis szerintem jól használható még ha elsőre kicsit körülményesnek is tűnik.

1. lépés: Témára hangolódás
Amikor beadandó dolgozatot kell írnod, szinte kivétel nélkül adott valamilyen szűkebb-tágabb téma, amelyről a dolgozatnak szólnia kell. Első lépésként hangolódj rá erre a témára. Ennek számtalan módja lehetséges, a teljesség igénye nélkül:
- nézd végig az erről szóló órai diákat (ne tanuld meg őket, hanem inkább nézegesd),
- szörfölj a neten, nézd meg, mit dob ki a google, milyen honlapokat találsz a témában,
- keress újságcikkekre, képekre,
- ha lehetőséged van, keress a témához kapcsolódó youtube videókat, filmeket,
- lapozgass a témról szóló könyveket, nézz meg a benne található képeket, grafikonokat.
Első olvasatra talán feleslegesnek tűnik. De erre had említsek egy példát: mindannyian kerülünk már olyan helyzetbe, hogy akkor kellett valamivel foglalkozunk, amikor a fejünk valahol máshol járt. Klasszikus példa a szerelmes, aki folyton szerelmére gondol, éppen ezért fogalma sincs, miről szól az előadás, amin éppen ül. Amikor sportolunk, akkor is bemelegítünk, mert fel kell készíteni a szervezetünket a mozgásra és az igénybevételre. Éppen ez a helyzet az elménkkel is!
A ráhangolódás során összegyűjtött videókat, honlapokat, online cikkeket érdemes összegyűjteni (hogy mivel, arról még egy későbbi bejegyzésben lesz szó). Egyrészt jól jöhetnek a gondolattérképbe is, másrészt akár a dolgozatban is lehivatkozhatóak!

2. lépés: Saját tudás aktivizálása
Érdemes időt szentelned arra is, hogy aktivizáld a már meglévő ismereteidet. Ennek lehet eszköze a gondolattérkép. Regisztrálj valamelyik honlapon (a honlapok gyűjteménye itt található), én a mind42.com-ot használom, és nyiss meg egy új térképet.
A középre beírt téma (egyben a dolgozat témája is) kerül középre, és kezdj el ötletelni: mi jut róla eszedbe? Mi az, amit már tudsz erről a témáról?
Nem probléma, ha mindez zavaros és nem különösebben strukturált. Ebben a lépésben a slendriánság és lazaság még megengedhető! :)

3. lépés: Az alapok
Ez a lépés a dolgozati témát csak általánosságban dolgozza fel. Célja, hogy egy összképet, rálátást kapj. A dolgozatod csak akkor lesz sikeres, ha képes vagy a választott témát a globálisabb összefüggések rendszerébe is elhelyezni, tehát a lépés (szerintem) nem elhanyagolható.
Jól használhatóak az oktatók által megadott könyvek, cikkek, monográfiák, diák...stb. Az ezekből gyűjtött információkat vidd fel a gondolattérképedbe. Akkor dolgoztál igazán jól, ha azt tapasztalod, hogy a már meglévőt át kell alakítanod.
A feldolgozás több módon is elképzelhető. Megfoghatod tematikusan. Ekkor érdemes az adott téma főbb altémáit, kérdéseit, problémáit meghatározni, és ezekhez rendelni a különféle szakirodalmi jegyzeteket. A másik módszer, ha az információkat szakirodalmonként viszed fel a térképedre. Az elsőt akkor érdemes alkalmaznod, ha egy témát szeretnél átlátni és megérteni, a másodikat, ha szakirodalmi feldolgozást kérnek tőled (ki, mikor és mit írt már erről).
Ha ügyesen dolgoztál, akkor ennek a lépésnek a végére lesz egy térképed, ami a legfontosabb tudnivalókat tartalmazza rendszerezve.

4. lépés Témakijelölés
Mindezek után következhet magának a dolgozat pontos témájának a kijelölése. Ahhoz, hogy jó és releváns témát/kérdést/konfliktust válassz, elengedhetetlenül szükségesek a jó alapok. E nélkül olyan, mintha sötét boltban próbálnál vásárolni.
A témakijelölés kényes és kreatív pillanat. Sajnos nincsenek univerzális szabályok, inkább csak tippeket tudok adni. A téma kiválasztása egyébként is több tényezőtől függ:
(a) Mi a célod a dolgozattal? Megúszni vagy megírni akarod?
A dolog egyáltalán nem mellékes. Ha csak éppen megúszni akarod, akkor érdemes olyan témát választanod, ami nem követel meg tőled sok utána olvasást, kreatív probléma felvetést...stb.
(b) Mi az, ami érdekel?
Sokszor kell úgy beadandót írnod, hogy a téma "hidegen hagy". Még ezekben az esetekben is találhatsz olyan témát, ami legalább egy kicsit is megmozgatja a fantáziádat.
(c) Mi az, amiről a legtöbbet tudod már most?
Ha sürget az idő (és kit nem, ha vizsgaidőszak van), akkor érdemes azt a témát választanod, amiről már most a legtöbbet tudod, feltehetően annak kell majd a legkevesebbet utána olvasnod.
A témakijelölés kreatív feladat, ami azzal a kellemetlen tényezővel jár együtt, hogy olykor "nem jön az ihlet"! Mint azt tudjuk, a múzsákat nem lehet sürgetni, ezért néhány tipp, ha nem találod a témát:
- tarts szünetet,
- beszéld meg mással, olykor nagyon inspirálóak mások gondolatai,
- kezd el újra nézegetni azt, amid jelenleg van,
- olvass még a témában, nem tudhatod, a tankönyv melyik fél sora ihlet meg,
Még egy dolog: ha nagyon utálod a témát, akkor muszáj valahogy motiválni saját magadat. Erre szerintem egy jó módszer, ha végiggondolod, hogyan lehetne a témát összekötni olyasvalamivel, ami érdekel. Pl.: beadandó dolgozat témája: A tanulás kognitív pszichológiai jellemzői, hobbi: főzés. A kapcsolat: a főzés példáján keresztül bemutatni a különféle kognitív tanulási modelleket. Lehet hogy erőltetett, de még mindig jobb és élvezhetőbb lehet így egy-egy téma.

5. Kutatás
Bármennyire is sok minden van már a tarsolyodban (akarom mondani a térképedben), azért még messze vagy attól, hogy elkezd megírni a dolgozatod. Ehhez el kell merülnöd a témában, amit kiválasztottál.
A kutatást is többféleképpen végezheted. Amit a legkevésbé ajánlok a "durrbele" módszer: leülni a könyvek fölé, cél és terv nélkül olvasni. (Ettől függetlenül persze még lehet sikeres módszer!)
Egyszerű trükk a 3T (nem 3D, hanem 3T, nem gépeltem el) táblázat alkotása papíron, haladóknak Excelben. A táblázatnak három oszlopa van: Tudom, Tudni szeretném, megTudtam (ettől 3T). Kicsit didaktikusnak tűnhet, de működik!
A megfelelő oszlop, megfelelő sorába illesztheted azt, amid van, illetve feltüntetheted azokat a kérdéseket, amikre választ szeretnél kapni. Ha megtaláltad, akkor az is bekerülhet a táblázatba (vagy közvetlenül a gondolattérképbe). Lehetséges, hogy nem kapsz minden kérdésedre választ (ilyen előfordul), akkor az nyugodtan írdd bele a dolgozatodba is (pl.: "A dolgozat megírásakor arra a kérdésre is kerestem a választ, vajon a tanulási technikák alkalmazása hogyan függ össze a tehetséggel, de sajnos erre vonatkozó szakirodalmat nem találtam). Az oktatók (már amelyik) szeretik az ilyesmit! :)
Gyakran az is előfordul, hogy a válaszok újabb kérdéseket vetnek fel benned, ezeket nyugodtan vezesd fel a 3T táblázatodba és keresd meg rájuk a választ! Amit közben sose felejts el, jegyzetelni a forrásaidat (akár közvetlenül a táblázatba, mondjuk egy negyedik oszlopba), mert kellemetlen, ha a dolgozat írásakor azzal kell töltened az idődet, hogy állandóan visszakeresgéled az idézeteket.
Végül egészítsd ki a gondolattérképedet az új információkkal. Ha jól dolgoztál, akkor azt kell tapasztalnod, hogy a térkép asszimetrikus. Ez érthető, mivel a témának csak egy kisebb szegmensét dolgoztad fel!

6. Dekódolás avagy szövegelés
Ha úgy érzed, hogy az összegyűjtött anyag megfelel a követelményeknek (maximalistáknak: ha úgy érzed, a téma már nem vet fel benned további releváns kérdést), akkor elérkezett az idő a szöveg megírására. A gondolattérkép ilyetén való dekódolása egyszerű, csak le kell olvasnod és mondatba kell foglalnod mindazt, amit összegyűjtöttél. Érdemes előtte meghatározni, miről mi után szeretnél írni, ha kell, számozd is be a térképen.
Ha megvannak a fejezetek a fejedben, akkor kezd el szépen egyesével kidolgozni őket. A tanácsom, hogy a bevezetőt és az összefoglalót hagyd a végére, és egyelőre koncentrálj a főrészre!
Fontos, hogy közben ne felejtsd el a hivatkozásokat sem, e nélkül könnyen plágium gyanújába keveredhetsz, ami senkinek sem jó.
Ha végeztél vele, akkor írd meg a bevezetőt és összefoglalót, majd adj neki címet, majd olvasd át alaposan. Az átolvasásnak a következőek a szempontjai:
- mennyire érthető és világos a szöveg,
- mennyire logikus a tartalma, sikerült-e bizonyítanod, amit szerettél volna, válaszolsz-e a feltett kérdésekre,
- nyelvileg és szerkezetileg koherens-e a szöveg,
- pontosak-e a hivatkozások,
- gépelési és helyesírási hibák.
Tapasztalataim szerint háromszor érdemes maximum elolvasni, a megmaradt hibákat kis eséllyel veszed észre a negyedik olvasatra.

7. Dekoráció
A külalak nagyon fontos, nem viccelek, egyes tanároknál akár fél osztályzatot is számít, hogyan néz ki a dolgozat. Általános szabályok:
- Times New vagy Calibri betűtípus (tehát nem Comic Sans és barátai),
- 12-es betűméret,
- 1,5 sortáv,
- és sorkizárt!! Ezt nálunk sokan elfelejtik, holott rémesek az girbe-gurba végű dolgozatok.
Néhány dolog, amivel színesebbé lehet tenni:
(a) Idézet az elejére.
Itt gyakorlatilag bármi elképzelhető, bárhonnan, ami csak egy kicsit is témához kapcsolható. Általában nem szakirodalomból szokás őket venni, én leginkább szépirodalomból merítek, de olykor szóba jönnek a filmek, viccek is. Ezeket mindig jobbra szedem, és dőlten írom. Túlzásba természetesen ne vigyük!
(b) Grafikon, táblázat
Csak ha releváns és ha többlet információt ad (bár tagadhatatlanul praktikus helykitöltő). Ha kinyomtatva kell beadnod, csak akkor használj színeset, ha meg tudod oldani a színes nyomtatást.
(c) Képek
Ugyan az vonatkozik rá, mint a grafikonra.
(d) Előlap
Mondhatni kötelező elem. Tartalma: dolgozat címe, írója (azonosítója), alul, jobbra kurzus, oktató, dátum (van aki ide írja az írót is).

Sok sikert kívánok a beadandókhoz. Jut is eszembe, nekem meg kell írnom egyet! :)






2011. október 16., vasárnap

Kétszer kettő néha öt!?

Pénteken részt vettem egy középiskolában a DIA (www.i-dia.org) Szólj be(le)! programján, amelynek célja, hogy fiataloknak lehetőséget biztosítson bizonyos kérdésekben a véleményük kifejtésére, sőt, azt el is juttatják egy tanulmány formájában az Európai Bizottsághoz is. A programon az egyik részvevő a következő mondatot fogalmazta meg:
"Ha tudom, hogy azt várja el tőlem a tanár, hogy ezt és ezt visszamondjam, akkor minek gondolkozzak rajta?"
A mondat elgondolkoztatott. Vajon meg lehet tanítani a diákokat nem gondolkozni egy problémáról és ha igen, akkor hogyan tesszük ezt?
Laupa és Becker* pszichológusok is éppen hasonló kérdést tettek fel, amikor harmadikos és ötödikes tanulókat vizsgáltak. A vizsgálatban három jegyű számokkal kellett a diákoknak számolniuk. Csak olyan tanulók kerülhettek be a kutatásba, akik jó szinten voltak képesek a műveletek elvégzésére (tehát jó matekosok.)








A felmérést követően új számolási technikát tanítottak a résztvevő gyerekeknek, egyik felüknek helyeset, másikuknak helytelent. A helyes és helytelen csoporton belül is két külön csoportot alkottak: egyik csoportnak tekintélyelvű módon vezették be az új számolási technikát, a másiknak nem.

Forrás: ujkep.net

Az eredmények megdöbbentően összecsengenek a fent idézet tanuló gondolatával. Azon tanulók, akik helytelen technikát kaptak, ráadás mindezt tekintélyelvű módon, azoknak a kétharmada fogadta el a helytelen végeredményt (ezáltal a számolási technikát) helyesnek, még akkor is, amikor megmutatták neki a korábban helyesen kiszámolt eredményt. Ezzel szemben annak a csoportnak a tagjai, amelyek nem tekintélyelvű oktatásban részesültek, szinte elenyésző számban tekintették az új számolási technikát helyesnek.

Mi következik tehát mindebből? Az, hogy a mostanában olyan nagyon hiányolt tanári tekintély az egyik akadályozója a problémákról való gondolkodásnak. A diákok - különösen ép intellektus mellett - könnyen megtanulják, megszokják, hogy létezik egy "valós világ" és egy "iskolai világ", a kettő pedig sokszor nincs összhangban egymással. A tanári tekintély mellett már az sem zavaró, hogy ami eddig helyes volt, az helytelenné válik pusztán azért, mert valaki azt mondta.

Forrás: godollo.olx.hu

Ez különösen nagy veszteséget okoz a tanulási zavarokkal küzdő tanulók számára. Nekik ugyanis gyakran egyedi, eltérő megoldási technikák, tanulási stratégiák, problémamegoldási kísérletek azok, amelyek meghozzák a sikert. Sőt, a kifejezetten egyedi sajátosságokat mutató képességstruktúrájuknak köszönhetően, kifejezetten szükségesek az egyedi és sajátos megoldások, gondolkodást segítő technikák és eszközök. Az "egyetlen helyes és üdvözítő út" pedagógiája azonban megfosztja őket (és mindenki mást) a kritikus gondolkodás képességétől. Ennek következményeként elvesztik azt a képességüket, hogy a matematikai vagy éppen olvasási problémák megoldásában a valós életben szerzett tapasztalataikat felhasználják. Így már érthető, hogy bár a valós életben 2*2 mindig 4, de a matekórán nem!

* Idézi: Csíkos Cs.: Metakogníció (2007)

2011. október 9., vasárnap

Gondolattérkép készítő programok gyűjteménye

Sokat gondolkoztam azon, ezen a héten mivel lepjem meg a kedves blogkövetőket. Valamiért (na, vajon miért?!) az utóbbi időben sokat dolgozom gondolattérképekkel. A blogban is szerepelt már egy. Aztán egy iskolai feladat kapcsán összegyűjtöttem egy párat a jogtheweb.com segítségével.
Gondoltam, ha már egy csokorba kötöttem őket, akkor közkincsé teszem!

Jó szórakozást és felfedezést! Használjátok egészséggel!

2011. október 2., vasárnap

A nyuszika elmegy a boltba. De miért is?!

A kép a kerpoof.com alkalmazásával készült
A nyuszika elmegy a boltba. Máskor is vásárolt már ott. Volt olyan alkalom, amikor nagy bevásárlást csinált, vitt is magával hátizsákot, hogy mindent haza tudjon vinni. Most csak éppen leszaladt egy kis paprikáért, mert lecsót főz és kiderült, elfogyott. Attól függően, hogy a nyuszika miért és mi célból megy a boltba, dönti el, mennyi pénzt visz, szatyrot vagy táskát vesz-e a kezébe, esetleg mennyi ideje van a vásárlásra. Ha mindezzel nem volna tisztában, könnyen lehet, hogy a pár szem paprikáért nagy táskával indulna és órákig nézelődne, miközben sietnie kellene haza, ellenben a nagy bevásárlásra csak egy kis szatyorral érkezne. Eléggé nehéz dolga volna szegény nyuszikának, nem?
Épp ez a helyzet az olvasással is. Magyarán: mielőtt nekiállunk elolvasni egy szöveget, általában érdemes tisztázni magunkban, hogy mi a célunk az olvasással. Szórakozunk? Tanulunk? Valami fontos információt keresünk vagy éppen valamilyen összefüggést szeretnénk megérteni? Ugyanis annak függvényében, hogy mi a szándékunk (akárcsak nyuszikának) és mik a körülményeink, nagyon eltérő olvasási technikákat, stratégiákat szükséges, érdemes alkalmaznunk.
Forrás: Eger OXL
Nézzünk egy egyszerű példát. Keresztrejtvény fejtés közben gondot okoz az egyik szó megértése, ezért lekapjuk a polcról a Révay Lexikont és kikeressük benne. Hogyan olvasunk? Gyorsan, felületesen. Nem olvassuk végig az összes szócikket, hanem figyelmünket az egyetlen keresett szóra összpontosítjuk. Mi a helyzet akkor, ha az éppen megvásárolt házimozi rendszerünket akarjuk összeszerelni és elolvassuk az útmutatót? Mindent alaposan elolvasunk, akár többször is. Igyekszünk figyelmünkkel minden fontos részletet megragadni, megérteni.
De milyen célunk lehet egy szöveggel? Sokféle módon csoportosíthatjuk az olvasás céljait, én leginkább Bloom taxonómiája szerint szeretem csoportosítani. Bloom a szerint különböztette meg a tanulás különféle céljait, hogy az milyen szintű kognitív (mentális) feldolgozást igényel, tehát a legalsó szint a legkevesebbet, a legfelsőbb szint a legtöbbet. Azt is megállapítja, hogy ezek a szintek egymásra épülnek, tehát nem lehet teljesíteni egy magasabb szintet úgy, hogy egy alsóbbat kihagyunk. 
Milyen szinteket különböztet meg Bloom?
1. szint: a megjegyzés szintje. Ezen a feldolgozási szinten a tények, ismeretek és információk megjegyzése történik. Ilyen az, amikor megtanuljuk, hogy 1526-ban volt a mohácsi csata vagy megjegyzünk egy viccet.
2. szint: a megértés szintje. Ezen a szinten már nem csak megjegyezzük azt, ami a szövegben szerepel, hanem meg is értjük. Nagyjából ennek felel meg, amikor elolvasunk egy cikket az újságban és értjük miről szól, vagy ide sorolnám a regények olvasását is.
3. szint: az alkalmazás szintje. Ez a szerelési útmutatók szintje, tehát már nem csak értem, amit olvasok, hanem az olvasottakat képes vagyok alkalmazni is adott helyzetben.
4. szint: az analízis (elemzés) szintje. Ezen a szinten már egy szöveg logikai elemeit is feltérképezzük, meghatározzuk a benne foglaltak ok-okozati kapcsolatait. Ilyen feldolgozási szintet követel meg a magyar érettségi verselemzése is, vagy mondhatnám a klasszikus mondatelemzést is az általános iskolából (tudják, a "Mi állítok?" "Piros." "Mi piros?" "A labda"...stb.)
5. szint: szintézis (alkotás) szintje. Itt már nem pusztán elemzek, hanem az elemzés következtében valami újat is hozok létre. Általában ezen a szinten mozog egy szakdolgozat elkészítése, ahol a sok-sok szakirodalom elolvasását követően elemezzük azokat, majd - optimális esetben - valami újat hozunk belőlük létre.
6. szint: az értékelés szintje. Ilyen szintű feldolgozás, amikor két pizzéria étlapja alapján igyekszünk meghatározni, honnan is érdemes rendelni. Elemzünk (analízis), meghatározzuk a "megéri" szempontjait (szintézis), majd eldöntjük, honnan rendeljünk.
Forrás: retechtraining.worldpress.com (alulról felfelé haladva: megjegyzés, megértés, alkalmazás, analízis, szintézis, értékelés)
Azért szeretem ezt a felosztást, mert jól megmutatja, hogy annak függvényében, hogy egy feladathelyzet tőlem megértési vagy éppen alkalmazási szintet követel meg, egészen másképp kell és érdemes olvasni (mint a szócikk és a útmutató esetében.)
És ennek mi a jelentősége? Az, hogy akinek olvasási gondjai vannak, azoknak az eredményes és sikeres olvasásért szükséges, hogy tudatosan tervezzék olvasási, tanulási folyamataikat. Például egy diszlexiásnak érdemes minden egyes olvasási szituáció előtt végiggondolni, hogy milyen szinten kell teljesítenie (megértés? analízis?) és ennek megfelelően kell olvasási stratégiát választania.
Bloom taxonómiája ráadás még egy fontos dologra rávilágít: a megértés fontosságára. Egy átlag iskolai szövegértési feladatlap általában az alkalmazás és az értékelés szintjén mozog, tehát addig, amíg nem értjük meg a szöveget, esélytelen, hogy valaki alkalmazza vagy értékelje az onnan szerzett tudását, hiszen a különféle szintek szigorúan egymásra épülnek. Sok diszlexiás ott csúszik el, hogy nem rendelkeznek megfelelő technikákkal, olvasási stratégiával ahhoz, hogy megértsék a szöveget. Így már érthető, miért olyan fontos, hogy olvasási stratégiákat oktassunk a fiataloknak, gyerekeknek, mert a nyuszika is csak úgy tud okosan, eredményesen és hatékonyan vásárolni, ha tudja, miért megy a boltba!